Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-15 / 7. szám
6. aidal RÁKOS VIDÉKÉ iatlan cselekedetnek. A szalonzenekarnak sohasem volt tagja. A következtetések nem tekinthetők másnak* mint dajkameséknek, amelyekkel érdemileg foglalkozni komolyságunkhoz méltónak nem tartottuk.“ Választmány: Felháborodva fogadja ezt a hangot és ezt az állítást. Valamennyien szemtanuk voltak, miként vezette be azt a sötét alakot, Mihelyit elsőnek a kaszinóba, barátait cserbenhagyva, miként bizalmaskodott vele állandóan, holott tudták, hogy kicsoda. A Károlyi-féle első forradalom szélhámos vezetőségében is ott működött szolgálatrakészen. A javaslat egyéb állításait is tanuk bizonyították. Eredeti okmány: Jelentés a direktóriumnak a Rákos- szenímihályi munkástestgyakorlók köre megalakítása ügyében, Grócz Imre alelnök, a munkás gyermek- barát egyesület részéről. Ebben „társadalmunk jövőjének virága, a gyermekproletársereg“ sorsáról kívánnak gondoskodni. * Javaslat: Indítványozzuk, hogy Sárossy István kizárandó a Nagykaszinóból, mert az ellenforradalom véres letörésére alakított riadógárda tagja volt és május 1 én fegyverrel vonult ki a munkásokkal. Hivatalában az alárendelt alkalmazottakat a vörös hadseregbe való belépésre kényszeritette. Kommunista érzelmei miatt a kaszinói tagságra méltatlan, tehát kizárandó. Bizottság: A riadó gárdában részvételt tagadja, de valóság esetén sem kizárási ok. Egyébként kötelezzék, hogy fegyelmi ügyének befejezéséről tegyen jelentést, a mikor ügye újra tárgyalandó. Választmány: Tanuk bizonyították, május 1-én a riadó gárdában részt vett; felfüggesztve, fegyelmi alatt áll és vörös katona volt, holott, mint városi hivatalnok, nem lett volna kénytelen bevonulni. * Javaslat: Indítványozzuk, hogy Weisz Ignác kizárandó a Nagykaszinóból, mert a kommunisták termelőbiztosa volt. Azok szolgálatában állott, melyre kényszerítve sem foglalkozásánál, sem pedig vagyoni viszonyainál fogva nem lehetett. Azokkal állandó jó viszonyt tartott fent, tehát a kaszinótagságra méltatlannak bizonyult. Bizottság: nem volt termelőbiztos. Kereskedő társai érdekében járt el a „munkástanácsnál, amelynek tagjaival szemben, hogy igyekezett nem ellenséges indulatot mutatni, azon még a legvadabb sovén sem ütközíietih meg.“ Választmány: Weisz Ignác a legártatlanabb a társaságban. Cséplőbiztos volt a direktórium szolgálatában és naponta járt fel annak tagjaihoz, nyájas viszonyt tartván fenn velük. Mint régi képviselőtestületi tagnak, nem lett volna szabad ilyen szerepre vállalkoznia, mert vele cserbenhagyta barátait és társait, akiket ugyanakkor elűztek helyeikről. Javaslat: Indítványozzuk, hogy Farkas Imre kizárandó a Nagykaszinóból, mert hive volt a kommunizmusnak. Mint egyik ifjúsági egyesület elnöke, lelkes iratban üdvözölte a direktóriumot és a proletárdiktatúrát. Nyilvános népgyülésen bolseviki vezérek társaságában atyja barátait prostituáltaknak bélyegezte ég azok pusztulását kívánta, tehát a kaszinói tagságra méltatlan. Bizottság: Rosszalást javasol. Beismeri, hogy mint az „Eötvös-Társaság* elnöke beadványt intézett a direktóriumhoz, amelyben használt néhány banális hízelgő kifejezést, de csak, hogy hajlékot nyerjen az egyesületnek, ami sikerült is: „Csak a prolikat akarták megtéveszteni“, Marx tanait felolvasásban czáfolta. Választmány: Azt, hogy üdvözölték a direktóriumot, maga beismeri. Tanuk bizonyítják viselkedését a nyilvános népgyülésen, hol apja barátait gyalázta. A kaszinói társaság itt azokból áll, innen ő maga kiközösítette magát e szereplésével... Ez az a szomorú akta, amely még sok érdekes részletet tartalmaz, de ezekben a komoly időkben talán ennyivel is túlságosan bőven foglalkoztunk vele, amely végre, mint valami mérges kele- vény most kifakadt. Jóleső megkönynyebbülés kél nyomában. Tehetetlen erőlködés. Azt az ostoba vádat, amelyet e lap szerkesztője ellen, a kaszinói tizenötős bizottság, — néhány intrikus tagjának felülve, — jelentésébe foglalt, de a melyre a Nagykaszinó választmánya azóta olyan imponáló feleletet adott, szenzácziós bombaként akarta elsütni nyomtatott papirosán az a sokat próbált férfiú, aki érvényesülésének sikertelen kísérleti helyéül egy idő óta ismét Rákosszentmihályt választotta ki, ahol a régi múltban már olyan alaposan levitézlett Nekünk nem kenyerünk a veszekedés, módfelett béketürőek vagyunk. Ezért ritkán szoktuk észrevenni, ha vicsorgató fogakkal ítt-ott a czipőnk sarkába mardosnak. Az éhes sok mindenre képes. Minden kétségbeesett eszközt megpróbál, hogy étvágyát csillapítsa és keserves kenyerét megszerezze. Mi verejtékes munkával szereztük meg a magunkét. Sokan irigylik. Régen irigylik. Ki szeretnék kapni a kezünkből. Ezért a borzasztó erőlködés. Már kínlódtak igy vagy hatan az évek sorjában mellettünk, ellenünk. Nem jutottak semmire. Most a hetedik erőlködik. Tehetetlenségében már a komiszkodásnál tart. Rendes fázis ez a dolog rendjében. Nagyképü idézeteket közöl a Rákos Vidékének a kommunizmus alatt megjelent egyetlen számából, amelyről a bolond is tudja, hogy úgy készült a terror alatt, parancsszóra, mint ugyanazon a héten a Budapesti Hírlap, az Uj Lap és a többi valamennyi. Még az a derék fiatalember, aki vállalkozott reá, hogy lefőzi vele az elvtársak fenyegető hadát, ő maga se vette komolyan a czikkét, amely alá egyébként becsületesen odairta a nevét. Annál komolyabban veszik most a fenekedő nyomtatásban. Rettenetes tőkét szeretnének kovácsolni belőle a „Rákos Vidéke“, illetve lapunk szerkesztője ellen, akire igy két oldalról konczentrikus támadást indítottak. Csak úgy hull a sületlenségek golyózápora és az együgyüségek bombaesője, de olyan bolond nem fog akadni széles e' hazában, aki ezeket a körmönfont nagyképűséggel elsütögetett mordályokat komolyan vegye. Ilyen magtalan pufogással, hál’ Istennek nem lehet kárt okozni senkiben, a zajra gyűlő sokaság pedig ki szokta nevetni az olyan lövöldözőt, aki pufog- tat, de czélba nem talál.
