Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-26 / 52. szám
XX. évfolyam. Rákosszentmihály, !9á0. vasárnap, december 26 52. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁK03VIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÖLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Boldog ünnepeket! Szives olvasóinknak boldog ünnepeket kiván a „Rákos Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Karácsony. Csaknem kétezer esztendeje, hogy megszületett Jézus és világra született a szeretet és azóta az emberek minden karácsony ünnepén áhitatos szívvel köszöntik az isteni kisdedet, a világ Megváltóját, ki a szeretet parancsát tette úrrá felettük. Zeng a zsolozsma, száll a tömjénfüst, a szivekbe enyhület lopódzik, meglágyul a kéreg, melyet az emberi vétkes gyarlóság köréje font és jó, nemes, becsületes, ájtatos leszen mindenki... Az Isten igéit milliók és milliók szívják mohón magukba és a gyönyörű ünnep magasztos óráiban csupa nemes, jóságos, becsületes, békés halandó mosolyog egymásra. Felebarátok, testvérek, égi Atyánknak igazszivü gyermekei... Mint szerelik egymást és miként buzognak, hogy egymásnak örömet szerezzenek ! És mint gyönyörködnek a szépséges emberbimbók, a drága, ártatlan gyermekek örömében! Ott, ott, a gyermek előtt válik főként mindenki jóvá és nemessé. A gyermek szeretetében olvad fel legjobban a legkeményebb szív és puhul meg a legzordabb lélek... Mért nincs mindig karácsony az emberek lelkében, mért múlik el az ünnepi varázs és kerekedik felül ismét a gyarlóság és gonoszság, ha tovalebben az Istenember diadalmas születésének ünnepe és elkövetkezik a küzdelmes, verejtékes hétköznapok szürkesége! Mért győzi le a jámborságot és a hitben s áhítatban megtisztult lélek szeplőtlenségét mért szennyezi be a sok vétek és gonoszság, mely csakhamar ismét felülkerekedik? Vájjon jön-e valaha olyan nemzedék, amely szivébe zárja a szent karácsonyt és a szeretet kegyeimül nyert égi talizmánját nem csak az ünnepnapok áhítatában becsüli meg, s nem válik talán nem is huszonnégy óra múlva ismét árulójává? Az isteni kegyelem azt a kincset adta az embereknek, amely a legnagyobb, a legdrágább, a legértékesebb ; amelyből minden jó fakad, amely mindenre ir és feltétlenül gyógyító balzsam; amely minden jónak forrása, kútfeje; amely ezt a gonddal teljes, nehéz és viszontagságos életet széppé, nemessé, ragyogóvá teheti egymagában: a szeretetet — és az emberek nem tudnak vagy nem akarnak élni vele. Ha mindenki igaz lelkű volna, ha minden ember lelkében tiszta, önzetlen, mocsokban szeretet élne, volna-e gond, visszavonás, baj, tülekedés, átok ezen a világon? Hiszen az önzetlenség a legnagyobb önzés is egyúttal, mert ha önzetlenül a felebarátom javát keresem csupán s viszont mindenki csak az enyémet, mennyország leszen az életem, pokol helyett, melyet az önző tülekedés teremt, megkeseritvén magának és másoknak az arasznyi földi lét keservessé váló idejét. Ha az emberek nem lennének kapzsik, önzők, erőszakosak, kíméletlenek, gyülölködők, irigyek, — nem volna-e boldog béke a világon, nem lenne-e mindig ur, aki ma világra született: a Szeretet és nem lenne-e minden nap szent karácsony a földön? Rettenetes verekedés, borzalmas vérfürdők, sok esztendős keserves megpióbáltatások után úgy kellene lenni, hogy a béke következzék reánk, kik balszerencsés részeseivé lettünk az egyik legnagyobb, világraszóló katasztrófának, amely Európára rászakadt. Úgy kellene lenni, ha ezt a békét a szeretet és az igazság alapozta volna meg, nem a gyűlölet, a rablás vágya, a haszonlesés és a lelkiismeretlen erőszak. És most a szeretet és béke szent ünnepén azért imádkozunk, hogy minél hamarabb szülessen meg az az igazi, amelyet nem vétkes emberek imák, hanem az igazságot tevő Isten fog majdan elrendelni. — Add meg Uram, ki ideadtad a földre Fiadat, hogy a szeretetet lehozza az emberek közé, add meg Uram, hogy megtanulják végre mi a szeretet és mi az igazság és megtanulván, fogadják be bűnös leikökbe és befogadván, aszerint éljenek. E szegény, sokat próbált maroknyi néped, mely Szent István óta megtanulta és eze:esztendőn át hős vértanuknak egész táboraival tett .tanúbizonyságot mellette, ezért imádkozik e szomorú és órömtelen karácsony estéjén, mely hideg tűzhelyek mellett, szegénységben, nyomorúságban, megalázásban, végső pusztulásban találja. Mi tudjuk, hogy mind e sorscsapás csak addig sújt, amig az emberek szivében is meg nem születik az isteni szeretet és az epedve várt, a diadalmas, a nagyszerű béke, amely jönni fog, elérkezik a szentkarácsony szárnyán, midőn vezeklésünk ideje lejárt majd és a mi magunk szivében is kivirágzik majd a szeretet — egymás iránt. Amikor nemcsak a templom csarnokának ünnepi hangulatában hódolunk meg neki, hanem kivivén az utczára, hétköznapokon is aszerint élünk és egymást nem kisebbítvén és pusztítván, önmagunkat nem gyengítjük és sorvasztjuk, hanem a szeretet csudálatos erejével győzünk és diadalmaskodunk a poklok minden cselszövénye és átka felett. (bz.) „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában t Amen.* iiHpunfc száma 8 0M3Í