Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-07 / 45. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 45. szám helyre teszem, ahol a múlt évben hasonló növények nem voltak, mert minden növénynek más és más ásványrészekre van szüksége és igy ha azok a növények kéiszer-háiomszor egymásután ugyanarra a helyre, egy talajba kerülnek, ott ők mindazokat az ásványrészeket, melyekre szükségük van, már kimentették és igy egész évi fáradságunk és munkánk eredménytelen marad. Azért kell most, az ősz folyamán e növények helyét kijelölni és tisztában lenni azzal, hogy kertünknek beosztása milyen lesz, azzal készen legyünk és a szerint készítsük el a talajt, határozzuk meg, mit hova teszünk. A váltakozó rendszert szem előtt kell tartanunk és a szerint fogunk trágyázni. A hová a káposztaféléket, a torzsás növényeket helyezzük, azt most az ősz folyamán jól megtrágyázzuk, jó, mélyen felássuk, ahova pedig a gyökérnemüeket rakjuk, azok oda kerüljenek, ahol a múlt évben a torzsás növények voltak, oda trágyát nem adunk, csak a lehető legmélyebben felássuk, úgyszintén a hüvelyesek oda kerüljenek, abba a részbe, ahol az idén a gyökérnemüek voltak, mert a hüvelyesnemüek egyáltalán nem tűrik a trágyát. Nem azért nem tűrik a trágyát, mintha abban nem fejlődnének, sőt nagyon is jól fejlődnek, de csak levelet és szárat hajtanak, de annál kevesebb termést hoznak. Arra figyelmeztetem a kerttulajdonosokat, hogy e beosztásokat tartsák figyelemben, ha azt óhajtják, hogy kertjeikből jövedelmet teremtsenek, amire ma igazán minden kerttulajdonosnak szüksége van. HÍREK. tSSSSSSSSSSSSSSSSS tZZZZZZZZt t2ZX2S!2&£2SS££^ OSS^S^SSSSSSSSSSOl Egyről-másról. A villamos. Bizonyára csodálkoznak, hogy az alczim — állandó rovat — ezúttal elmaradt. Nem irtam oda és a jövőben sem fogom többé alkalmazni. Komoly differ encziáim támadtak ugyanis a szedővel, aki élénk érdeklődéssel kisérte azt az igyekezetemet, hogy a villamos társaságot a -közlekedés megjavítására bírjam. A múltkor megkérdezte tőlem, hogy vájjon észlelhető e már némi javulás a forgalomban? Kénytelen voltam röviden és meggondolatlanul felelni: Semmi sem történt. Le voltam sújtva — megvallom őszintén — attól az örvénytől amelyet kérdésével megnyitott előttem. „Látja — mondta ó diadalmas hangon — nem történt semmi, ezzel a bizonyos állandó rovattal semmit sem tetszett elérni. Az igazgatóság állandóan nem reagál, próbálja meg mindig csak úgy alkalomadtán . . . Hátha a ritkábban megjelenő irkafii kára többet adnak, tetszik tudni, ha valami nem állandó, akkor jobban szembe öílik.“ Így beszélt egy férfiú, aki ugy- láíszik több tapasztalattal bir e téren mint én és megfogadtam a tauácsát. E kis bevezetés után térjünk át a tárgyra, E héten hogy úgy mondjam, valami misztikus eset történt velem. Behatoltam a mesevilág dzságeljébe, sárkányok kastélyába, túl heted-hét országon is. De tabunk sorrendet. Sokan kérdezték már tőlem, hogy vájjon meg tudom-e mondani azt, miképen és mily időközökben indulnak a keleti végállomástól a 75 ös és I-es kocsik? A kérdésre nem tudtam választ adni, mert magam is ide-oda futkostam gyakran a kettő között és mindig az indult el előbb, amelyiken nem én ültem. Hirtelen erős elhatározással — körülbelül Verne Gyula hősei érezhették ilyet, amikor elindultak a Holdba vagy a föld középpontja felé — elindultam a rejtélyt földeríteni. Távcsővel, vízhatlan gummi- csizmával és logaritmus táblával felszerelve megközelítettem a várat melyben a villamostársaság keleti helytartója székel. Füst, por és gőz fogadott, melyet — utólag megtudtam — a takarítónő nevezetű sárkány okozott, igy megakadályozandó azt, hogy a nagy he ytartóhoz jussak. Nem rettentem vissza -- magam e!é ten •.ettem a „Rákos Vidéke“ egy példányát, mely megóvott a káros bacillus któ). Végre ott állottam ; nagy fehér bajuszu öreg nezett rám szúrós szemekkel. „Üdv — szóltam — azoknak, akik továbbszállításunkat elősegíteni igyekeznek, üdv a közlekedés bajnokának, adjon Isten, Öregapam!“ Mély hangon válaszolt: „Szeréncséd, hogy öregapádnak szólítottál, mert különben ütközővé változtattalak volna. Mi járatban vagy ?“ Szerényen szóltam, kiöntve keserveimet. Fuvoláztam mint Romeo, majd dörögtem, mint Petur bán és közben fokozatosan elkomorult az arcza. Mikor bevégeztem ; a mondókámat, lassan fölkelt és elővett egy hatalmas foüáust. Pápaszemét két váltókezelő gyerek hozta. Elkezdett lapozni, böngészett itt is, ott is, majd irt, hosszasan számolt, hatvá- ! nyozott és köbre emelt, gyököt vont és szorzott. Vártam egy } órát, kettőt, hármat. Még nincs kész, rettenetes, elolvastam j egy regényt, négy óra, semmi eredmény. Bánatosan, lemondó szívvel távoztam. Utam elé most már semmiféle akadályt nem ) gördítettek. Az,öreg pedig azóta még talán mindig számol, c rendületlenül. Én pedig megint csak abba a kocsiba ültem, amelyiknek később kellett volna indulni, de miután időközben elromlott, kitolták a külső vágányra. Minden jó lélek dicséri j az Urat. Mai emberek munkája. Volt nekem egy kedves pro's feszorom akit osztatlanul szerettünk kivaló tudásáért, ember-' ' szerető bánásmódjáért és kitűnő emberismeretéért. Közvetlen 1 modora valósággal lekötelező volt. A legjobban szerettük ; azonban izzó hazaszeretetét és ezzel kapcsoiatjs mérhetetlen ; oláhgyülöleíét. A mai idők szomorúan igazolták és szivem mélyén soha el nem rnuíó hálát érzek ma is iránta, mert ; megtanított bennünket — valóban magyarnak lenni. De itt nem erről lesz szó. Egy ízben, tanítási szünet alatt az udvaron sétát teltünk, szokása szerint közénk állott és tanítva szórakoztatott. A tornaterem ajtajánál állva, egyikünk meg- l jegyezte, hogy szép görög stilü, félig domborműves oszlop ; van alkalmazva az ajtó két oldalán Nyomban megindult a \ vita. arról, hogy vájjon az osziopfő milyen stílusban van faragva, de ö láthatólag nem vélte fontosnak ezt a kérdést. I Oda lepett és kis késével lekaparta a meszet. Nagy ámula- l tunkra a lekapart rész helyén azt vettük ,észre, hogy nem kőből van az az oszlop, hanem — fából. És azután beszélt szépen, élvezetesen arról, hogy milyen jellemző ez az eset. \ Rég elmúlt korról beszélt, emberekről, akik vasból voltak, j épüietekről, melyeket erős, századokig tartó falakkal készi- j tettek, fegyverekről, amelyeket a vasemberek hordoztak, buto- ' rokról, melyet századokig nem őrölheíett meg a szu, oszlopokról, melyet nem fából faragtak, hogy az bemázolva és \ bemeszelve köfaragásnak tűnjön fel, intézményekről, melyet l nem felületes, idegen agyú emkerck alkottak, hanem erős kon- \ cepcióju férfiak, hogy azok sok-sok időre alapozzák meg a f nemzet éleiét. Meséit arról a korról, amikor nem volt divat í mindent a küisö után megítélni és hamisításokkal a világ j szemébe port hinteni, oh amikor még az erények és a bűnök • is valódiak voltak. Amikor még a haza qszlopai is valóban l erős kőből faragottak voltak és nem kívül erősnek latszó j belül pedig puhafából való gyönge támasztékok. A tél már elküldte leveleit az ősz utján, melyben értesít, j hogy nemsokára jön, az udvar tele volt a hulló sárga üze- l netek tömegével, mi pedig, a/ uj Magyarorszag, akkor még jj reménytől duzzadó fiai, elgondolkozva ballagtunk a felhangzó í hivó csengettyű szó nyomán osztályainkba. E naptói fogva j utálom a. meszelt márványutánzatokat és a rabicfalakat, melyek 1 a bérházak falait alkotják, hogy azon minden szó áthallatszék j és utálom azt ami festett, mázolt, hiú és gőgös, kifelé felfuval- kodott és henczegő, kívül kő — és ha kissé megvakarják — ; belül fa _ Figyelő Gábor. Képviselőtestületi közgyűlés. Szerdán délután köz- i gyűlést tartott Rákosszentmihály képviselőtestülete. Kecske- í méihy Vincze biró, elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Hauser • Gyulát és Balazsovich Zoltánt jelölte ki. Gombás Károly ; napirend előtt arra kérte az elöljáróságot, hogyha másként | nem lehet, maximális áron felül is szerezzen tüzelőfát a lakosságnak. 160—180 koronáért is jobb leftne, mint sehogy, í Azután pedig azt kifogásolta, hogy a Phőbus a felemelt í dijakat visszamenően szedi, kérjünk orvoslást a kereskedelmi minisztertől. Krenedits Sándor főjegyző a faügyben nyomban ■ felvilágosítást adott. Az elöljáróság hetek óta abban fárad, hogy fát szerezzen, de a felsőbbség eddig nem segített, azt j pedig megtiltotta,' hogy a megszabottnál magasabb áron ; vásároljanak. Az érdekelt pestkörnyéki községek kedden ! kérték küldöttség utján újból az engedélyt, az eredményt még e héten megtudjuk. Krenedits Gyula, a közellátási előadó j naponta ebben az ügyben jár. A Phőbus-ügy a napirenden I szerepei, tehat annas, során foglalkoznak vele. A napirendre térve, az építészeti bizottságba tagokul megválasztották Zir- mann Jánost, Schwarczi Józsefet, Böhsl Ferenczet és Málovits Lajost. A főszolgabíró tagul kinevezte Szabó Józsefet, s
