Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-31 / 44. szám
Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, október 31. 44. szám XX. évfolyam. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. j*« .' - *1 ; * ■ • . ■, \ . SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKl EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Halottak napján. Sötéten feketédnek az árnyak. Az est homályában szomorúan szólnak a harangok. Bánatos hangjuk a halottak emlékét hozzák meg szivünknek, a halál gondolatát keltik fel lelkűnkben. Jóllehet semmi sem természetesebb, mint a halál, hiszen minden élet a halál magvát rejti magában; jóllehet, a földi dolgok változandósága és bizonytalansága közepeit mi sem bizonyosabb, mint a halál, mégis szomorú földi létünk elmúlásának gondolata. Szomorú a halál akkor is, midőn érett kalászt vág le sarlója; szomorú akkor is, midőn fakadó rügyet her- vaszt el hidegsége; midőn kinyílt virágot tör le és megbontja a család koszorúját. Feldúlja, szétszórja a családot, ahol mindenkinek meg volt a helye; ahol senki sem volt teher és felesleges; ahol, midőn üres lesz egyik-másik helye, végtelen ür támad a szivekben, tájdalom borul a család élő tagjaira. Az elhunyt porain emelkedő sirhalom szomorú gyászhalom, amelyhez kesergő madárként siránkozni jár a lélek. Szivünk ellenállhatatlan fájdalomba merül a holtak emlékén. De nincs megnyugtatóbb, nincs vigasztalóbb a síroknál, ahol megszűnik minden emberi tudomány, mint a hit szava, mint a religió tanitása, hogy szeretteink élnek és az Urnái van az ő jutalmuk, mégis a hitetlenség romboló szelleme ezt a megnyugtató szót, ezt a vigasztalást akarja a lelkekből elrabolni. Azt a vigasztaló szót akarja a sírkeresztről levakarni, hogy az elhunyt a feltámadás reménységében nyugszik; a szívnek azt az áldó szavát akarja elnémítani, hogy az örök világosság fényeskedjék neki, pedig a könyben úszó szemek önkéntelen az égre tekintenek, a fájdalomtól remegő ajkak önként imára nyílnak s a szivünkben élő érzés biztosit, hogy a szeretet láncát, mely minket elhunytjainkhoz fűz, a halál szét nem téphette. Az Örökkévalónak halála a halandó élete lett. Ezt fejezi ki a síroknál Jézus szent keresztje. „Bölcsességet árulok,“ mondta a görög bölcs s a bölcsességet e pár szóban hirdette: „Mindenben keresd a vigat." A reménységéről megfosztott emberről azt mondja, hogy a legkevélyebb és a legnyomorultabb egyszersmind. A legkevélyebb, mert harmatcsepp létére az örökkévalóság végtelen tengerét akarta magába felfogni, s a legnyomorultabb, mert kifosztva önmagát, semmivel sem bir, semmit sem adhat. Mi volt hát az élet? Kevés ideig feltetsző pára, melyet a lengedező szél játszva oszlatott szét; rezgő harmatcsepp, melyet a napsugár egyszerre enyésztett. „Gondolkozó lényre nézve, mint az ember, nincsen borzasztóbb, mint a végvonal, hol az ember örök éjjbe sülyed,“ mondja Kölcsey. Annak, ki szellemi, lelki erejét s mindenét a közügynek, embertársainak szentelte, elég jutalom-e az, mit | a világi hiúság elismerésnek nevez? Őseink emléke valóságos torzkép? Poraik szén- : teletlen, melyeket nyomtalan szétszórhat a szél ? A feledés fátyola takarja azokat, kik, mint a hit , és honszeretet bajnokai küzdöttek, áldoztak s a lelkűkben meggyujtott igazság világával fényt derítettek milliók életére s szivük jóságát árasztották szegény, szenvedő : embertársaikra, ép úgy, mint azokat, kiknek cselekede- i teik nyomán fájdalom és véres köny fakadt. Ez ellen, tiltakozik az emberiség hite, az emberiségnek a holtak iránti kegyelete, maga a természetes ! igazság és a minden népnél feltalálható religió. Tiltakoz- j nak minden kor bölcsei s nagy tehetségei ép úgy, mint | a gyengéden érző gyermeki, szülői sziv, A hit vigasza nélkül valóban a sirhalom gyász- i halom, a fájdalom, a vigasztalhatatlan fájdalom halma. „Boldog — mondja Kölcsey — ki bezárja a két- j kedés kútfejét és a hit által kormányoztatja gondolatait". Vanitatum vanitas. Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság. Pénz, hatalom, dicsőség. Boldog, ki a hite által vezérelteti cselekedeteit. A j sirnál lehull az álarcz, megtörik a kevélység, elnémul az irigység, gyűlölet. A sir csendes lakója azt mondja: Hiúságok hiúsága, a miért az emberek nagyon sokat küzdenek. I Mindenben tekintsd a végét, ha magadra gondolsz. Boldog az, ki jól ért e halottakról s hittel éli éltét s az [ örök élet szent reménységéül gyújt világosságot kedvesi * sirhantján s meghozza a szeretet szent ódáját, áldozatát. Sz. L. A Nagykaszinó évzáró okmányai. A Rákosszentmihályi Nagykaszinó múlt évi pénztári | forgalmáról a következő kimutatás ad számot: Az 1919/20. évi kezelési eredmény. Bevétel: Egyenleg 1918/19. évről 7477, terem bérletért 8960, beiratási dijak 115, tagsági dijak 6374, játék-dijak 333 40, koszorú gyűjtés 695, ital 126815, Összesen: 17,820 korona 32 fillér. Kiadás: Házbár 4000, villám-számlák 7985*20, hirlap- I előfizetések 593, nyomtatványok 701, porto 124*80, inkaszo- dij 252, kártya 618, berendezés, karbantartás 1326, adó 286*20, könyvszállitási költség 60, koszorú 320, terembérletből Halász M. vendéglősnek 1150, egyenleg mint készpénz 404*12, ösz- szesen: 17,820 korona 32 fillér. 1919/20. évi vagyonkimutatás. Vagyon: pénzkészlet 404.12, Fogyasztási szövetkezet részjegye 20.—, hátralékos beiratási és tagdijak 2000.— » berendezés 5903.93, könyvtár 2000.—, Rákosszentmihály és Vidéke Első Takarék- és Hitelszövetkezet könyvszekrényalap-betét 190 —, hadigyüjtés betét « 833 43, összesen 11.401 korona 48 fillér. Lapunk mai száma 8 oldal.
