Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-24 / 43. szám

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁK03VI0ÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. XX. évfolyam. 43. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BAL^ZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Hz adóállomásokról. Megcsonkított hazánk minden polgára, legyen az gyáros, tisztviselő, iparos, vagy az emberiség bármelyik kasztja ; az államtól várja sorsának jobbrafordultát. Ez annyit jelent, hogy az iparos olcsó anyagot, a tisztviselő olcsóbb ellátást, vagy a drágaságnak megfelelő fizetést, a gyáros engedményeket stb. kíván, kér és követel. E milliónyi követelésekkel szemben az állam a legnagyobb szerénységgel egyebet nem kér polgáiaitól, mint azt, hogy mindenki becsületére való hivatkozással vallja be összes jövedelmét és vagyonát, hógy ez igaz­ságosan és méltányosan, de ami a fő: arányosan is megadóztatható legyen. Ahnden tisztességesen gondolkodó ember e kérés jogos voltát be is fogja látni. Ma é!jük a vallomások, hogy úgy fejezzem ki magam : fénykorát. Az állami háztartás különös megterheltetése különös áldozatokat is követel polgáraitól, — de tisztelet a Diogenes lámpájával talán feltalálható egy-kéf kivételnek, a pol­gárok magatartása az állami érdekekkel szemben a szó szoros értelmében nemcsak megdöbbentő, — hanem egyenesen kétségbeejtő. A számtalan felhívásra a polgárságnak egy század része sem adta be vallomásait, akik pedig bead­ták, — annak egy ezred része sem felel meg a való­ságnak, olyannyira nem, hogy ha végignézünk egy ily vallomást, sírva kell fakadnunk, hogy szegény polgár­társunk, kinek kát cselédje van, minden nap jut aszta­lára átlag egy liter bor (ötöt is lehet számítani), van minden nap hús is, van szórakozásra pénz, van tüzelőre stb. — de összjövedelme nem éri el a 10,000 koronát sem, — a mikor borra kell 25,000 korona. Másik: ingat­lana legalacsonyabb becslést véve megér 100,000 koronát és nem átall 8üü0 korona becsértékkel. Köztisztviselők, akik legkövetelődzőbbek ma az állammal szemben, le­tagadják magánvagyonukat; különösen tőkepénzüket. Az iparosok ép úgy, mint a kereskedők vagy üzérek. Számtalan esetét tudnám felsorolni ama visszaéléseknek, amelyeket az állam kárára elkövettek olyanok, akik az államtól élnek. (Ma ezért hivatalvesztés és nyugdij el­vonás jár). Ezen természetellenes és hazánkat súlyosan káro­sító visszaélések tovább nem türhetők. Mert azon állam­polgár, aki ma, amidőn hazánk megmentéséről van szó, amidőn oly válságos időket élünk, hogy szegény hazánk pénzügyi helyzetét gyors segély mentheti csak meg a pénzügyi krízistől és ennek daczára őt ravasz fondor­latokkal, eltagadással megakarja rutul csalni polgára, az nem érdemel semmiféle elnézést, semmiféle kíméletet. De nem is lesz elnézés és nem is lesz kímélet, nem pedjg azért, mely ily elnézés és kímélettel a becsületes polgárságot csalnók meg, több jutván reá teher a menny akkor esnék, ha a többi is oly tisztességes és becsületes vallomást adna mint ő. Talán durvának fogják tartani felszólalásomat azok, akik lovacskázni, autózni, ellenzék játszásra ezreket köl ­teni tudnak, de a hazának oltárára leteendő obulusokat átkukkal kisérik, vagy azok, akik kényelemben tőkéjük­ből élve, talán abból egy szemet le is faragva (de mindég csak a vesztes részére) megijednek a megadóztatástól. Becsületesen és tisztességesen gondolkodó polgár­társaim igazat fognak adni és amennyiben legelemibb polgári kötelezettségeinek ezideig bármily oknál fogva eleget nem ttdek, azt hiszem, hogy annak megköny- nyebbült szívvel és lelkiismerettel a ’ lehető legrövidebb idő alatt eieget fognak tenni, annál is inkább, mert — mint már emlitém — az állam elsőrendű érdeke, hogy a renitens<;edökkel szemben a legszigorúbb és legkímé­letlenebb eszközökkel lépjünk fel. Azután ki-ki magára vessen. Rónay Tivadar jegyző. Jubileum, Zagyva József, Czinkota-sashalmi áll. el. iskola ; igazgató-tanitó október hó 16-án töltötte be 25 éves tanítói működéséi. Elöljárói, kartársai, jóbarátai és polgártársainak megnyilatkozó szeretete felejthetetlenné teszik reá nézve e napot, de emlékezetes marad ez mindazoknál, kik úgy a szombat délelőtti iskolai ünnepélyen, mint a tiszteletére ( , rendezett társasvacsorán résztvettek. Zagyva József, ki iskolai tanulmányait a szatmári rk. tanítóképzőben végezte, ezelőtt 25 évvel lépett a | szép, de nehéz pályára, amelyen most, 25 év után, elöl­járóinak elismerése, kartársai, polgártársai szeretete • kisérik. A jubiláló pályafutását a szatmármegyei Sípos­bányán kezdette, hol mint kántortanitó 1895-től 1897-ig működött. Csakhamar nehéz feladat jutott osztályrészéül. \ Kapnikbányára az állami iskolához nevezték ki, hol mint igazgató-tanító 1897-tól 1909-ig működött. Kapnikbánya Szatmármegye legészakibb részén, a l Guítin tövében erős románlakta nagyközség. Itt szép hivatás várt reá. A magyarosítás nehéz ' munkája. Ifjúsági egyesületet alakitott, könyvtárt léte- j sitett. Ott volt minden társadalmi aktuson; karöltve a | kincstári tisztviselőkkel, nőegyletet alapítva, a szegény gyermekek felruházásán fáradozott. Az elsők között volt, ki nemcsak elismerésben, de pénzbeli jutalomban részesült az ifjúsági könyvtár szer­vezéséért. ______1909. február hónapjában helyezték Czinkota-

Next

/
Oldalképek
Tartalom