Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-01 / 5. szám
Rákosszentmihály, i92Ö. vasárnap, február I. 8. szám. évfolyam. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS rákosszentmihAlyi és rAkosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztésé# és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. —a——cac=3a—&= ■* —: 1 1 "m‘ Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Választás után. (bz.) Hosszú tapasztalat tanított meg reá, hogy minden választást igen kellemetlen időszak szokott megelőzni, de a választás után egyszerre megenyhül a feszültség, mintha valami nagy tehertől szabadult volna meg a társadalom; i megkönnyebbülés érzete száll a telkekbe, s lassanként ismét normális viszonyok közé jut közéletünk. A szenvedély megkérge- siti a sziveket és elvakitja az embereket; a választással összefüggő sokféle érdek ellenségeket nevel és egymásra uszítja őket. A választás mozgalmainak elülte után azonban elsimulnak az izgalom »mllámai, megnyugvás tér közénk és leválik a kéreg a szivekről. Ennek a megkönnyebbülésnek idejéhez kellene eljutnunk most, hogy az első általános, titkos választás izgalmain túljutottunk s nem lehetetlen, hogy igy is lesz, ha csak a rendes körülmények tapasztalataiból leszűrt szabályt nem teszi érvénytelenné a rendkívüli, forradalmi állapot, a melyből még csak most akar végkép kikászolódni szerencsétlen nemzetünk Egyelőre tehát be kell érnünk a jó reménységgel, a miben szintén hosszú ideje nem volt már részünk és annak az ösztönszerü megkönnyebbülésnek örömével, a mely önkéntelenül jelentkezik már is bensőnkben. Ezeken felül pedig örömmel könyvelhetjük el a lezajlott választás eredményeit és sok tekintetben értékes tanulságait. E tanulságokról kell első sorban egy kissé hasznos elmélkedést folytatnunk. A legszembeszökőbb bizonyára az, hogy az egyesült keresztény-párt jelöltje óriási többséggel győzött, a mi annyit jelent, hogy a nemzeti és keresztény irány mellett nyomatékos tanúságot tett választó közönségünk. Nem lehetett kétség benne, hogy igy lesz, mert hiszen ez a publikum évtizedek óta ebben a szellemben nevelkedett és élt és most a politika Iránya jutott napjainkban szintén éppen ebbe a kerékvágásba. A mi közön- ségünket tehát nem kellett meghódítani olyan eszméLapunk mai i nek, amely kezdettől fogva betölti, nem kellett a saját meggyőződésének megnyerni, hiszen nem Ő csatlakozott követőként az irányzathoz, hanem megfordítva, az alakult úgy, hogy egymásra kellett találniok. Nálunk tehát a választást megelőző kortesmozgalomra szükség nem volt és a mi szervezkedés e tekintetben történt, nem csak keveset lendített az úgyis kétségtelen eredményen, hanem szinte azt lehetne mondani, hogy az uralkodó eszme legszebb diadala, épen az, hogy annak ellenére fényes győzelmet arathatott. Mert a párt vezetőségének egy része nyíltan bevallott mellékczéljaival, a társadalmi és községi békénk feldulására vezető irányával, személyes hajszáival és gyűlölködésével mindenre inkább alkalmas volt, csak arra nem, hogy az ügynek híveket szerezzen. Nem a párt győzött tehát, hanem az eszme. Kell-e kiáltóbb bizonyság erre, hogy a szentmihályi pártszervezetnek, amelynek érdekében hónapokon át makacs és kemény munkálkodást fejtettek ki, végeredményében sem volt több tagja, a legkedvezőbb számítás szerint sem, nyolczszáz főnél, ellenben a választáson 2082 szavazó foglalt állást a keresztény nemzeti irány jelöltje mellett. Vagyis a híveknek csaknem kétharmada nem fogadta el a helyi pártszervezetet vezéréül és nem vállalt vele közösséget, de hűségesen kitartott az eszme mellett, amelynek czégérét használta fel a személyes kérdésekben elmerülő szervezeti vezetőség. Erre nem volt kapható Rákosszentmihály nagyközönsége, de a mikor a hazafias és keresztény irányzat támogatásáról volt szó, csalódni nem lehetett benne, miként soha senki nem csalódhatott itt semmi igaz és jó ügyében. Gyönyörű tanulsága ez az első nemzetgyűlési választásunknak, amelylyel közönségünk ismét önmagának emelt méltó emléket, bebizonyítván, hogy a nagy, országos érdekek mellett le tud küzdeni minden egyéb, azokhoz képest kicsinyes szempontokat, amelyek pedig a gyengébb jellemű ember tetteit rendszerint irányítani szokták. A választóknak ez a tömege gúnyban, támadásban, gyanúsításban részesült, eáma 8 oldal»
