Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-15 / 33. szám
TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— „ Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Szent István ünnepén. Hazafias és vallásos lelkünk egész melegével \ ünnepeljük meg e nagy nemzeti ünnepet, mert bár a boldogság nem tölti be szivünket, mégis vigasztalóig, bátorítólag szól szivéhez mindenkinek, akinek bölcsője felett magyar anya dala zengett. Már pedig ez őshazában Kárpátoktól Adriáig mindenütt zengett és zeng a magyar anya dala. . Mindenütt magyar anya szava alakítja a gőgicsélő magyar gyermek beszédét. f Megmozdul a szent jobb, amely az ezer éves haza alapjait bölcseséggel rakta le, amely vezette, oltalmazta a nemzetet. Megindul ünnepélyes útjában az a szent korona, amely mindig a magyar hazának szimbóluma, amely ; egy szent István, szent László, Nagy Lajos, Mátyás fejét érintette, amidőn nagy volt a magyar, amidőn tisztelték, félték a nemzetet. Benn boldog, künn tisztelt volt a magyar. : Hadd zúgjanak Buda várában e napon ünnepélyesen a harangok; hadd lengjen a magyar trikolór büszkén, bátran és szabadon, mert „él magyar, áll Buda még." Nincs veszve semmi sors alatt, ki el nem csüggedett. ! És nekünk csüggednünk nem szabad; nem : szabad ezer veszély közt sem, mig magyar szív dobog keblünkben, mig magyar érzés tölti be lelkűn- j két, mig él lelkűnkben nagy nemzeti múltúnk,; mig ■ él hitünk a magyarok gondviselő Istenében. i Ezer évnek őrömben^ fájdalomban gazdag ; története a Gondviselés bizonysága, amely Gond- , viselés irányította, vezette a nemzet életét, meg- j oltalmazta, fentartotta a legnagyobb vészek közepette is. A magyarnak hittel, bizalommal betelt szive, ha megfogyatkozott is, de még el nem veszett. Ez önt uj életet a lankadó tagokba, erőt ad a nagy megpróbáltatások között, követve azt a szent jobb kezet, amely vezérlőleg halad előtte, oltalmazólag lebeg felette, amely a honalapító nagy és szent király szellemében megmutatott irányban vezeti a nemzetet, a szeretet tüzét gyújtja fel a nemzet gyermekeinek szivében egymás iránt. Vagy talán már mindent kiirtott volna az önzés és irigység ? Talán a levágott fában őrlő szú lakik? Talán kidől a nemzet s maga lesz temetője nevének ? Igaz, ahol az önzés fergetege zug, elvitte onnan a hit áldását, s mert a szivekben az önzés foga rág, sokban elvitte tőlünk a hit áldását. A hitet emelje fel lelkűnkben a nagy és szent király szelleme, a hitet Istenében, a testvériséget, hogy szeresse magyar a magyart, értse meg egymást a magyar, ölje ki leikéből az önzés férgét a nemzet erőteljes lelke, szelleme. ' A közerkölcsiséget, a köztudatot, a közszellemet kell felemelnünk, hogy felemeljük a nemzetet oda, ahol mindenki belássa kötelességét; belássa azt, hogy mivel tartozik honfitársának, mivel a közjónak, hazájának. A nemzet egészséges lelke, szelleme űzze el ezt a nemzetpusztitó veszedelmet és egyesítse a magyar sziveket, mert egységünkben bírjuk zálogát megújulásunknak, újjászületésünknek, mig egységünk történ törve hanyatlik erőnk. Nem a mohácsi vész veszedelme, de a nemzet meghasonlása hajtotta rabigába a magyar nemzetet. Virágos kert volt hajdan Magyarország, Tőlünk függ, hogy ne legyen holteleven ág. „Szép vagy, oh hon,“ mondja a költő, „Hegy-völgy váltakoznak gazdag öledben, Nagygyá csak fiaid szent akaratja tehet.“ u Hallják meg még idejekorán az intőszót, értsék meg szent István szavát, fogadják be szellemét, hogy megmentsük a sokat szenvedett hazát. Tanuljunk a nagy honalapítónktól, ki: „Drága kincse szivünknek, Nagy öröme lelkűnknek.“ Bátoritónk, buzditónk az ő szelleme. Ezer év mélyéből lángkéveként világosságot szór a fájdalom | sötét éjszakáján szenvedő nemzete leikébe, melegséget, j életet önt szivébe, amely nemzet gyermekei ma í buzgón kérik: Tekints István király, Szomorú hazádra, 1 Fordítsd szemeidet Régi országodra. Sz. L. Lapunk mai száma 8 oldal«
