Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-07-04 / 27. szám
XX, évfolyam. Rákosszentmihály, 1920« vasárnap, Julius 4. 27. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSV4DÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 80.— K. Fél évre: . . 40.— ,, Negyedévre: 20.— „ Egyes szám ára 2 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. kedves választópolgár, jól tudod ugye, hogy nemsokára elérkezik a községi választások ideje, amikor vad dühvei fogják megostromolni azt az Eldorádót, amelyet a „klikknek“ csúfolt embercsoport tart megszállva. Ama balekek csoportja, akik esztendők óta abban lelik örömüket, hogy másokért, a községért, közczélokért önzetlen és ingyenes szolgálatokat tegyenek. Sokan közülök minden idejüket feláldozzák e csudálatos kedvtelésért és nem csak fáradnak, küzködnek és kellemetlenségeket viselnek el, hanem kiszolgáltatják magukat a komisz emberek gyalázkodásának, sőt egy idő óta valóságos irtó háborúnak lettek szenvedő alanyaivá s az ellenük folytatott gyűlölködő támadások nem csak átlépték régen a tisztességes kritika határát, hanem az egyéni tisztességüket, a magánbecsületüket, a privát életüket is prédájukká akarják ejteni. Valóban csodálatra méltó dolog, hogy ilyen körülmények között akad még olyan önzetlen ember, aki a közszerepléstől meg nem undorodik és ott nem hagy csapot, papot mindenestől. A hires franczia közmondás azt tartja, hogy a vélemény, a meggyőződés olyan, mint a szeg: mentői jobban ütik, annál szilárdabban áll. Talán ezért ragaszkodnak egy bizonyos fokig a terhes tisztükhöz. Meg azután a méltatlanság, a gyalázatos piszkolódás kihívja maga ellen az önérzet felháborodását s az igazság nem akar meghátrálni a rágalom előtt. De még érdekesebb kérdés ennél, hogy miként akadhatnak ilyen lelki- ismeretlen gyalázkodók, akiknek semmi eszköz nem elég hitvány és mocskos arra, hogy czéljaik érdekében fel ne használhassák? Erre a feleletet elsősorban az emberi léleknek egy igen erős gyarlóságában, szinte mániákus ösztönében, a feneketlen irigységben kell keresni. A gyenge jellemű ember nem értheti meg a szilárdabb jellemüt, a műveletlenebb a műveltebbet, a hitvány, az önző, a kapzsi — megbotránykozik az önzetlen, naiv jóságon, , s mindmegannyi irigyli és gyűlöli amazt. Ki mint él, úgy itél. Azt, hogy valaki a jót önmagáért is cselekedheti, hogy önző czél és érdek nélkül terhes, sőt áldozatos és költséges munkákra vállalkozhassék puszta nemes ambiczióból: nem tudja elképzelni, nem akarja elhinni az olyan ember, aki maga arra képtelen lenne. Ez az ő gondolatvilágától idegen s számára . teljesen érthetetlen. Innen van az, hogy valahányszor kortesczélu támadás indul valamely közintézmény vezetősége Lapunk mai 8 ellen és tárgyilagos kritikára alapja nem lévén, azzal kísérletezni sem próbálhat, mindannyiszor a becsületük ellen indít hajszát, rágalmakat gyárt, panamát emleget és teliszájjal tisztogatás után üvöltöz. Ugyan, kedves választó polgár, ki e sorokat olvasod, tedd a kezedet a szivedre és mondd meg, miben különbözött a Mihelyi Istvánok nyelve a mos- f tani támadókétól? Nem a hirhedt destruktiv forradalmárok fegyvereivel küzdenek-e most is, hiába takargatván a most divatos fehér tógába szőrös testüket? Sőt már alig kendőzik magukat tetszetős jelszavakkal is, magukról teljesen megfeledkezve, mindinkább szint vallanak. Vagy nem volt-e színvallás a múlt heti eset? Egy budapesti esti lapot félrevezetnek rágalmazó czikkel, amelynek a legtöbb adatáról idehaza már régen kiderült, hogy nem egyéb czélzatos és ostoba rágalomnál. A közleményről a bolond is tudja, hogy csakis itthon, a méregkeverő konyhán főzhették ki. Az érdekelt újság el^is ösmerte, hogy Rákosszentmihályról kapta a czikk anyagát és a községünkbe kiküldött munkatársa egy egész társaságtól szerezte a hazug és czélzatos felvilágosításokat. Ma két hete lapunkban nyilatkozat jelenik meg, amelyben az aljas gazembert, a rágalmazót, felhívtuk, hogy adataival jelentkezzék — és eltelik két hét és nem jelentkezik senki! Miként viselheti el magán az, akit illet, a nyilvános megbélyegzést, milyen lelkiismerettel járhat az emberek ■között, s miként tekinthetnek egymás szemébe azok, akik tudják egymásról, hogy mennyi rész illeti őket a gyalázkodásból. Borzalmas lesülyedése az erkölcsöknek! És ilyen férfiak, ilyen alattomos, bujkáló, sötétben támadó orgyilkosok akarnak szerepet a fórumon, a közéletben, a tisztességes polgárok sorában ? A kommunisták bömbölték tele a világot legutóbb a panama-váddal és elűzték „a panamista burzsujokat", helyükbe ültek — és loptak és raboltak. A gonosz álom elmúlt, az elüzöttek visszatértek s most a polgártestvérek folytatják a bolysevikok szerepét, világgá kiáltozván a panamát, amelyről eddig senki se tudta megmutatni, hogy hol és merre van? Még azok sem, akik kéjes gyönyörrel küldték volna „gajdeszbe“ a kiszemelt áldozatokat, ha csak körömfeketényit is ki tudtak volna sütni rájuk. Emlékszel, kedves választópolgártárs, miként hirdették annak idején, hogy az egész közigazgatás gaz és panamista, a főszolgabírótól az alispánig és igy tovább? Nézd csak, kérlek, a „keresztény párti* iám» & oldal.
