Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-16 / 20. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 20. szám Áz utóbbi években sokat betegeskedett. Szervi szívbaj támadta meg s hivatalában, hol kiváló pozicziót töltött be és szintén nagy megbecsülésnek örvendett, nyugalomba vonulásra kényszeritette. Nemrég úgy látszott, hogy állapota némileg megjavul, de néhány nappal ezelőtt megint ágynak esett és most már rövidesen be is végezte értékes, nemes és munkás földi pályafutását, A községháza és Nagykaszinó ormára gyászlobogót tűztek áldozócsütörtök reggelén s az emberek könnyes szemmel újságolták egymásnak a szomorú hirt: „Géza bácsi meghalt!“ Hatvannégy évet élt. Szerető hitvese, négy fia és három leánya gyászolja mindnyájunkkal egyetemben. Pénteken délután helyezték örök nyugalomra a helybeli temetőben, rengeteg gyászoló közönség részvételével. Csizmadia Gyula lelkészünk, a kaszinóban elnöktársa szentelte be és a kaszinó nevében is megkapó szavakkal búcsúztatta. Legjobbjaink hosszú sorában ott van immár ő is a boldogabb hazában s helye mi köröttünk mindhalálig üres marad. Rákosszentmihály — Kiskecskemét. Irta : Kecskeméthy Vincze. XII. Ezúttal a már termő gyümölcsfákról beszélgetünk. A már termő gyümölcsfák kezelése a következő: Ha szép gyümölcsöt akarunk elérni, elsősorban ritkítsuk meg a már fejlődésnek induló gyümölcsöt sajátkezüleg, még pedig, ahol három-négy gyümölcs van egy csomóban, ott hagyjunk kettőt. Ne várjuk be. hogy önmagától lepotyogjon, mert az rendesen annak a kárára táplálkozik, amelyik hivatva van, hogy megmaradjon és kifejlődjék. A gyümölcs megritkitást ne végezzük egy napon át, hanem időközönként és mindig válogassuk meg, hogy mindenkor a leghitványabb, legsatnyább gyümölcsöt szedjük le. így elérjük, hogy a gyümölcsünk, amelyik a fán marad, szép egészségesen fog fejődni, különösen akkor, ha még ehhez a ritkításhoz a következő módszert fogjuk használni: A gyümölcsfáink alját többször megkapálgatjuk, hogy a gyökerek a nedvességgel és a levegővel minél gyakrabban érintkezzenek. Ha módunkban állana, akkor ajánlatos volna az is, hogy a gyümölcsfáinkat már mostantól kezdve legalább kéthetenként egyszer hígított trágyalével megöntözhetnénk, még pedig a következőképen: Amilyen terjedelmű a fánk koronája, olyan terjedelemben köralakban árkot ásunk, hogy ott a szívó gyökerek sérülést szenvedjenek s akkor azt az árkot hígított trágyalével beöntözzük, igy a megsérült szivógyökerek azonnal magukhoz veszik a táplálóanyagot, s átadják a gyümölcs fejlődésére. Ha azonban hígított trágyával nem rendelkezhetünk, akkor tanácsos az árkot jó érett marhatrágyával beszórni és langyos vízzel körülöntözni, hogy a langyos viz bizonyos ásványrészeket feloldjon és átadjon a növénynek. Az árkot újból behúzzuk földdel és rá tiz- tizennégy napra kapával megkapáljuk, hogy a levegővel és nedvességgel újból érintkezésbe jusson s azoknak az ásványrészeknek feloldását, melyeket a trágyában a langyos viz még fel nem oldott, a levegő hatásával elősegítsük. Ez az eljárás tetemesen elősegíti a gyümölcsfánk fejlődését, úgyszintén a rajtalevő gyümölcs kifejlődését is. Ez az eljárás azonban csak az alma- és körtefákra vonatkozik. Ami a csontárokat illeti; szilva, cseresznye, baraczk, meggy, ezeknél ugyanaz az eljárás, csakhogy itt semmiféle istállótrágyát nem használhatunk, mert ezek semmiféle állati trágyát nem tűrnek el. Mert ha ezeket állati trágyával kezdjük hizlalni és javítani, akkor az ellenkezőjét érjük el. A csontároknál óvakodni kell mindenféle istálló és állati trágyától mert leginkább ezek miatt következnek be a mézgásodások és a mézgásodások folytán a fáink csakhamar elpusztulnak. Itt csak ásványtrágyákkal dolgozhatunk, amiről már egyszer meg is emlékeztünk, de nem találjuk feleslegesnek, hogy ismét felhívjuk rá a gyümölcskedvelők figyelmét, amikor nem csak a fa fejlődéséről van szó, hanem a termés kifejlődéséről is. Tehát a trágyák a következők: Természetes dolog az, hogy itt csak általánosságban beszélhetünk, amennyiben a talaj minden részét nem ismerhetjük és igy nem tudjuk pontosan megjelölni, hogy melyik fának milyen trágyát kell adnunk, mert annak tulajdonképen a talaj jellegéhez és tulajdonságához kell alkalmazkodnia. Használjunk csili salétromot, Thomann salakot, sósavat. Amely talajunk teljesen szegény a mésztartalomban, ott egyszerűen használjunk közönséges meszet, vagy falakról lehullott malterdarabokat. A fa fejlődéséről, levélzetéről lehet leginkább megállapítani azt, hogy milyen ásványrészek hiányzanak a talajban és milyen ásványrészeket nem talál meg a fa a saját táplálkozására. Természetes dolog, hogy ehhez is a gyakorlott ember érthet igazán, de egy kis útbaigazítás révén a laikus is megismerked- hetik vele. Ha a szilvafa levelei borsózöld szint játszanak és nem állnak teljesen kemény állapotban a galyacskákon, azt mutatja, hogy a talaj részeiben kevés a mésztartalom. Mert különösen a szilva az egyedüli faj a csontárok között, amelynek a legtöbb mésztartalomra van szüksége. Ebből következtethetjük azt, hogy Rákosszentmihály vidékén, különösen az úgynevezett berzencei szilva, alig hoz termést, bárha évről-évre bőségesen virágzik. De mire a termés kifejlődik, alig marad rajta valami, mert azok a? ásványrészek hiányzanak, amelyek hivatva vannak a gyümölcsöt táplálni és kifejleszteni. Ugyancsak ezek a hiányok előfordulnak a baraczkféléknél is. Különösen a kajszinbaracknál akárhányszor tapasztaljuk azt, hogy a fáink dúsan virítanak, de alig tudnak megtermékenyülni, minden gyümölcsöt elrúgnak. Ez mind a talajunk szegénységének és bizonyos ásványrészek hiányának következménye. Tehát ezeken kell minden körülmények között segíteni s igy el fogjuk érni azt, hogy fáink bő és szép termést fognak évenként szolgáltatni. TíllMr KÁVÉHÁZ BUDAPEST, IV., MUZEUM-KÖRUT13. ríUJTIL Kitűnő kávéházi italok és ételek. Ízletes, meleg konyha, tiszta fajborok. Csemege különlegességek. “CTj onnan átalal-cltva. Számos látogatást kér: IHIEIXNER GUSZTÁV Ä» a „Belvárosi vendéglő“ volt tulajdonosa.
