Rákos Vidéke, 1920 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-02 / 18. szám
XX. évfolyam Rákosszentmihály, 1920. vasárnap, május 2. 18. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. • Fél évre: . . 24.— M Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Pénzintézeteink. (bz.) Rákosszentmihály közönségének érdekét évek hosszú sora óta két pénzintézet szolgálta: a hitel- szövetkezet és a takarékpénztár. Az előbbi a régi világ, a kezdetleges viszonyok maradványa, a heti húsz filléres befizetéseken alapult kicsike intézet, mely a krajczáros takarékoskodásnak volt előmozdítója és a békés múltban az apró kis hitelszükségleteknek volt hűséges kielégítője. Midőn a község fejlődésnek indult, belőle sarjadzott ki a nagyobb, erősebb pénzintézet, a takarékpénztár, melynek működése megbővült, eszközei megszaporodtak és tettereje is ezekhez mérten megnagyobbodott. Csak egyben maradt hűséges mása, követője szülöanyjának: a régi puritán erkölcsöt, a szolidságot, az elvek szilárdságát őrizte meg szeplőtelenül s nyilván ennek is köszönhette felvirágzását, megerősödését és népszerűségét. A háború és a forradalmak viszontagságai, megpróbáltatásai végig szántottak a két intézeten is. A hitelszövetkezetben nem sok kárt tehettek. Már a háború elején odáig jutott ez az intézményünk, hogy becsülettel betöltvén hivatását, túlélte magát és csak a csendes, formai elmúlásra kellett várakoznia. Tere a működésre megszűnt, összehuzódott, összezsugorodott; csendesen várta, hogy sorsa beteljék. Ez az elmúlás a múlt vasárnap hivatalosan is megkezdődött, a szövetkezet elhatározta felszámolását. Becsületes, eredményes munka után nem dicstelen lesz ez az elmúlás, hanem méltó büszkesége mindazoknak, akik ezt a humánus, derék intézetet megalapították, évtizedeken át sikerrel és szép eredménynyel vezették és a közjóra szolgált élete után most a tisztes elmúlásra átsegítik. Ugyan mi lenne ma huszfillér? Hol van a régi krajczáros gazdálkodás, hova tűntek el a messzi múlt emlékeivel együtt, a patriárkális idők kisded ügyei, dolgai. . . Más világot élünk. Ma már szinte úgy látszik, hogy a takarékpénztárnak is erősödni kell, nagy stílust tanulni, hogy a jövő igényeit, mely reá vár, kielégíthesse. Ezt a jövendőt azonban egyelőre még csak várjuk és reméljük. .. Ma, a romok takarításának idején, még nem a ködboritotta jövő kérdései foglalkoztathatnak elsősorban, hanem a múlttal kell leszámolni legelőbb. A múlttal, amely keményen végig szántott minden intézményünkön s nem mul- hatott el nyomtalanul a még mindig fejlődés stádiumában levő takarékpénztárunk felett sem. Az utolsó két esztendő hozta a legsúlyosabb megpróbáltatásokat és valóban csodával határos, hogy a részvénytársaság aránylag milyen kevés kárral úszta meg azokat. A szokottnál is sokkalta érdekesebb olvasmány az intézet idei beszámolója, mely két évi üzleti eredmény képét tárja fel és a legválságosabb két esztendő történetét tükrözted. A pénzügyi eredményről szóló jelentéseket a szokott helyen találja ezúttal is a szives olvasó, ellenben az igazgatóság jelentésére éppen e különös jelentőségénél fogva bővebb figyelmet kell fordítanunk ez alkalommal. Mert nemcsak a részvényeseket érdekli ezúttal, hanem a község minden lakosát, mindent a takarékpénztár sorsa nem csak az intézet érdekkörét érinti, hanem kiváló fontosságú a község egész lakosságára, a község jövendő sorsára nézve is. Megiátjuk az igazgatóság jelentéséből, hogy a takarékpénztár vezetősége a legválságosabb pillanatokban is híven és elszántan helyt állott és megmentett minden megmenthetőt a pusztító özönvíz ellenében. A jelentés diszkrét szerénységgel csak általánosságban beszél arról, hogy a bolysevista rablógazdaság idején a vezetőség ébersége megmentette az intézetet a végzetes károsodástól, azonban nem árt azt tudni, hogy „a vezetőség ébersége“ közelebbről például azt is jelenti, hogy a legkeservesebb órákban, a kommunista garázdálkodás hónapjai alatt Pálfi János alelnök ott maradt az intézet élén és •rendületlenül őrizte vagyonát, közvetlenül a szovjetpénz bukása előtt pedig 88,000 koronát befizetett a központba és ezzel megmentette az intézetet az életbevágó veszteségtől. Rossz emberek még ezt a nemes cselekedetet is felhasználták nemrég nemtelen támadásaik fegyveréül, hasznos dolog tehát, ha tudomást szerez róla Rákosszentmihály, hogy érdemes múltú és még sokkal jelentősebb jövőjű takarékpénztára sorsának alakulásáról milyen híven és becsületesen gondoskodtak azok, akik itt évtizedek óta minden ambicziójukat és kedvtelésüket arra pazarolják, ’ hogy a köz javára eredményesen buzgól- kodjanak. Rákosszentmihály ezeknek a férfiaknak köszönheti létét és azt, hogy ott van, ahová Isten kegyelméből idáig is fejlődhetett, hogy a legkeményebb megpróbáltatásokat katasztrófa nélkül túlélhette és jövőjében a földindulás után is bízni lehet még. Ezek az emberek nem kiabálnak, nem szónokolnak, nem toboroznak maguk körül ünneplő tömegeket, Lapunk mal oz&mn 8 oldal.
