Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-06 / 14. szám
14. szám RÁKOS VIDÉKE 3. oldal végig gyötörte, nem tudott ránk sütni semmit, sőt még csak vádat sem kovácsolhatott. * Feldúlták a hivatalokat, egyenesen leleplező szándékkal szállta meg egy gonosz csoport a községházát és nem tudott felfedezni semmit. Házkutatásokkal gyötörtek, feltárták „titkainkat,“ éléstárunkat, feltúrták otthonunkat és sem titoknak, sem panamának, sem önző élelmiszerfelhalmozásnak nyomát nem találták. Pedig ha a legcsekélyebb nyomát lelték volna, diadalmas tort ültek volna felettünk. íme tehát, ok nélkül való volt a sok lappangó gyanúsítás és gyűlölet. Ennek az érthetetlen gyűlöletnek a forrásával azonban érdemes kissé foglalkozni, mert azt, bár szórványosan, de a közönség különböző rétegeiben tapasztalhattuk. Az egyik forrása az irigység, ez a vétkes emberi gyarlóság. Azt hiszik, hogy mi itt húsos fazekait körül terpeszkedünk, nagyszerű hatalmon osztozunk és minden földi jónak részesei vagyunk, holott a közügyek lelkiismeretes szolgálata súlyos teher csupán, de semmi előny és semmi£haszon. Itt a zöldasztal körül nem osztogatnak mézes kalácsokat és a mi feltárt éléskamránkban sokkal kevesebbet találtak, mint a legszegényebb hivatásos „proletárnál,“ mert mi küzdő emberek vagyunk és még azt sem használhatjuk ki magunknak, a mit más magánember megtehet. A gyűlölet másik forrása a politika, amely egymás ellen uszítja az embereket. Itt a község vezetésében ezentúl is még szigorúbban ki kell küszöbölni minden politikát. Itt csak egy czél, c§ak egy program lehet: a község érdeke, itt csak azért kell buzgólkod- nunk, szeretett Rákosszentmihályunk javára, — innen minden egyebet ki kell rekesztenünk. A politikából csak annyit, — mint főjegyzőnk mondotta, hogy mást, mint tiszta hazafiadat nem türünk meg magunk között. A többinek pusztulnia kell. Jól mondotta, hogy lelkes és törhetetlen munkára kell összefognunk, vállvetve dolgozunk. A múltra nézve, ahol lehet, vessünk fátyolt. Akik emberi gyengeségből szegődtek elleneink sorába, mert elvákitotta őket az irigység, vagy rövidé látókká váltak a politikai szenvedély, a gyűlölködés miatt, jöjjenek megbékélve dolgozni velünk. Szívesen teszek megkülönböztetést, kész vagyok, hogy ellenfelemnek békejobbot nyújtsak. De aki hazáját tagadta meg, annak nincs kegyelem, azzal szemben nincs irgalom, annak pusztulnia kell a közélet fórumáról csakúgy, mint a tisztességes emberek társadalmából. A magam sérelmeivel szemben lehetek nagylelkű, azokért meg- bocsájthatok. A hazaárulóknak nincs bocsánat, a haza nevében nem bocsájthat meg senki, erre nincs irgal- mazás. Elvárjuk az elöljáróságtól, hogy javaslatokat tesz a hazaáruló és kétes elemekkel szemben foganatositagdó eljárásról és a módozatokról, hogy miként lehet tőlük községünket végleg megtisztítani. Végül szivem egész melegével ödvözlöm a képviselő- testület élén e nevezetes pillanatban községünknek a megpróbáltatások hónapjaiban legtöbbet szenvedett és ma legszebb elégtételt nyert vezetőit, biránkat és főjegyzőnket. E beszéd meghallgatása után a napirendet tárgyalta le a közgyűlés. Agg és beteg törvénybiránk helyetteséül Kecskeméthy Vincze régi, érdemes polgártársunkat, a rém nybeli legközelebbi birójelöltet, a nyugalomba vonult községi pénztáros helyébe Csabány A. Jánost, három elöljárósági tag helyetteséül pedig Pehárcz István mérnököt (Annatelep), Payer Willibáld ács és Máloviís Lajos asztalosmestert, közgyámul pedig Zirmann Jánost jelölte a közgyűlés. A főszolgabíró a felsoroltakat tisztükben meg is erősítette. A bizottságokat a következőkép alakították meg: Mezőgazdasági: Kecskeméthy Vincze, SchvarczI Józsel, Pehárcz István és Zirmann János. Közélelmezési: Szabó József, Málovits Lajos, Riskó Jápos, Auguszt Béla és Böhsl Ferencz. Közmunka: Hauser Gyula, Kecskeméthy Vincze, Payer Villibald és Elblinger János. Közrendészeti: Pálfi János, Böhsl Ferencz, Csabány A. János és Balázsovich Zoltán. Pénzügyi: Bauer Ottó, Holló Ágoston, Lippe Ödön és Chrapek János. Közegészségügyi: Farkas Géza, Stoffer Gyula, Prokopp Endre és Klimkó István. A képviselőtestület jóváhagyta három alkalmazott: Kovács László aljegyző, Székely Tibor és Vizkeleti János rendőrőrmester és három elöljárósági tag felfüggesztését és eltávolítását. Kimondotta a közgyűlés, hogy a község összes káraiért, a fapusztításért, az elkommunizált épületekért stb. kártérítési igényét a legmesszebbmenő módon ér*- vényesiti. Gondoskodott a karhatalmi költségek fedezetéről, valamint a közélelmezési pénztár elfecsérelt forgótőkéjének pótlásáról. Megállapították, hogy mig azelőtt a község egész évi fedezetlen költségvetése 58 ezer koronára rúgott, addig a direktórium havi személyzeti kiadása egymaga 167.000 korona volt és a pénztár négy hónap alatt 2,383.000 korona forgalmat ért el. A deficzit nagysága ebből elképzelhető. A fehérpénz értékcsökkenése pedig még ezenfelül is súlyosbítja a helyzetet. Szabó József és Rónay Tivadar fejtegették az orvoslás módjait. Végül Herczegh dr. erélyesebb eljárást kívánt Méyer Ferencz százados, karhatalmi parancsnoktól, aki védelmezte álláspontját. Garai dr. és Holló Ágoston felszólalása után a közgyűlés jegyzőkönyvét Pálfi János és Balázsovich Zoltán hitelesítették. Olvasóinkhoz;. A „Rákos Vidékeu a mai naptól kezdve ismét pontosan megjelenik. Gondoskodunk róla, hogy t. előfizetőink rendesen megkapják a lapot, valamint a megszokott elárusító helyeken is a lehetőség határain belül kellő számban fogjuk azt a t. közönség rendelkezésére bocsájtani. Úgy hisszük, nem szükséges ez alkalommal az általános nehézségekre, papirhiányra és egyéb akadályokra utalnunk, melyekkel sajnos, még mindig küz- denünk kell s miattuk némely tekintetben még mindig szives elnézésre szorulunk. Főként az előfizetés árának ideiglenes felemelése az a kényszerű intézkedés, amelyet mindenképen e! szerettünk volna kerülni, de a mai viszonyok között teljességgel lehetetlen. Az általános drágaság a nyomdaiparban érte el talán a tetőfokát és vállalatunk létérdeke kényszerit reá, hogy a 'több, mint ötszörösre emelkedett terheket legalább részben közönségünkre hárítsuk át. A „Rákos Vidéke“ a háború alatt is éveken át küzdött az áremelés ellen és a tizenöt év előtti dijakat mindaddig nem emelte, amig arra a körülmények rá nem kényszeritették. ígérjük, hogy mihelyt a viszonyok I
