Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-12-21 / 29. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 29. szám igazi nemes veretű, izzó írás hozza el nekünk. Tudjuk, hogy készen álltok; tudjuk, hogy vártok; tudjuk, hogy holtiglan reméltek. És azt is tudjuk, hogy a szeretet ünnepén nem harsoghatjuk a világba a béke szavát, mert minden haragunk csengése harczot hirdet az igazságunkért. Erdély sudaras fenyői miért nem indultok el a havasokról, a birnámi erdő módjára, hogy meg- döntsétek őserőtökkel az elnyomók hatalmát! S ti, felvidék — Lőcse, Kassa, Késmárk — mézeskalácsos huszárjai, miért nem elevenedtek meg Karácsony ünnepén, hogy áttörjétek a zsarnoki kordont 1,.. A magyar levegő dermesztőbb hideget lehel, mint valaha s nincs talpalattnyi föld a Kárpátoktól az Adriáig, nincs szív, nincs tűzhely, ahol nyugalom volna. Hamu alatt izzik a parázs és feszült izmokkal ugrásra készen és megint csak karddal a kezében várja a magyar sorsa jobbra fordulását. És ha a fehér hó mindent beborítana takarójával, akkor is fekete Karácsonya lesz az idén a magyarnak... Ez a csudálatos ünnep azonban mégis a szeretet ünnepe... Erősítsük meg sziveinket és raktározzuk el a sok keserűséget és a jövő reménytelenségét ... Valahonnan mégis csak akadni fog minden házban kenyér, valami jobb falat és tűz melegsége. Megható látvány, hogy mindenki miként tartogatja, hogyan őrzi féltőn azt a keveset is, amit sikerült összeszedni, hogy a szent estére megmaradjon. Igen, legyen ez a szomorú, fekete magyar Karácsony szent a szó valódi értelmében; legyen ez az est az, amelyiken elül a gyűlölködés és az ökölbe szorított kezek — mint valami láthatatlan szellem: a szeretet érintésétől nyíljanak ki és adjanak, adjanak mindent, amit tudnak. Mindenki tegyen boldoggá valakit ezen az estén és ne feledkezzünk meg arról, hogy különösen a gyermek az, akinek nem szabad tudni a körülötte csapongó viharról, neki nem szabad szenvedni azért, mert mi, férfiak, egy vesztett háború minden keservét érezzük és fizetjük, nélkülözésekkel, örömtelenséggel. Nyíljék meg a szivünk és adjuk meg neki mindazt, amit csak tudunk, hogy szeplőtlen lelkét ne fosszuk meg az aranyos Karácsony illúziójától; ne tudjon semmit a mi mai gonddal terhes ünnepünkről, hanem maradjon lelkében olyan boldog, szivárványos emlék, amilyen nekünk a mi gyermekkori felejthetetlen, boldog Karácsonyunk. A gyermek vidám, gondtalan, hangos öröme legalább erre az időre túl fogja harsogni a nyomor és a jövő terhes küzdelem-lármáját, annak a mosolya pedig, akivel jót tettünk ez estén, meg fogja nyugtatni lázas gondolataink felkorbácsolt tavát. Az ünnep után pedig munkára fel, magyar, inadszakadtáig hulljon a verejtéked és összeszoritott fogakkal tűrj, mert tudom, hogy szived mélyén még van egy szikrája a reménynek és az Isten csapásait hivő lélekkel tűrvén, büszkén harsogod a szent estén, törhetetlen erődben és a csudás isteni gondviselésben bizva: »Dicsőség a magasságban Istennek!“-fgH pestvidéki törvényszéken. Második hete folyik a főtárgyalás a pestvidéki törvényszéken, hol a rákosszentmihályi kommunisták felett ülnek törvényt. Ötös tanács tárgyalja az ügyet Csengey Miklós dr. táblabiró elnöklete alatt, ki nagyszerű tapintattal vezeti a monstre pör tárgyalását. Bámulatraméltó az az aprólékos tájékozottság, ahogy az elnök az ügy minden legkisebb részletét ismeri. Méltóságos nyugalommal hallgatja a vallomásokat s egy^egy szava, apró részletkérdése fáklyaként világítja meg a helyzetet. Eleven jogászi ésszel követi a tárgyalás menetét a vád képviselője, Auer György dr. ügyész is, gyakorta vetvén metsző keresztkérdés alá az ingadozókat, hogy könyörtelenül kihámozhassa a meztelen igazságot. A vén pestvidéki törvényszék épülete rozzant és dísztelen... A tanuk serege levegőtlen, keskeny előszobában szorong és unatkozik órák hosszat. A tárgyaló terem is nélkülöz minden külső fényt Szűk, kényelmetlen, sivár. A hosszúkás terem végén emelvényen ül a bíróság, a vád képviselője és a védőügyvédek serege. Egy részük leszorul a földszintre, olyan sokan vannak. Az emelvény előtt korlát és négyszegletes tér a kihallgatott fél számára. Két- oldalán faszékeken ülnek a fővádlottak, akik már hónapok óta vizsgálati fogságot szenvednek. Az élen Szandovics Rudolf dr., majd Kigerl Borbála, Paxián, Schnur Péter, Adamik, Roden János, Roden Miklós, Vizkelety, Kacsó Lajos és a többi. A vádlottak másik csoportja a hallgatóság padjaiba került, olyan sokan vannak. A tulajdonképeni hallgatóság az ut lsó két- három padban foglal helyet és körös-körül álldogál. Legnagyobb részük a vádlottak atyafiságából kerül ki és eltitkolhatatlanul velük érez. Volt nem egy olyan pillanatja a tárgyalásnak, amikor a többi közömbös hallgatókon a felháborodás lett úrrá abban a hiszemben, hogy csupa titkos kommunista lappang a padok végén. Csak akkor értik meg a helyzetet, amikor megtudják, hogy a hitvesi és rokoni szeretet adja magyarázatát a visszatetsző hangulatnak. Egy jó van ezekben a szurtos helyiségekben: a meleg; ebben nincs hiány. A vármegyének s a vele atyafiságos pestvidéki törvényszéknek van fája elég. Ott áll ölekbe rakva a köves udvaron és a rabok piszmogva fűrészelik, hasogatják naphosszat, a várakozó közönség csendes mulattatására. Évekkel ezelőtt szép tervek készültek Pestmegye uj székházának épülete számára, de hát ez még igen régen volt, a háború előtt, azóta pedig ... A pestvidéki törvényszék egyébként elválik a vármegye székházától, Budára költözik, ahol már modern palotát építettek számára. A háború az oka, hogy az építkezés még nem fejeződött be teljesen.
