Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)

1919-11-16 / 24. szám

XIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, november 16. 24. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁK0SSZENTMIHÁLY1 ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. , .:— ... ■==ssapwak.^Ji,s,!^itAJii— Előfizetési ár: Egész évre 48.— K, Fél évre: . . 24.— ,, Negyedévre: 12.— „ Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket lelvesz a kiadóhivatal. Törvénytisztelet. A becsületes' józan magyar nép törvénytisztelő volt. Nem kételkedem benne, hogy felébredve ebből a rettenetes kábulatból, melyben pár év óta él és meg­undorodva .a nemes hagyományoktól elfordult, degene- rált piszkos elemtől, amelyik közéje furakodva a kül­föld előtt is terjesen leszállította hitelét — újból arra az ösvényre lép, amelyen a törvénytisztelet és ezzel kapcsolatosan az önfegyelmezés és lelki nemesség vilá­gitó fáklyái lobognak. Most azonban a legnagyobb sajnálattal — sőt mély fájdalommal Írhatjuk le ezt a lesújtó tényt — törvénytisztelet és a többi szép erény csak — volt. A bomlás a világháborúval kezdődött. Ehhez hasonló romboló csapást a világtörténelem nem tud. Talán hasonló lehet ahhoz a nagy természeti megmoz­duláshoz, amikor világok sülyedtek el, hogy a nyo­mukba tóduló tengernek adjanak helyet és óriási arányú szárazföldek keletkeztek, hogy azokon uj emberi élet kezdődjék. A hirtelen fellobbanó szenvedélyek, az álla- tiasság és tömeggyilkosság őrülete és dicsérete felszínre hozta a sok szemetet, ami aztán lassanként elborította az emberek agyát, belepte a lelkét oly vastag kéreggel vonva be azt, hogy embertársaik iránt, de az- állam ősszérdeke iránt is vakká, érzéketlenné tette őket. El­tűnt a humanizmus, a könyörületesség, hogy helyet adjon a felmentettek és bujkálók henye körömpiszká- lásának, eltűnt a kereskedelmi tisztesség (ez különben is mindig csak igen kis mértékben volt meg nálunk), hogy helyet adjon a konjunktúrát kihasználó, kávéházak piszkos sarkaiban lebonyolított, szemérmetlen árdrágí­tásnak, eltűnt az önmagunk és embertársaink meg­becsülése, a szerénység, udvariasság, a rend és a tör­vény tisztelet. A métely terjedt a vidéken is. A legna­gyobb, /legérzékenyebb sebet az éselmiszerek árának horribilis emelkedése ütötte a nemzet nagy tömegeinek testén. A kapzsiság és a-sokat markolás itt olyan mére­teket öltött, hogy még igen hosszú ideig nyögjük rette­netes terhét. A törvénytisztelet hiánya és a törvények és ren­deletek kijátszása és végül a büntetések lanyhasága szülték ezeket a szörnyű bűnöket. Werbőczy országá- ban az írott és szentesített törvények falra hányt bor­sónak bizonyultak és ha némelykor egy-egy lelketlen uzsorás meg is kapta büntetését, az oly nevetségesen enyhe volt, hogy a büntetés lefizetése után nyomban részegre itta magát, mert legalább az összeg tízszere­sét kereste meg embertársai bőrén annak, mint amen­nyit bűnéért lefizetett. Az államhatalomnak példátlan szigorral, elrettentő büntetéssel kellett volna fellépnie e gazemberek ellen. Az árdrágító — hazaáruló, mert hozzájárul ahhoz, hogy a nemzet belső és külső erejét gyöngítse, az élelmiszerhamisitó pedig tömeggyilkos, aki embertársai egészségét támadja meg. Ha csak pár példát statuál­tunk volna, igen üdvös eredményt értünk volna el. De igy már előre nevettek, ha az államhatalom uj törvé­nyeket hozott megbüntetésükre. így vágtuk el magunk alatt a fát, igy gyengítettük meg életerős nemzetünket, amelyik pedig az angol nemzet után, mint jog és tör­vényalkotó és tisztelő nép vezetett az egész világon. „My house is my castle“ — büszke mondása az angolnak. Érti ő ezalatt egyrészről a családi élet ben- sőségét és otthonosságát, másrészről az angol ember törvénytiszteletét. „Az én házam, az én várami“ Ez nemcsak az angol ember személyes szabadságrészét kitevő házjogát illető mondás, ennek mélyebb értelme is van. Ahogy az ő jogait respektálja, minden ember törvényben lefektetett mindennemű jogát garantálja az államhatalom, úgy ő is szent kötelességének tudja, hogy az ország törvényeit tiszteletben tartsa. Ha a londoni utczákon, vagy tereken a zűrzavaros forgalom­ban felemelkedik az angol rendőr kis botja, akkor ez szimbulommá nemesül, amelyre mindenki figyelve néz és legyen az bármily előkelő fogat, amelyben az or­szág legnagyobb méltósága ül, várja ennek az egy­szerű embernek irányitó mozdulatát. Szimbólum a rendőr maga, az államhatalom, a rend és a törvény­tisztelet jelképe. Nálunk a rendőr nem a törvénytisz­telet és az államhatalom megtestesítője volt, hanem ostoba és sületlen élcek, állandó rágalmazások tárgya. A töryénytisztelet hiánya szülte izeket a bűnöket és a destruktiv eszmék termékeny talajra hullanak azokban a lelkekben, amelyekben nincs felépítve a törvény tisz­telet vára. Eltűnik lassanként embertársaink megbe­csülésének nemes érzése, lényünkbe beköltözik a dur­vaság'és rágalmazás aljas érzése, amelyik még a csa­Lapnnk mai száma 8 oldal«

Next

/
Oldalképek
Tartalom