Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-10-26 / 21. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 2í. szám rá, miként gondoltunk néhány éve még Újpest- vegyes közönségére. Van-e még — a hires négy hónap után — jogunk a kérkedésre?" És emlékezzünk reá, hogy miként mosolyogtunk és szánakoztunk egykor a veszekedő Kispest hírhedt társadalmi és közéleti viszonyain ? Nézzünk a tükörbe és vissza kell rettenünk a képtől, a melyen veszedelmesen kezdenek kiütközni a jellegzetes kispesti körvonalak. Rohamosan közeledünk Kispesthez. Ha erre a három nevezetes tünetre gondolunk, szemléletesen érthetővé válik, hogy miért küzd itt két évtized óta makacsul egy sereg ember a régi, hagyományos szellem fentartásáért és megmentéséért mindannak, a mi a helység megalapításakor alapvető gondolat és azóta évtizedek alatt kipróbált és bevált irányelv volt. Pusztaszentmihálytól—Kispestig hosszú az ut s mi rohamosan haladunk rajta előre. A csapások ellen, amelyek az egész országgal együtt, végigszántottak rajtunk, védekeznünk nem lehet. ■ < De meg kell védeni a menthetőt és meg kell mentenünk a lehetőségét,' hogy a mi régi Szent- mihályunkat valaha helyreállíthassuk és újra azzá, sőt még szebbé, nagyobbá és még kedvesebb otthonunkká tehessük, mjnt a minő volt. A csapások vihara letarolta lombjainkat: uj munkával, uj küzdelemmel újakat ültetünk helyükbe. A lelkeken végig szántott viharok is elvégezték pusztító munkájukat, de erős akarattal, összetartással és megjobbulással a lelkekben is elvégezhetjük a helyreállítás munkáját, ha hívek maradunk önmagunkhoz és régi ideáljainkon erőt venni nem engedünk. Hangulatok. Magyar lány«k. Ilyenkor, őszi estén lírátok gondolok, magyar lányok! Tirátok, akik olyan sokat vesztettetek a világmágíya fellobbanása óta és akik olyan sokat, talán a legtöbbet vártatok. Muskátlis ablak mögött vártátok a végét a nagy komédiának, *ami majd a ti ielketek felszabadulását is jelenti; vártatok a fényes bálokra, ahová először fog elvinni benneteket édesanyátok és vártatok valakire, aki elment. Lassankint elhalványult szivetekben az öröm égő, piros színe, bágyadt mosolyra halkult a kaczagástok és homályosra váltak ragyogó szemeitek. A ti pajzán vigságtokból könnyes komolyság lett. Boldog, kaczagó jegyeseknek ' készültetek és sokan szomorú özvegy-menyasszonyok lettetek. Pedig a ti jókedvetekre, a ti kaczagástokra nagy szüksége van a jövőnek, magyar lányok! Előbb szivünknek, lelkűnknek kell megújulnia, hogy ujjá- teremthessük a rombadőlt világot és ehhez kedv keli, csillogó reménység és munkaszeretet. A jövő harezos férfiai kitől kapják meg ezeket a segítő erőket, ha nem azoktól, akiknek a szivük a szeretet, a jóság bölcsője? Magyar lányok, reátok nagy feladat vár a jövőben ! Sugárzó szeretetetekre nagyobb szükség lesz, mint bármikor volt. De szükség lesz szent komolyságtokra is. Nehéz idők alatt szerzett komolyságtokra, hogy a jövő nemzedékének megmutassátok a helyes utat, az élet komoly ösvényét, amely nem meddő áldozatok, hanem magasztos, szent czélok felé vezet. * Viharok. Visszagondolok elmúlt napok tomboló viharjaira. Emlékezem éji viharra, mikor mint rémes kisértet harsan fel a szél, végig korbácsolja a földet és eget s a fellobbanó fény ^ rája festi alkony bíborát. Dörgő moraj; az esőt az ablakokhoz veri a szél, recsegnek a fák és az ég csillagtalan, szomorú fekete posztó. S ha elül a vihar és eloszlanak a sötét fellegek, akkor is a sötétség az ur és a csillagok mintha félénken remegnének a vad színjáték után. Visszagondolok azután nyárnapi zivatarokra, mikor szinte észrevétlenül köszönt be a vihar, felhőket hajt az égre röpke idő alatt, villámokat robbant és olyan sebten távozik, mim ahogyan jött s csak nyomait mutatják az esőcseppeket ringató lombok. Fenséges, de zordon az első vihar, de mennyi szépség van a nyári zivatarban! " Lelkünk is él át nagy viharokat. Némelykor olyan erős az orkán, hogy lelkünk elborul alatta és még a remény csillagfénye sem világit benne. Máskor meg csüggedően azt hisszük, hogy sohasem lesz felhőoszlás és ime, egy váratlan fordulat és felderül Jelkünk homálya. Nyári zivatar után szeretjük a napot, amely újra reánk sugározza áldott melegségét, lelkünk fel- szabadulása idején áldjuk és szeretjük a mosolyt, ami besuhant a szivünkbe és átfestette lelkünket a szeretet csodás, varázsos színével. -■ (gy~gy ) HÍREK. J Tűzifa. Keserves tüzelőszer Ínségünkben valóban humánus intézkedés nyújt legújabban némi vigasztalást. A gödöllői koronauradalom _ roppant kiterjedésű őserdejét nagyrészben a tüzelő szükség enyhítésére áldozzák fel és kitermelését különösen emberbaráti módon végeztetik. Ugyanis a környékbeli községek lakossága a fák kivágására vállalkozhatik s ezzel maga is tetemes tüzelőanyaghoz jut, mert minden erdei öl fa fele a kincstárt illeti meg, a másik részből negyed öl teljesen ingyen a favágó csoporté, a negyedik negyedet pedig a csoport tagjai kilenczven koronáért megvásárolhatják. Ez a mennyiség — Terdei ölről lévén szó öt métermázsának felel meg, — tehát öt métermázsa fa ingyen, öt pedig mindössze kilenczven koronáért jut a favágók birtokába. Megjegyzendő, hogy az erdő elsőrendű bükk- és cserfákból áll. A vágás is sokkal köny- nyebb, mint az utczai fák kiszedése, mert az erdőirtásnál nem érintik a fagyökereket, > hanem szabályszerű módon, bizonyos^ meghatározott magasságban lefüré- szelik a fákat. Villamos drótok sem akadályozzák áfák kidöntését, a munka tehá* sokkal könnyebb és szaporább. A részesedés és vásárlás joga nemcsak a dorongfákra, hanem a pompás törzsekre is kiterjed.. A legelőnyösebb tüzelőszerzés módja kínálkozik tehát a gödöllői erdőben. Az irtásra a gödöllői erdőhivatalban kell jelentkezni de tanácsos előbb a szentmihályi községházán (a többi községbelieknek pedig a saját elöljáróságaiknál), ahol a favágó csoportokat is összeállítják, mert az erdőhivatal csak csoportos jelentkezést fogad el. Egyébként* három hold erdőt kijelöltek közönségünk számára a korona- uradalom kerepesi erdejében, ahol a közellátásra szükséges fákat termelik ki. Ez a terület azonban népes községünk számára nem elegendő s ezért-elöljáróságunk mindent elkövet, hogy ahhoz még megfelelő nagyságú területet szerezhessen meg. A Kisterennén megszerzett fa elfuvarozása is megkezdődik e napokbán. A hét végén rákosszentmihályi fuvarosok mennek a messze távolban levő községbe,' honnan szintén jut lakosságunk számára néhány száz vaggon száraz, két évvel ezelőtt
