Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)

1919-10-26 / 21. szám

Cenzúrát: Gavrilescu XIX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, október 26. 21. szám. * RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZ1GAZGATÄS1 és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKO^SZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyed évre: 12.— ,, Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Pusztaszentmihálytól—Kispestig. (bz.) Valamikor, nem is olyan régen büszkék vol­tunk a mi lombos, akácvirágos, egészséges levegőjű, 'kedves, családias, kertvárosszerü, forgalmas, de mégis intim és otthonos Rákosszentmihályunkra. Az emberek törték magukat, hogy családi fészket, otthont, kellemes nyaralólakot szerezzenek itt maguknak s alig fordult át az idő kereke az uj esztendőbe, máris valóságos versengés indult a nyaralólakások bérletéért s tavaszra kelőben, dehogy is lehetett volna errefelé akár egy árva, magános szobácskát kapni, a melyet régen le ne foglalózott volna nyaralóbérlője. Ha nem is nagyzoltunk vele, ha nem is kérked­tünk a gyógyfürdő reklámos köntösében, mégis való­ságos klimatikus gyógyító- és üdülőhelynek ismerték helységünket fővárosszerte és ha szászor meg kellett is fizetnünk a kintlakás öröméért a közlekedés soha. meg nem csökkenő mizériáival, az élelmezés nehézségeivel, a határkő hasztalanul hány forgatott babonái révén és sok másmindenféleképen, mégis bőségesen kárpótolt a pompás levegőnk, a virágillat, a lombzugás; az egész­séges üdülés és az a tudat, hogy a hajlék, a melyben estenden a fejünket nyugalomba hajtjuk, a mienk ; az a kicsike földdarabka, amelyen muskátlikat ápoltunk, krumplit ültettünk, gyümölcstermeléssel bajlódtunk, a nagy világból egy tenyérnyi foltocska, melyet büszkén és boldogan magunkénak mondhatunk. A főváros büszke bérpalotáiban csak laknak az emberek, ebben, vagy amabban, esetleg évenként más-^ ban és másban, egyremegy, minket minden göröngy­höz, ininden fűszálhoz szeretet fűz ezen a helyen, ne­künk otthonunk, gyönyörűségünk, vigaszunk, minde­nünk az a szellős viskó, az a szerény kertecske, me­lyet magunkénak mondhatunk, a melyet jobbára verej- tékes gonddal, évek keserves munkájával és százféle nélkülözés és megtartóztatás árán szereztünk és féltő gonddal ápolgattunk, növelgettünlT Ránk nézve nem lehet közömbös ennek a helynek a sorsa sohasem. Más ember ezt meg sem tudja érteni, annyira más szemmel látja a dolgokat. Mint a szülő féltő gonddal, szorongó szívvel kiséri gyermekét csecsemőkorától fel­nevelkedéséig, olyan itt minden fa, minden bokor an­puszta legelőket, kukoricza és krumpliföldtket, a me­lyek helyén, a szentmihályi pusztán, népes községünk néhány évtized alatt azzá lett, a mi nemrég még — volt. Nekik köszönhetünk mindent itt, a mi jó, szép és kellemes fellelhető. Ők teremtettek homokbuczkák he­lyén virágzó kerteket, árnyas fasorokat, egymásbabo- ruló lombfödte utakat. Mert mikor annak idején a tér­képet kiterítették és felosztották perczellákra a puszta­ságot, a legelső dolguk az volt, hogy fákkal, bokrok­kal kössék meg a Rákos homokját és a pusztaságból árnyas ligetet varázsoljanak. Azután nőttek a villák sorra egymásután. Eleinte jobbára csak apró faházacs­kák, kerti lakok, menedékek épültek a kiránduló par- cellatutajdonosok védelmére, aztán került elébük a ren­des villaépület, a télen-nyáron lakható kertvárosi csa­ládi ház .. . Azoknak az embereknek a naiv lelkesedése, buz­galma, szeretete teremtette meg itt az árnyékot, a lom­bot, a jó levegőt, emelte a helységet keresett nyaraló­teleppé és indította meg a fejlődést, mely később néha amerikai lendülettel haladt, ők ápolták itt a családias együttérzés szellemét, ők tanítottak az önzetlen önfel­áldozás példáival arra, miket lehet teremteni a semmi­ből egyesült erővel, fillérekből ékes hajlékot miként le­het emelni az Urnák, s mint lehet társadalmi utón a szeretet és egyetértés erejével létrehozni és fentartani intézményeket és ezerféle alkotásokat. És érdekes, hogy mindig őket gyűlölték legjobban azok, akik később a készre ide beözönlöttek és a fáradságos teremtés mun­kája helyett a kényelmes kritizálás mesterségét választ­hatták maguknak. Ők bizonyára nem ejtenek könnyet ma sem, s ha szétnéznek majd, tavaszra kelve, a szent- mihályi villasorok mentén és elébük tárul szomorú képe a pusztulásnak. Mindenünk elveszett ! Szörnyű vihar volt, s mi is károsultjai lettünk mind­annyian. A mi szép helységünk is elvesztette minden ékességét, a ítii szemünk minden gyönyörűségét. , Valamikor fitymálva néztük le a poros, puszta, üzleti szellemben, hirtelen fejlődött Erzsébetfalvát. Néz­zük meg ma a bedrótozott Rákóczi utczát, égnek m'e- redező meztelen pózna sorával, melyek között fojtogató porfellegek szálldosnak majd a tavasszal s minden nak, a ki még látta itt a Rákos sivó homokját, látta a büszkeségünkért megalázkodhatunk. Emlékezzünk csak-T ^ ------- - - ------------------------------------- * - --------------------------------- ■-------------- - ------ -- - ■ ■■■ ■■ ■■■—* "■■■■" ri Lap unk mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom