Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-10-19 / 20. szám
6. oldal RÁKOS VIDÉKE 20. szám. CSARNOK Ji Vasárnapi levél. — Irta: György Lajos. — Kedves Erzsikéi A színét vesztő akáclombok között beoson szobámba az alkonyi napsugár s táncoló, búcsúzó, kiváncsi fényjátéka úgy köszönt, mint régi ismerősét. Igen, mint régi ismerősét, hiszen ez az íróasztalomon remegő lángdarab estéről-estére néma tanúja sóvárgó vágynak, felhőket tépő reménynek, hitek oczeánjának s halkszavu melódiák alkonyi megszületésének. Tavasszal pajzánul, tüzesen surran át a virágos lombokon s olyankor úgy érzem, mintha a virágzó csodákat termő élet egy színbe formálódott képe lenne. Csak prizma kell ahhoz, hogy e kép újra száz alakra váljék és ez a prizma megvan: a szivem ... Most sápadt, bágyadó az alkonyi fény, halovány az akácok lombja. Ősz van .. . Még gyérek a látható jelei az ősznek, de a holnapok felé látó szivem megérzése oly erős, hogy az aranyszínű lángdarab játéka valóban őszt teremt benne. Érzéssziporkák csillognak, reminiszczencziák csilingelnek s mint az ősz gitárosa, a szél tánczra perditi a a hulló leveleket s megfesti velük az ősz sajátos színét, úgy szivemben valami halk, de mélységes muzsika szítja, csillogtatja, egymással vegyíti az érzés atomokat és kialakítja bennem azt, ami homályos sejtéssel egy fényes napdarab képében beszökött a szobámba, a szivembe : az őszi hangulatot. .. Milyen ez az őszi hangulat? Bánatos, érzelgő, múltakat sirató? Oh, nem. Szomorú szinü ez a hangulat, de komolyan, nemesen szomorú és bölcsője magasságok felé repitője a gondolatoknak. Mondják, hogy temető az ősz, az esztendő temetője és szomorú képe az elmúlásnak. Túlzóan romantikus szivek összekapcsolják bánatukat az őszi természet hervadásával, mások meg gyűlölik az őszt, mint a szépségek sárbataposóját. Az egyik táborban tulbő az érzés, a másikban szegény a gondolat. Igen, van poézise, nagy romantikája az ősznek. Az emberi szív pedig a legnagyobb, örök romantikus és érzésvirágait átülteti a valóságba, vagy a természet poézise számára készít buja melegágyat szivében. Mikor álmaiban csalódás éri az embert, mikor egy vágya, reménye megsemmisül, akkor zajongó szive részére hasonló színeket, jeleket keres, amelyeket szubjektív érzésszálakkal összesző és önérzései képére formál. A szubjektív lélek pedig figyelmen kívül hagyja a valóságot, nem tudja, hogy az ősz csak a megújulás anyja es mikor bánatában tragikus hasonlatot keres, akkor öntudatlanul az örök törvények bölcsesége szerint jár el, bohó, bánkódó, majd újra feldobogó szivét összehasonlítva az uj virágzást jelentő őszi idővel. A bánatnak rokonszine lehet az ősz, de a halálnak soha, mert lombpergető ereje túlél bennünket,és tanításul évről- évre elhalt ékességét hullatja sírunkra. Talán ősszel vagyunk a legközelebb a tavaszhoz, közel vagyunk hozzá gondolatban. Az emlékezés szálai fűznek bennünket az elmúlt virágzáshoz, de amint múlnak a napok, egyre erősebb lesz bennünk az uj tavasz kiváncsi, vágyakkal telt gondolata. Ha szivünk érzésvilága csöndes,' szemlélődő és elfogulatlan, akkor nem szomorú temetőt jelent számunkra az ősz és há gondolatokra hajló a lélek, akkor nem sivár, unalmas néki a hervadás. Hiszen a szomorúság a kedvnek keresője, bölcsője a komolyságnak, a jövőbe látásnak. Balga szivünk a gondtalan lüktetések után sokszor tart csendesülő, őszi pihenőt. A diadalmas hervadás láttán magasba szárnyal a lélek és megfosztva a kábító narkotikumoktól, komolyabb ütemekre kezd a szív. Talán őszidőn szeretünk a legjobban, igazán, amikor a hűvös szél megborzoHgatja a testet, de belül felmelegszik a szív az emlékezések és a jövőbetekintések varázsa alatt. Ilyenkor komolyan, nemesen szeretünk, mert a gondolat simul egybe az érzések selymével. Ilyenkor szeretjük a szemet, amelynek szivünkbe zárt sugara erejével szeretni tanuljuk a világot, szeretjük a mosolyt, ami lelkünket hevíti a szomorúságok idején. És ezért szeretjük! A korábban csillámló, szeszélyesen alakuló érzések ilyenkor egységbe forrnak és a gondolat ereje utat épit, poézissei nimezett utat — a valóságok országa felé. Én szeretem az őszt, mert benne látom a szeszélyes vágyak jótékony csendesitőjét és járható utakra terelőjét. Szeretem, mert szeretni tanít és hinni a jövőben. Szeretem, inert benne látom a fehérség, a tisztaság elhozóját. Hervadó színétől tanulok teremtő szomorúságot, süvítő szelétől erőt és könnyező napjaitól megnyugvást. Becsülni tanulom az elmúlt napokat és az eljövendőket, amelyek a jövő méhében fogantainak, Oh, az őszi napsugár tolyó aranyra váló lángdarabját vetném a szenvedő ember homlokára, mert ez a lángsugár ígéretet jelent 1 . .. Szeretem az őszt és mikor az est bucsusugara szülőanyjához visszaoson, visszfénye‘benn marad szivemben és homályba burkoltan, éjbe révedben lépegetem az őszi hangulat csodás álomvirágait, amelyeknél himesebbet, szebbet a tavaszi est sem ád soha! Kálmán. Hivatalos rész. Értesítés. Értesítem a lakosságot, hogy a szoptatósanyákat megillető denaturált szesz utalványok átvétele végett a közellátási osztály IQ. számú szobájában jelentkezzenek. Rákosszentmihály, 19i9. október ho 11-én. Krenedits, előadó. Értesítés. Értesítem a lakosságot, hogy a Közélelmezési Minister rendelkezése foiytán a szeptember—októberi egyesitett élelmezési jegy C.) szelvényére — a iiszt- hiany enyhítése céljából — 3 klgr. burgonya kerül kiosztásra. Rákosszentmihály, 19 i 9. október hó 10-én. Krenedits, előadó. Értesítés. Értesítem a lakosságot, hogy a közélelmezési mi niszter a burgonyának f. évi október hó 20.-ik napjáig bezárólag jegy nélkül való szabad árusítását rendelte el. Az igy kiosztásra kerülő burgonya kg.-ként K. 3.30 fillérnél magasabo áron nem árusítható. Rákosszentmihály, 19i9. október hó 13-án. Krenedits, előadó. Értesítés. Értesítem a lakosságot, hogy a szeptember—októberi egyesitett élelmezési jegy október 11 -tői október 20-ig érvényes 17-es számú zsirszelvényei f. évi okt hó 14-ik napjától kezdődőleg válthatók be és 10 (tiz) dgr. sertésfehéráru vásárlására jogosítanak. Rákosszentmihály, 1919. október hó 13-án. Krenedits, előadó.
