Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)

1919-10-19 / 20. szám

4. oldal 2n. *zám RÁKOS VIDÉKE Második patika.- Rákosszentmihály fejlődésének egyik fokmérője, hogy újabban tömegesen ostromolják a hatóságokat kérelmiekkel, hogy. második gyógyszertár felállítására adjon engedelmet. Három kérvényt küldött le egyszerre a belügyminiszter, hogy a község nyilat­kozzék a második patika kérdésében. Gsüka Béla, Heverka Ignácz és Szilvássy Károly okleveles gyógy­szerészek kérnek patika nyitására engedelmet. A köz­ség közegészségügyi bizottsága a héten foglalkozott az üggyel és egyhangúlag kimondotta, hogy a község fej­lődése és a távolfekvő területek beépülése következté­ben időszerűvé vált, hogy a közönség érdekében a második gyógyszertárat felállítsák, azonban a meglevő patika szerzett jogait tiszteletben kívánják tartani és érdekeit méltányos módon megóvni. Ezért az uj gyógy­szertárat a Csömöri-ut János és Ilona-utcza közti ré­szén kívánják felállítani, hogy a külső részek közönsége könnyen hozzáférhessen. A bizottság azonban azt is kéri, hogy az uj patika jogát a községnek adományozza a belügyminiszter, hogy Rákosszentmihály súlyos hely­zetén annak bérleti összege is enyhítsen.. A proletár diktatúra okozta károk némi pótlását érnék el ezen az utón. A bizottság javaslata a legközelebbi képviselő- testületi közgyűlés elé kerül. Kinevezés. Triszka Ernőt, községünk régi és ismert lakosát, a Kereskedelmi bank letétpénztárának főnökét czégjegyzővé nevezte ki az igazgatóság. - Az előléptetés igaz érdemek és kitűnő munkásság elisme­rése, s a bank tisztviselőinek körében is osztatlan örö­met kelteti. • ... . Haza a fogságból. Öt esztendei fogság .után érkezett vissza a héten Oroszországból Pálffy Rudolf lakostársunk, a helybeli fiatalság tagja. Még 1914 végén esett fogságba a lengyelországi véres harczok alatt, s azóta bejárta fél Oroszországot. Sok viszontagság után jó egészségben került haza, másfélhónapi utazás után. Érdekes dolgokat beszél fogsága történetéből. A magya­rokat belekényszeritették az orosz Vörös hadseregbe, csak azóta szabadulnak, a mióta eljutott a hire oda is a magyarországi proletárdiktatúra bukásának. Még igen sok magyar fogoly sínylődik Oroszországban, hol hallatlanul nagy a drágaság. Egy font vaj például 600 korona. Fogoly testvéreink egy része Amerikán át igyekszik haza, ez az utazás azonban igen nagy költséggel jár, nem tekintve roppant hosszadalmasságát. Pálffy Rudolfot nagy szeretettel fogadták a hosszú távoliét után szentmihályi ismerősei. • Az Ifjúsági egyesület ülése. Az ifjúsági egye­sület a múlt hét szombatján rendes ülést tartott, amely­nek műsorán Plätz Rezsőnek az orosz Írókról szóló tanulmánya szerepelt. Széles perspektívában mutatta be Oroszország nagy művészeit, érdekes fejtegetései, színes leírásai nagy tetszésre találtak a hallgatóság kö­rében. Irodalmi előadását Plätz Rezső folytatni fogja. Éva anyánk a búcsún. A minap lezajlott szent­mihályi búcsú utóhangjaként jegyezzünk fel pótlólag né­hány apróbb mozzanatot, a melyek megérdemlik a megörökítést. Valóban el kellett szoknunk attól a nagy forgalomtól, mely ezúttal — hosszú szünet után — piacterünket elevenné tette'. Reggeltől-estig olyan nyüzs­gés, sürgés-forgás, járás,kelés volt ott, hogy esztendők óta nem láttuk mását. Árus akadt elég szép számban, de jobbára iparcikkeket kinálgattak, élelmiszer nem igen volt a portéka között. Érdekes dolgok kerültek elő a földre terített boltokban és nem minden volt közöttük drága. Példának okáért csekély hatvan fillérért lehetett vásárolni a háború hős tábornokainak csinos, fehér mellszobrocskáit, amelyek éppen nem válnak — fájda­lom, nem a magyar-ipar szégyenére. Mutatványos bódé gyéren volt az idén; de ami volt, a’ mán aztán a ja- vábul való volt. Szokatlanul értelmes kikiáltó mutatta be a kiváncsi tömegnek a magyarul is beszélő fekete- bőrű arab művészeket, akik bűvészkednek, tüzet nyel­nek, tűkkel szurkálják a testüket és igy tovább. „A műsor négy részből áll s mindegyik nagyszerű. Vége­zetül a két jelenlevő frahczia hölgy hastánczot jár. Meg kell érteni, úgymond, nem basonfekve tánczolnak, hanem a hasizmaikkal járják a csodás tánczot. Olyanok, mint Éva a paradicsomban, csakhogy míg Évát füge­falevél takarta, ezeket vékony, finom tüli borítja, a mely nem csak sejtetni enged, hanem láttatni is . . . Belépő-dij csak két korona . . Egymást taszigáíták . erre a kiváncsiak, hogy bejuthassanak a sátorba, mely­nek ajtajában a két izmos hölgy tartóztatta fel a töme­get és szedte el a jegyeket. Természetesen iskolás és nem iskolás fiuk, suhanczok és gyerkőcz legénykék voltak abszolút többségben a publikum soraiban. Nem vártuk meg mig visszajöttek, de bizonyos, hogy némi csalódás érte őket, mert bármilyen jól szórakozhattak is, mégsem egészen azt látták, amit ígértek nekik. Nem nagyképüsködünk. A 133 nap után igazán nemsokat árt már az ízléstelen tréfa, meg azután egyszer esik eszten­dőben búcsú, de azért, hej, de azért — az igazi bol­dogság mégis csak egy lenne, ha még a piaczon is, ha még a búcsú vásárján is tisztesség és ízlés kor­mányozná az embereket. Lesz ez igy valaha? Újpest autonómiája. Annyi sok hányódtatás és tülekedés után Újpest sorsa végre is az lett, hogy a belügyminiszter felfüggesztette a város autonómiáját. A képviselőtestületet feloszlatták, s a város élére kormány- biztosként Semsey Aladár volt brassói főjegyzőt, helyetteséül pedig Förster Konrád volt poprádi polgár- mestert küldötték ki. Az uj vezetőket személyesen helyezte hivatalukba Agorasztó Tivadar, alispán. Halálozás. A törzsökös Szentmiháiynak szomorú gyásza van. Meghalt Ujváry Róza, a boldogult Ujváry Ignácz orvos leánya. Kedves és közismert tagja volt a Szentmihályt alapitó társadalomnak, egyik tevékeny tényezője a Sporttelep sokáig hires társaságának. Finom lelkű, müveit és kellemes; minden úri társaság szívesen látott tagja. Neve letűnt évtizedek sok-sok kedves emlékét idézi fel, álmokat, ábrándokat éleszt vidám napokról, holdsugaras estékről, szerenádos éjszakákról, mikor még vig és bohó volt a világ, reményekkel teli lelkesedéstől izzó, amikor csupa ifjúság volt itt minden, a verőfényes tenniszpályákon, a lombos akáczok árnyas tövében vigadó hangos társaság családias köré­ben, az „Engli“ kuglizója körül, a forrásfürdő jegenyéi alatt, a kioszk márvány .asztalai körül. Ez a furcsa fürdőtelep volt az Ujváry doktor amerikai álma. . . Ebbe ölte bele nagyszerű terveit és élte munkájának javarészét. Szegény Ujváry bácsi nem tudta megvárni, mig az .angyalvörös“ falak aranybányává fejlődnek és a hiába fúrt uj artézi kút vize felszökken a magasba, becsületes munkával töltött, derék életének alkonyán árván hagyta szivéhez nőtt Szentmihályát. Özvegye aztán Róza leányával együtt néhány év múlva itthagyta községünket és Budára költözött. Ott érte a gyász édes anyja halálával Ujváry Rózát, aki most, — talán először, de bizonyosan utóljára — mélységes szomorúságot okozott gyászba borított barátainak, itthagyván őket mindörökre. Árván maradt hűséges kísérője, nagybátyja, az öreg Kernstock Gyula és gyászolva siratják testvérei, Kernstock Károly festőművész felesége és Ujváry Ignácz, a jeles festőművész. Budapesten temették el, sírba bocsátván vele a régi Szentmihály felejthetetlen emlé­keiből egy szépséges, hangulatos fejezetet

Next

/
Oldalképek
Tartalom