Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)

1919-10-05 / 18. szám

XIX. évfolyam. Cenzúrát: Mitter. Anul 1919, Luna okt. Ziua 3. Rákosszentmihály, 1919. vasárnap, október 5. 18. szám. TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS rAkosszentmihályi és rákosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész-évre 48.— K. Fél évre: . . 24.— „ Negyedévre: 12.— ,, Egyes szám ára 1 korona. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Semmiből semmi sem lesz. (bz.> Ha valaki mostanság beszédet mond a nyil­vánosság előtt, ha czikket ir, ha illetékes férfiú kije­lentéseket tesz, kivétel nélkül valamennyi azzal az eré­lyes és nyomatékos felszólítással végződik, hogy dol­gozzunk! Minden elmélkedés és kesergés végső meg­állapítása az az igazság, hogy egyetlen és utolsó ments­várunk nem lehet egyéb, mint, hogy dolgoznunk kell. Ha uj párt alakul — és melyik napon nem alakul legalább egy-egy mostanában ?—programjának lehet-e más sarkalstos alaptétele mint, hogy dolgoznunk kell, mert különben menthetetlenül végünk van. Ezt zengik, ezt követelik, ezt prédikálják évtize­dek óta mindenfelől, sőt ugyanezt harsogta borzalmas uralkodásának végevárhatatlan hónapjain át szünet nélkül a világboldogitó és világbolonditó proletár diktatúra is és valóban sikerült is elérnie, hogy miként évtizedek óta egyre következetesen lankadt az emberekben a munkakedv és szorgalom, végre akkor, amikor az lett a kérlelhetetlen jelszó, hogy mindenkinek dolgoznia kell, a ki nem dolgozik,,ne is egyék, a társadalom csak dolgozókat ismer — végképen és tökéletesen megszűnt ebben a szerencsétlen országban, vagy országrészben minden munka és többé nem dolgozott senkisem. A kik példaadókként vezetőhelyeken szerepeltek, azok is legfeljebb csak mímelték a dolgozást, de produkálni nem produkált senki semmit. A háború hosszú évei henyélésre szoktatták *á dolgos embereket is. A segélyek rendszere, mely a hír­hedt munkanélküli segélyben érte el tetőpontját, azo­kat is tétlenségre csábította, a kik # halálosan megun! csukaszürkét levetették magukról. Megdermedt, megál­lóit minden. Olcsó és értéktelen hamispénzben dúskál­tak az emberek s hiába kecsegtették őket bárminő munka- alkalmakkal, nem volt hajlandó dolgozni senkisem. Emlékezetes még ugy-e a háború utolsó éveinek történetéből az a kedves kis epizód, a mikor például Rákosszentmihályon nem akadt heteken át jámbor asszony, a ki jó pénzért a templom kitakarítására vál­lalkozott volna, nem akadt, a ki a templomi ruhákat kimosta volna, holott pedig a községházán jó néhány százan tolongtak a hadisegélyért. A nagy összeomlás megritkitotta a munkaalkalma­kat, a pénz értéke alászállott, a. drágaság nem enyhül, nyomorúság fojtogat; a gyászos hónapok gyötrelmei után fel kellene ocsúdnunk, magunkhoz kellene térnünk, siralmas helyzetünk tudatára ébredve rá kellene vet­nünk magunkat a komoly dologtevésre, de bizony me­gint csak a szájunkkal végezzük azt, a mit testtel-lé-^ lekkel művelnünk kellene. A munkaalkalom megcsappant. A gyárak állanak. Nincs szén, nincs nyersanyag. Az üzleti élet még min­dig hüdötten vonaglik. Nincs behozatal, nincs forga­lom. A munkaerő nagy része feleslegessé vált, foglal­kozást . nem találhat. De vájjon, ha akad valami munkaalkalom, tolong és verseng-e utána a munka­kereső? Nem, sőt bármivel kecsegtetnék, nem akar dolgozni senki. Klasszikus példa erre községünk esete. A tüzelő­anyag hiánya legfenyegetőtíb bajunk s ennek enyhíté­sére kétségbeesett kísérleteket tesz elöljáróságunk. Egyelőre, hogy a pillanatnyi szükséget enyhítse, mint ismeretes, a község fáinak kitermelését folytatja. Ki­jelölte az áldozatra szánt fákat és megkezdette a vá- gatást. Naponta osztják a fautalványokat abban az arányban, a mint sikerült egy bizonyos famennyiséget kitermelni. A dolog azonban igen lassan halad, mert nincs munkás, a ki a fakivágásra vállalkoznék. Há­rom-négy emberrel kínlódnak naponta akkor, a mikor harmincz-negyvenet is foglalkoztathatnának. így aztán napokig kell sort állani a fautalványért, mig jut az egyes jelentkezőknek. Órákon át tolonganak, zúgolód­nak, követelőznek, de dolgozni nem akar senki. Ebben a hatalmas, népes községben nem akad munkáskéz, a mely a maga és embertársai javára megragadná a fej­szét meg a fűrészt. Jól meg kell érteni, nem ingyenes közmunkáról van szó, hanem becsületesen megfizetett napszámért kérik a fáradozást. Sőt a község azzal fizet, a mi most a legbecsesebb a lakosság számára — fában adja ki a munka bérét. A kiásott fa tönkje, 30 czentiméternyire a föld felett és a 3 hüvelyknél nem vastagabb ágak mind a favágó, kommencziójátyoz tartoznak. Még sem akad munkás Rákosszentmihályon. Szégyenszemre a szomszédos községben kell munkaerőt keresni és a Lapunk mai száma & oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom