Rákos Vidéke, 1919 (19. évfolyam, 1-30. szám)
1919-09-14 / 15. szám
15. szám. RÁKOS VIDÉKE 7. oldal RSC. hírei. Vasárnap, f. hó 7-én, délután játszott az RSC. Pestújhelyi SC. I. csapatával a III. osztályú bajnokságért, a Soroksári-uti pályán. Az eredmény 3:3. — Vasárnap, f. hó 14-én, délelőtt 7a9 órakor a Ií-ik csapat, délután 7a4 órakor az I. csapat játszik a III. osztályú bajnokságért itthon a „Haladás* SC.-vel. Érdekes játékra van kilátás és erős a remény, hogy meg lesz az első győzelem. r ü v CSARNOK a , Gigi. Körülbelül most egy éve annak, hogy pár soros hir jelentette a magyar sajtóban, hogy negyvenkét esztendős korában meghalt Budapesten Rottenbiller János, aki egykor a magyar kerékpárosok sokszoros bajnoka volt és Gigi néven európai hírnévre tett szert. Megírták még, hogy az elhunyt száz és nem tudom én hány első dijat nyert s ezzel vége ... A zűrzavaros háborús és forradalmas világban, sorsdöntő órák feszültségében nem jutott több hely és figyelem s az ötsoros halálhír mellett tovarohantak; válságos jelenünk sem időt nem enged, sem kedvet nem ad a múltakra való visszaemlékezésre . .. Pedig érdemes egy kissé megállani a Rottenbiller János elhunyt alakja mellett. Olyan tényezője volt ő a íejledező magyar sportéletnek sok nevezetes esztendőn állal és nekünk, rákosszentmihályiaknak, különösképen is,sok közünk volt hozzá annál a számos összekötő szálnál fogva, mély mihozzánk kapcsolta. Álljon tehát itt e rövid pár sor korán elvesztett társunkról kegye- letes megemlékezésül . . . Rottenbiller János törzsökös pesti fiú volt, a főváros egykor híres polgármesterének vérszerinti rokona. Atyja az angyalföldi elmegyógyintézet orvosa volt és családjával évek során át ott lakott. Két fia, Fülöp és János a budapesti tanárképző intézeti gyakorló főgimnázium, — a Trefort-utczai „minta gimnázium“ — növendéke volt, hol a fiatalabbik testvér, János,* mind a nyolcz osztályt végezte, két helybeli volt tanulótársával, Klimkó Istvánnal és Balázsovich Zoltánnal együtt. Abban az időben kezdődött a kerékpáros sport Magyarországon. Ugyanannak az intézetnek egyik növendéke, Szikszay Ferencz, a későbbi festőművész, ki Páris- ban hunyt el évekkel ezelőtt, volt az első, ki magas- kerekü gépén látványossága lett a fővárosi ulczáknak. Alig néhány követője akadt mint Kőrösmezey Gusztáv, a Nemzeti színház művésze s még egy-kettő. A magas gép lassan hódított híveket s rövid ideig szerepelt. Midőn a két Klimkó testvér, István és László és Rotten- biller János a kerekezők közé állott, csakhamar le is tűnt, mert uj találmány lépett helyébe, a két egyforma kerékből álló, ügyesebb, praktikusabb „safety“ biczikli, mely hihetetlen gyorsasággal terjedt el. A Klimkó testvérek tanították a hetedik gimnázista Rottenbiller Jánost az angyalföldi parkban kerékpározásra, aki egy fél óra alatt tanult meg s a nyurga, szőke fiatal ember szenvedélyesen rávetette magát az uj sportra. Attól lógva többé nem érdekelte semmi más. Fáradhatatlan tréninget végzett s a mint kiírták áz első versenyeket, nyomban od volt a diadalmas küzdők között. Első sikerét még országúti versenyben aratta s elszántságának és lélekjelenlétének köszönhette. Abban a pillanatban ért a keresztező vasúti sínhez, amikor a sorompót leeresztették. Kétségbeesett erőfeszítéssel taposott gépébe s átvetette magát az akadályon, midőn egy félmásodpercz múlva már lecsapódott a nehéz sorompó. Életét koczkáztatía, de előnyt szerzett; társai ott rekedtek az akadály megett s ő beérkezett elsőnek. Ámde a zord tanári kar nem nézte jó szemmel az érettségi előtt álló ifjú sportolását s bár a sportköröknek már akkor büszkesége és a magyar sportnak főreménysége volt, eltiltották a nyilvános versenyzéstől, (csakúgy, mint két pajtását a műkedvelő szinészkedéstől). Rottenbiller János csinosan öltözött, sovány nyakán araszos magas gallért viselt, ezért a diákság az akkor divatos „gigerli“ rövidítéséül a „Gigi“ nevet adta neki. Ezt az álnevet használta tellát a versenyeken, hogy a tanárok figyelmét elkerülje. És nyerte egyik versenyét a másik után. Valami nevezetes bajnokság szenzácziós dicsőségét közvetlenül az érettségi előtt aratta, s az „Egyetértés“ akkoriban igen tekintélyes sporttudósitása áradozó czikkben dicsérte a tüneményes kerékpárost, a magyar sport „Gigi“-jét, a kinek becsületes polgárneve Rottenbiller János . . . Nem kell mondani, hogy minő megrökönyödés lett erre az iskola puritán falai között. . . Gigi azonban ment a maga utján előre. Most már levetette végleg álnevét, mely csak barátai körében maradt tovább is beczéző neve. Egyik versenyét a másik után nyerte. Nevét egész Európa sportkörei becsülték és sikereit az egész sportsajtó ünnepehe. Kék csillagos sapkájában hihetetlen finiseket végzett s úgy ünnepelték, mint egy nagy primadonnát. Rengeteg aranyérmet és mindenféle tiszteletdijat szedett össze idehaza és a külföldön is. Akkoriban olyan volt a kerékpáros sport, mint manapság a labdarúgás, mely utóda és részben gyilkosa lett. A kerékpáros sportnak számtalan hive volt •*és rengeteg a közönsége. Rottenbiller Janos önkéntesi szolgálata alatt is folytatta tevékenységét. Katonáék méltányolták értékét és jelentőségét és mindig kellő szabadidőt adtak neki. Később tartalékos hadnagy, majd a Ganz-gyár tisztviselője lett. Sikerét tehetségén kívül, makacs és fáradhatatlan ^réningjének köszönhette. Egész lelkét a kerékpár töltötte be. Jellemző eset, mikor egyszer két gyermekori pajtásával a Nemzeti színházban volt. Valami érdekfeszitő franczia színmüvet adtak s a harmadik felvonás közepén, midőn az egész közönség lélekzetfojlva lesle a drámai fordulatot, egyszer csak megszólalt suttogva a társaihoz: — Mégis csak jobb, ha a versenygépen hosszabb a kurbli a rendesnél.
