Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-24 / 12. szám

4 oldal. RÁKOS I^IDEÜB 12. szám. helyes utón járok, ha arra kérlek, hogy az ide mellé- | kelt száz koronát juttasd el Rákosszentmihály nagyköz- j ségőnek érdemes elöljáróságához, hogy a hősi halált j halt vitézeink helybeli emlékművének költségeire szánt alaphoz csatolják. Szívességedet köszöni és ölel stb," Az adományt, Lippe nemes lelkének és bőkezűségének ez újabb tanujelét, rendeltetése helyére juttattuk, a megindító ötletet pedig, amely az adomány képében testet öltött, mint példa adó nemes gondolatot köszönjük meg az igazszivü hazafiak nevében. Panaszos levél. Panaszos levelet hozott a posta- Egyszerűt, közvetlen hangút, úgy a mint az a maga eredetiségében alább olvasható. Nevezetessége az. hogy minden sora szivetfacsaróan igaz. Lehetetlen állapot­ban sínylődünk és nem remélhetünk orvoslást semerről sem. Pedig ki kellene találni valamit. Hiszen annyi tündöklő demokrata jelszót tudnak manapság, hogy kitalálhatnák végre, hogy a szegény ember baján miként segítsenek. De beszéljen tehát maga a levél: »Tek. szerkesztő ur! Bocsánatot kérek, hogy soraimmal háborgatom, de ez az állapot itt Rákosszentmihályon már tűrhetetlen. El vagyunk keseredve a végsőig. Három és négy gyermekes családanyák vagyunk, a gyermekeinknek czipőjűk rongyos, sorba járjuk a suszter urakat; kérjük őket, hogy javítsák meg a czipőket, de ők elutasítanak, hogy javítást nem vállal­nak, csak uj munkát csinálnak. Most kérjük a tek. szerkesztő urat, hogy mink, szegény hadbavonult csa­ládja, nem bírunk 100 írtért egy pár czipőt csináltatni, aki abból a szerény hadisegélyből él; örülünk, hogy a javítást meg bírjuk fizetni. Kérdem a tek. szerkesztő urat, mitévők legyünk az öreg czipővel? Egyúttal kérjük a „Rákos Vidéke" közlönybe kitenni, hadd tudjak meg, milyen derék mesterek vannak Rákos­szentmihályon. Maradtunk alázatos szolgái: Justh Árminná, Mikusy Sándorné, Béla utcza 52., szám és több rákosszentmihályi, hadisegélyből élő lakos.“ Ennek a feljajdulásnak a hatását nem rontjuk több szóval, csak ide csatoljuk még egy derék szakácsnő jogos panaszát, a melyet szóval közölt velünk. A test- vérbátyjától kapott egy teljesen kész czipőfelsőrószt és talpakat. A czipőt szegény már nem tudta összeállí­tani, mert elindították a harcztérre. A leány elvitte az egyik helybeli vargához, a ki 120 koronát kért a czipő befejezéséért ... Összeütközés. Súlyos baleset történt kedden dél­ben a Nagyicze állomáson. A gödöllői vonat, melynek fékje felmondta a szolgálatod; nem tudott megállani s beleszaladt az állomáson vesztegelő körforgalmi vonatba. Egész sereg kocsi ablaka és ülése összetört és az üvegcserepek több katona arczát megsebezték. A bal­eset a forgalmat hosszabb időre megzavarta. Állítólag pajkos gyermekek kieresztették a gödöllői vonat lég- fékjéből a levegőt, ez okozta a balesetet, mely kevés hijján komoly katasztrófává vált. Halálozások. A gyászrovat mindig szomorú, de ezúttal valóságos megdöbbenéssel kell számot adnunk jobb sorsra érdemes fiatal életek szomorú elmúlásáról. Alig néhány hete örömhírben szerepelt Wiskovszky Béla hadnagynak, Deák Andor kultuszminiszteri számta­nácsos unokaöcscsónek neve, midőn boldog mátkájául eljegyezte volt a bájos Szirmay Gizikét. Az ifjú vőle­gény azóta visszakerült az olasz harcztérre, hol egy meghódított városban egy olasz pap házában szállásol­ták el tiszti szolgájával együtt. Egyik reggel holtan találták mindkeltőjüket szobájukban s a vizsgálat meg­állapította, bogy széngfázmérgezés volt haláluk okozója, aminek előidézésében része volt az orgyilkos papnak. Hir szerint fel is akasztották, de ezzel fel nem lehet szárítani az özvegy-mennyasszony könnyeit és el nem oszlik a gyász, melyet a szépreményü fiatal élet el­múlása kelt. Szomorú sors jutott kedves, fiatal barátunknak, Zakariás Lászlónak is. A feltűnően csinos, kedves mo­dorú jogászgyerek szüleivel Erdélyből menekült hozzánk az oláh betörés idején. A Nagykaszinó akkor szeretet­tel hívta meg falai közé községünk szomorú vendégeit és elsőnek Zakariás László élt ezzel a szives meghí­vással. Rövidesen megismerte és megszerette mindenki. Helyet talált a műkedvelők zenekarában is és sok kel­lemes perczet szerzett szép magyar nótáival, melyeket ügyesen adott elő hegedűn. Örök barátságot fogadott a szentmihályi társasággal, de az egyik népfelkelő utószemlén bevették katonának és elkerült tölünk. Gyenge fizikuma azonban nem bírta el a katonai szol­gálat terhét. Egy ideig még sűrűn érkeztek levelező­lapjai, aztán elmaradtak azok is és most szomorú ha­lálhíre jött cl hozzánk. Megroppant, tönkrement, el­pusztult . . . Igazi háborús csendes tragédija. Steiner Dávidnó, a helybeli forrás-fürdő tulajdo­nosának neje, hosszas, kínzó betegség után a héten meghalt. 40 éves volt, három kiskorú árvát hagyott hátra, férje a mozgósítás óta harcztéri szolgálatot tel­jesít, akit felesége halálos ágyához sürgönyileg hívtak haza Az elhunyt közismert volt jótékonyságáról, kel­lemes modoráról és vallásos érzületéről. Még kínzó betegsége alatt is ennek adott kifejezést, amikor meg­hagyta, hogy az eddig családi ereklye gyanánt őrzött, több darabból álló, igen díszes veretű, régi ezüstből való tóradiszt a helybeli izraelita hitközségnek adják át. Az igen értékes adományt a megboldogult férjétől a hitközségi elöljáróság hálás köszönettel vette át, az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti és elrendeli, hogy a nagy ünnepek alkalmával az adakozó neve a holtakról való megemlékezés során örök időkre felem- littessék. Márczius tizenötödiki ünnepély. A legnemesebb elismerés illeti a Rákosszentmihályi Ifjúsági Kört azért a lélekemelő, minden ízében sikerült, szép ünnepélyért, melyet múlt vasárnap délután a Nagykaszinó díszter­mében rendezett. Meg is érdemeltek volna sokkal nagyobb közönséget, de vigasztalja ifjúságunkat, hogy ezúttal is a távollevők voltak a vesztesek. A nem min­dennapi ízléssel és lobogó lelkesedéssel összeállított műsorért György Lajost, a fiatalok körének érdemes fiatal elnökét illeti az elismerés. Módi Zoltán formás és lelkes prológussal nyitotta meg az előadást. Farkas Bandi igen jeles kvalitásokat árult el szavalatával. György Lajos ünnepi beszédet mondott, méltót a nap jelentőségéhez és a mai súlyos időkhöz egyaránt. Sok szép gondolatát külön külön feltörő tetszés kisérte. Benedek Olga igen jeles tehnikával zongorázott, a fiatal György János nagy lendülettel szavalt, György Lajos pedig a .Karthágói harangok" cimü pompás melo­dráma művészi előadásával aratott olyan tetszést, hogy az előadást meg kellett ismételnie. Horváth Bözsike

Next

/
Oldalképek
Tartalom