Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-13 / 41. szám

2. oldal.

41. szám.

BAKOS íVjlDEKB

előadásával és könyvtárának megteremtésével, — vezér- szerepet vitt a hadi- és közjótékonyság terén, tehát bőségesen betöltötte hivatását, melyet alapszabályai ideális lelkesedéssel jelöltek ki számára.

A legnehezebb részen estünk túl, a kezdet nehézségein, a jég megtörésének súlyos munkáján. Istennek legyen hála, hogy szerencsésen, nagyobb zökkenő, baj és csalódások nélkül. Sokkal könnyebb és vidámabb munka lesz ezentúl a megnyílt utón tovább haladni, a megkezdett munkát tovább végezni, a megalapozott építést tovább folytatni.

De, ha mind e fő és lényeges dolgokban megelégedés csendül ki szavunkból, nem jelenti azt, mintha mimagunk is abban a hitben élnénk, hogy mindent tökéletesen végeztünk el és mindent úgy értünk el, a hogy óhajtottuk, a hogy terveinkben megálmodtuk. Nem, uraim, a Nagykaszinó ma még — fájdalom — igen távol áll attól, hogy azt mondhatnánk: készen van. Vannak még számosán, a kiket várunk, a kiket nélkülözünk magunk között, de a kik idővel csakúgy meg fognak érkezni, mint a meglevő negyedfélszáz tag. Másrészről azonban maga a kaszinó sem az még, a minek lennie kell.

Ne felejtsük el, hogy ez az egyesület „Viharban született!“ A háború réme akkor sepert végig a világon és belefojtott az emberekbe minden tervet, minden gondolatot, minden bátorságot. Az a kisdéd, elszánt csapat, mely a Nagykaszinó megalakítását úgyszólván kierőszakolta, igen díszes, distingvált és méltóképen berendezett otthont szánt intelligencziánknak. Az önök szerény szolgája volt az utolsó, a kit a háborús fergeteg megrendített. Makacsul végig járta a berendező vállalatokat és még ma is birtokában van az ajánlat, mely néhány ezer korona könnyen tőrleszthető befektetéssel valódi kaszinót alkotott volna helyiségeinkből. De ki mert volna akkor ilyesmibe belebocsájtkozni ? Végül el kellett hallgatni az ábrándokkal és kedvezőbb időkre várni. Ma látjuk, hogy egy kis könnyelműség, egy kis merészség micsoda haszonnal járt volna, de szemrehányást csak az tehetne jogosan elmaradásáért, a ki annak idején másként gondolkozott volna. Ilyen közöttünk azonban egy sem akadt.

Minden egyéb hiányosság ugyancsak a háborús viszonyokkal magyarázható. A gazdasági téren mutatkozó hiányok és — ismerjük el, mulasztások, — szintén háborús jellegűek. A rohamos drágulás felborított minden számítást. Akkor, mikor négy-öt koronáért kínálták a bor literjét, már nem mertünk nagy mennyiséget beszerezni, holott nagyszerű üzlet lett volna. Azóta a helyzet még súlyosabb és az uj rezsimnek egyik legfontosabb feladata lesz, hogy a gazdálkodást reálisabb alapokra fektesse, lehetőleg anyagi eredményeket is produkáljon és a fenforgó hiányokat megszüntesse.

A múlt és jövő jelen válópontján körülbelül úgy határozhatjuk meg a jövő vezetőségre váró feladatokat, hogy a gyűjtött erkölcsi tőkét és eredményeket megőrizze és gyarapítsa, egyúttal azonban materiális szempontokkal is odaadóan törődjék, kaszinónk kiépítésének munkáját pedig buzgón folytassa.

Három évvel ezelőtt méltán gondolhattuk, hogy nagyszerű ez a mi helyiségünk. Be is vált és mi siettünk, hogy annak bérletét hosszú időre, törvényes formák között biztosíthassuk. Ma át kell látnunk, hogy jelenlegi alakjában már is szűk és nem tökéletes. Sok a hiány. A nagyterem hiányos felszerelésén kívül nem eléggé megfelelő hivatásának. A színpad kicsi, mellékhelyiség, szertár, diszlettár, öltöző nincs, az üzletvezető is helyiségek hiánya miatt panaszkodik. Estélyek alkalmával pedig nincs megfelelő éttermünk, holott ha a várva-várt béke egyszer valahára beköszönt, igazán nem nélkülözhetjük azt sem. Tavaly még azt a tervet

pengettük, hogy a belső udvari helyiségből kellene éttermet alakítani. Ma már még kedvezőbb a helyzet.

A község uj telkeket szerzett az épülethez. Erős és virágzó egyesületünk könnyen egyezséget köthetne a községgel, hogy az uj telken, mihelyt lehet, modern, jól felszerelt színháztermet építsen, a mai diszterem pedig étterem czéljára szolgálna az estélyeken. Ilyen módon méltóvá lehetne tenni a Nagykaszinót rendeltetéséhez. Még csak udvari folyosó építése és a külső kerthelyisőg berendezése (tekepálya stb,) kellene, hogy azt mondhassuk, egyelőre czőlhoz értünk. Természetesen a berendezés pótlása, a szalon-társalgó bebútorozása és egyebek, belátható időn belül csak az ábrándok sorába tartozhatnak. Ha megemlítjük ezeket, csak azért történik, nehogy azt gondolhassa valaki, hogy magunkkal és a körülményekkel minden tekintben olyan elégedettek vagyunk, hogy nincsenek is vágyaink és törekvéseink.

Áttérve a múlt esztendő történetére, általánosságban megállapíthatjuk, hogy a Nagykaszinó harmadik esztendeje egyszerűen folytatása volt az első kettőnek, jellege, folyása azokéhoz hasonló. A végnélkül fokozódó drágaság nem maradt nyom nélkül kaszinói életünkben sem, hiszen á jobbára fixfizetósére támaszkodó értelmiség küzd legnehezebben a válságos idők átkával. Bizony kissé megcsappantak a szombati vacsoráink, alább- szállott, bár igy is hatalmas összeget mutat fogyasztásunk, de népesség és jókedv dolgában összejöveteleink a régiek maradtak. Rendes életünkbe változatosságot, szint és művészetet a Nagykaszinó műkedvelő társasága és a Műkedvelők zenekara hoznak. Ez a két testület és az eleget nem dicsérhető Polner Ernő méltó büszkesége kaszinónknak és biztosítékai változatos és élvezetes kaszinói életünknek.

A zenekar művészetét csaknem állandóan és a legkülönbözőbb formákban élvezhettük. A műkedvelők hat nagyszabású estélyt rendeztek az idén, jelentékeny szolgálatot téve a jótékonyság ügyének. Múlt évi szeptember 8 án megismételték a .Charley nónje* czimü vidám bohózat előadását. Szilveszter estén a szokásos kabaré műsorral mulattatták közönségünket. Ekkor mutatták be a többek közt „A bűvös szók*, „Az ügynök“, „Dini Dani* és a ,A falusi suszternél“ ez. jeleneteket. Február végén, a hagyományos farsangvégi estélyen ,Az úszó csillag*, ,Az ökör* és „Az első tanítvány* volt a műsor gerincze. Julius 6-án és 14-ón „Ö Fensége kalapja* czimü háromfelvonásos vígjátékot adták elő műkedvelőink. Ez a nevezetes alkalom meghozta a kezdettől fogva érintetlen színpadunk díszes felújítását, átalakítását és az uj világító berendezés létesítését. Régi szükségletet pótoltunk ezzel igen nagy áldozat árán, melynek csökkentésére szeptember 7-ón még egy kabaré-estélyt kellett rendeznünk.

Örömmel és buzgalommal fáradozunk azon, hogy kaszinónkat ilyen uj berendezésekkel gyarapitsuk. Nagyszerű segítségünk, hogy Malowetz Mihályt fő- szinpadmesterünknek megnyerhettük és Eszláry László személyében szertárosunk is van már, de mindez megfelelő kellék- és szertárhelyiség nélkül többnyire csak szizifusi munkát eredményez. Ezen a téren, a nagyszabású végleges berendezkedés idejéig is valami ideiglenes megoldást kell keresnünk, hogy a fenforgó bajokat orvosolhassuk és a folytonos pótlás ellenére állandó pusztulást és kallódást meggátolhassuk.

Dísztermünkben egyébként is élénk volt az élet. Társaséletünk javára, kulturális és jótékonyczélok érdekében számos előadás és estély zajlott le, melyekre készségesen engedtük át helyiségeinket. Még a múlt naptári óv augusztus 12-ón az Ifjúsági Kör tartott figyelemreméltó diszülést. Aug. 19-én a Rafc estélyén előadták a „Mozgófényképek* czimü bohózatot. Az idén