Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-25 / 34. szám

XVIII. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, augusztus 25.

8é. szám

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. .

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA.

SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: *t á kosszentmihály, Szentkorona-utcza 37.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár Egész évre . . . 1».— Itcr.

Fél évre .... 6.— .

Negyed évre . . . S.— .

EQYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.

Hátul fel. elől le.

Némi habozás fog el, midőn a budapesti villamos vasutakon egy hét óta próbaképen óletbeléptetett uj rendről akarunk ma elmélkedni, mert egyrészt napok óta az unalomig ez a témája ezer hirnek, czikknek, tréfának, ez a tárgya a közbeszédnek, a társalgásnak, — másrészt pedig nem tudhatja az ember, hogy mire ezek a sorok megjelennek, nem sülyed-e a gyors feledés tengerébe az egész hatósági tréfa s nem szü'nik-e meg a .hátul fel, elől le“ mogorva és kietlen szabálya*

Ha tehát mégis a mellett döntünk, hogy szives olvasóinkat mi is ezzel a dologgal traktáljuk a mai napon, annak főoka, hogy a jó fordulatot nem merjük remélni, hiszen ismerjük jól a hivatalos makacsságot, hogy ne mondjuk elfogultságot, de meg ehhez a kérdéshez van is néhány különleges megjegyzésünk, amelyek a hömpölygő vita áradatából eddig nem igen csendültek ki.

Senkinek több köze nincs a villamos vasúti közlekedés dolgaihoz, mint a mi közönségünknek, amely naponta sok esetben négyszer is kénytelen a villamost használni, még pedig nem kényelemből és kedvtelésből, hanem kényszerűségből és időhöz kötötten. A mi helyiérdekű villamosunkra ugyan, szerencsére, nem terjedt ki az uj rend érvénye, de minthogy laikus számára soha meg nem érthető okból még meg nem dőlt az a szomorú tétel, hogy a helyiérdekű villamost a főváros közepébe közvetlenül bevezetni nem lehet, ezért a fővárosi közúti közlekedés, a helyiérdekű elválaszthatatlan tartozéka, folytatása és kiegészítő része, s ennélfogva a mi publikumunknak elsőrendű és mellőzhetetlen érdeke, hogy az zavartalan és lehetőleg kényelmes legyen, vagy legalább is terhes és zaklató rendszabályokkal ne súlyosbítsák azt.

Nem lehet kétségbe vonni, hogy az uj rendszer elméletben tetszetősnek mutatkozott és fel lehetett tenni, hogy megkönnyíti a háború alatt módfelett megterhelt forgalom lebonyolítását, ha s le- 6b felszállást kétfelé osztják és a két irányban előre törtető közönséget, különválasztják, egymással ellenkező irányba terelik. A felszállás gyorsabb is igy és zartalanabb. Maga a leszállás is megjárja annyiban, hogy ha a vezető figyel- mes, nem indul el t kocsi idő előtt, mint eddig gyakLapnnk mai ss&ma 12 oldal.

ran megtörtént, s igy a közönség régi bosszúságától szabadul meg.

Ellenben megbukott az ujitás a kocsi belsejében támadó szörnyű torlódás miatt, molyét részben maga a rendszer, de részben a közönség járatlansága, annyit panaszolt fegyelmezetlensége és kíméletlensége okoz. Még ha mindenki előzékeny, udvarias és figyelmes lenne embertársaival szemben, akkor is nehézkesen folyhatna le a szűk kocsikban az utasok elhelyezkedése és az uj rendszerrel járó csaknem folytonos helycseréje, hát még igy, amikor az emberek önzők, durvák és kíméletlenek és teljesen hijjával vannak a praktikus érzéknek, amely a villamos utazáshoz csakúgy, mint minden tömegben történő eligazodáshoz feltétlenül szükséges.

Hiszen ha az emberek egymással törődnének, akkor a régi rendszer is megfelelne, az uj se lenne olyan kétségbeejtő, mint aminőnek mutatkozik! Arra hivatkoznak, hogy a külföldön ez a rendszer bevált, csakúgy, mint amikor a perrout rácscsal ketté választották és a fel* és leszállókat igy különítették el, de mindjárt tegyük hozzá, hogy külföldön a közöí sőg sokkal kötelességtudóbb és kíméletesebb. Hányszor dicsértük, hogy a villamos megállókon ott az emberek egymás mögé sorakoznak és tiszteletben tartják az előbb érkezettek jogát, mig nálunk csak a könyök és az ököl joga, helyesebben erőszaka érvényesül. Itt úri hölgyek törtetnek a lépcsőkre hágó utas elébe, nyomják, gyömöszölik egymást az emberek. Mindenki csak magával törődik és & maga elsőségét akarja biztosítani mások ellenére. Most, hogy a kocsik elején kell leszállani, undorítóvá teszi az utazást az a durva döföiődzés, amit az előre törtetők véghezvisznek. Pedig csak azt kellene megtanulni, hogy mindenki csak akkor induljon a kijárat felé, amikor a kocsi a czélját megelőző megállóhelyről tovább indult, így mindig $sak mérsékelt számú utas tolulna a leszál-; lóHely felé, nem mint most, amikor a Baross-téren kezdenek előre tülekedni a leszálló perronra azok az utasok, akik a nagykörút sarkán szállanak le. A közbeeső megállóhelyek utasai pedig benszorulnak a kocsiban.

A másik fontos szabály pedig az, hogy a kocsiban egymás melló kerülő két ember úgy tud egymás mellett simán és aránylag könnyedén elvonulni, ha