Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-18 / 33. szám
RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. XVni. évfolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, augusztus 18. 83. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hákossz ént mill ály Szeníkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÄRNAP. Felelős szerkesztő: RALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 1*3.— kor. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . 8.— . ' EOYES SZÁM Ara 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Szent István ünnepén. Lobogó díszt ölt ismét az ország. Megmozdul a főváros, az ország szive a nemzeti ünnepen. A nemzet tekintete a koronázó budavári templom felé fordul, ahol ünnepi pompával hordják körül azt a szent kezet, amely hazánk alapját oly biztosan és erősen tévé le, hogy túlélte az ezeresztendót, a legnagyobb birodalmak életét is. Harangzúgás, ágyudörgéa fokozza az ünneplés fényét. Százezrek buzgósága emeli az áhítatot, mi mélyen gyökerezik minden igaz magyar szivében, lelkében. És mégis! Mintha fájna valami e napon szivünkben; mintha sok fájna szivünknek. Mintha a magyar trikolórt bánatszellők lengetnék. Mintha szivünk elszorulna. Mintha szemünk fénye könnyeken át látná a fényt és pompát, mit a nemzeti lélek kifejt nagy királya emlékezetének ünnepén. Ki csodálkozhatik ezen, kinek lelkét nem hatja át a lesújtó érzés, mely megnehezíti a lélek szárnyalását, amidőn az oly hosszantartó háborúban lelkünkre nehezedik a tudat, hogy a háború réme, mely már annyi i magyar szivet összetört, annyi családi tűzhelyet összezúzott, annyi gyászt és bajt hozcti, újabb és újabb áldozatokat kíván, mintha nem volna már elég a rettentő viaskodás; mintha nem volna elég az áldozatból, mit a rettentő rém kívánt. Sebre seb, ütésre ütés tolul szivünkre. Megrendült már a nemzet fája egészen ... megrendül már minden hajtása, minden levele az újabb csapások ütése alatt. A kereszténységnek hatalmas szelleme átalakította j a régi pogány világot, a czivilizáczió megalapítója lelt. j Újjá teremtője lett művészetnek, tudománynak. Más j életfelfogást adott áz emberiségnek. Megállilá a népek \ árjait, békés otthont adott a nemzeteknek, mint a mienk- j nek is, hogy a keresztény kultúra részese, munkása ; legyen, a művészet, tudomány, humanizmus kifejlésé- I nek magas fokára jusson. | Így élte át hazánk ezeréves életét. így ment át ! a tatárduláson, törökpusztitáson. így küzdötte le azokat az ellenséges törekvéseket, amelyek Szent István egy- ; séges birodalmának alapjait kezdik bontogatni . . . \ bástyáit lerontani. I A Szent István bölcsesógével megalapított államot, * első szent királya szellemének áilamfentartó erejét biven őrizte a nemzet mindenkor. Ezer év után törvénybe foglalta háláját a Gondviselés iránt, országos ünneppé tette a szent királya emlékezetének szentelt napot. Nagy, magasztos, megnyugtató volt e nap mindenkor a nemzetre nézve. Első szent királyunk emléke talizmánja a nemzetnek, záloga volt a boldog jövőnek. Nagy, magasztos, szent ez a nap ma is. Megnyugvást keresünk és találunk e napon erős hitünkben, mely ezer éven át vezette nemzetünket, világosságot, fényt hozott a szenvedés sötét éjszakájában, erőt ad a megpróbáltatás között. Fényt vet a megpróbáltatások és küzdelmek hozott leélt múltra, megmutatja, hogy erős hittel, hogyan kelt a nemzet phönixként hamvaiból, mint lett Szent István hite a feltámadás 'magva országos romok közt. Fölépültek az elpusztult lakok, leölt népének maradókiból egy uj, virágzó nemzet keletkezett, mert el nem V8szitó őséinek nemzeti lelkét, kitartó erejét. Ép úgy, ha a nemzet el nem veszíti ezt a lelket, ezt a szellemet, ezt az erőt, a törvényhozás azt -a bölcseséget, melylyel alkotásait a magyar nemzeti léiekből kifolyólag a magyar haza ujjáalkofására, megerősítésére irányítja . . . megnyugvást, bizalmat, reményt és erőt meríthetünk e napon, amidőn hazánk %lső szent királyának emlékezetével együtt ősi hitünknek, nemzeti nagyságunknak szentelünk emléket. Mozduljon meg minden ér, alkosson minden erő, egyesüljön minden tényező az egységes magyar haza újjáalakítása munkájában. Lengjen tehát bátran,- büszkén az a magyar trikolór fenségesen, lélekemelőn, vigasztalóan, biztatólag a nemzetnek a Gondviselés iránt, hogy el nem hagyja a nemzelet, amely belő helyezte hitét, bizalmát. Az Isten nem hagyja el a nemzetet, mely híven őrzi hűségét Istenéhez, hazájának nagy és szent királya emlékéhez, szelleméhez. Nagyra nevelt gyermekei ß nemzetnek mindig magasan fogják lobogtatni azt a trikolórt, amely oly sokszor bátran vezette a nemzetet véres tusáiban ... amely most ott leng templomainkon, középületeinken. Megéri még a nemzet, hogy a kiállott szenvedések uián nagyobb örömmel, boldogsággal várhatja majd bzent István király ünnepének megérkezését. Sz. L. mai 12 olefst!* V
