Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-21 / 29. szám
XVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, julíus 21. 29. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RAKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 18.— kor. Fél évre .... 6.— , Negyed évre . . . 3.— . EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Jajszó. Sohasem fogjuk elveszíteni a türelmünket, a birodalmunkat, a reménységünket. Becsületes magyar emberek vagyunk; jó hazafiak, kik azt tartják, hogy a hazáért még szenvedni is öröm, elpusztulni is dicsőség. Odaadjuk mindenünket, ha kell, ontjuk vérünket — és fájdalom, ontjuk csakugyan bőségesen. Elviselünk minden szenvedést, szembeszállunk minden megpróbáltatással. Kiállunk minden erőpróbát, megtanulunk, ha kell nélkülözni és koplalni. Elszenvedjük, hogy le- rongyosodunk, felesszük és felhasználjuk minden utolsó fillérünket ebben az őrületes forgatagban, amelyet a világtörténelmi idők indítottak és még mindig nyílt szemmel, bátor szívvel, bízó lélekkel szállunk szembe a gondokkal és küzdünk meg a nehézségekkel, aminőket nemrég el sem tudtunk volna képzelni. Négy hosszú éve vérzünk és küzdünk, de bizalmunk törhetetlen az ötödik esztendő küszöbén is, bárha minden újabb háborús év csak nehezebb lett és lehet ezentúl is, — mert soha el nem felejtjük, hogy nekünk végre is győznünk kell, mert a miénk az igazság és az igazságot egyideig elhomályosítani lehet, de megölni nem. A magyar nemzet egyik föerőssége e súlyos időkben ez a megingathatatlan köztudat, amelyet meg nem gyengíthet sem az egyéni fájdalom csapása alatt ver- gődök jajszava, sem az ostoba és kislelkü türelmetlenek fel-feltörő békétlenkedése. Vigasztaljuk szeretettel és résztvevő szívvel amazokat, mig a mindent beheggesztő idő meg nem enyhíti kínjukat és oktatjuk, megnyugtatjuk, sőt ha kell, fegyelmezzük és megbélyegezzük emezeket, akiknek lelke meg-megroppan a keserves erőpróba alatt. Mind ebben nem volt hiba eddig és nem is lesz ezentúl sem. A magyar ember meg nem tagadja önmagát sem ott, ahol verekedni és halni kell a hazáért, sem idehaza, ahol szintén nem megvetendő küzdelmet kell vívni a közrend fentartása és az élet folyásának rendszeres biztosítása érdekében. Ha tehát mégis jajszó ez a kis írás, egy derék és hazafiságban, emberségben, jóakaratban cseppet sem hiányos magyar közönség közvéleménye tolmácsaként, akkor nem vádolhat azzal senki, hogy az erős nemzeti öntudat gyengítését segit- jük elő, hiszen ma sem akarjuk megtagadni múltúnkat, prédául vetni becsületes munkával és jóra törekvéssel szerzett erkölcsi tőkénket. .. Tudjuk, hogy az ellenünk szövetségre lépett világrészek elpusztításunkat azzal akarják teljessé tenni, létfentartásunk eszközeitől megfosztanak, vagyis lassanként meg akarnának ölni éhen. E veszedelem ellen adták ki számunkra a jelszót, hogy teremjen a föld, vessünk be minden talpalattnyi területet s ki-ki ezen a módon is járuljon hozzá a készletek gyarapításához. Mint minden komoly utasítást, becsületesen és komolyan fogadtuk ezt is, és nemrég büszkén hivatkoztunk reá, hogy például Rákosszentmihályon, a fővárosi közönség lakta, nem termelő községben is megmunkáltak minden üres háztelket is, hogy minél du- sabb termés áldását élvezhesse sokszor szükségetlátó lakosságunk. Eljött a nyár, zöldéinek a burgonyabokrok, már csövet hajt a tengeri, a baraczk ott sárgállik a fák I lombjai között ős... és áldás helyett siralom és átok | fakad a termés nyomán, azért mert akadnak nyomo- | rult, hitvány emberek, akik lelopják még félig éretten ! a gyümölcsöt a fákról, kiássák a termést a bokrok ^ alól... A héten egyik legrégibb családunk egész burgonyatermését kiásták az éj leple alatt a bokrok alól s úgy, félig éretten ellopták az utolsó szálig. Történt pedig a község kellős közepén, a legsűrűbben lakott területen, csendes, holdvilágos békés éjjelen ... Sokan maguk kiszedik a krumpli termést a főidből, pedig még messze lenne a szüret ideje, csak azért, hogy megmentsék amit lehet, mert itt újabban meg nem marad semmi. A hosszú háború az erkölcsöket végleg megrontotta, a sokféle izgatás és gonosz külföldi példa a sok okból méltán elkeseredett embereket megtévelyiti és meg vadít ja és hovatovább megszüntet minden fegyelmet. A villamoson alig lehet már utazni a sok gonosz léha és lelkiismeretlen beszéd miatt, amely naphosszat folyik. Tekintély nincs, tisztesség még kevósbbő. Romlottság és erőszak, ostoba elvek levébe mártogatva. A köröskörül berendezett államrendőrségi terület közepén pedig, mint vad sziget nyúlik be községünk, nemrég még tündöklő példaképe a kedves, családi otthonnak, még pedig a minden jóért áldozó és lelkesedő, nemes- szivü intelligens magyar közönség szeretett otthonáLapuiik utal isáma 12 oldal.
