Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-14 / 28. szám
2 oldal. &MKOB 28 szám. rünk, a hatóság egyenként eibánhatik sorban a többi czikkel, anélkül, bogy katasztrófát idézne elő. Az árusokon kívül rendre kell tanítani és fegyelmezni magát a közönséget is, mely czinkosa az árdrágítónak és nem egyszer maga rnozdija elő az élelmi- czikfeek árának hallatlan felcsigázását. Uj korszak kezdődik, melyben a súlyos évek gazdag tapasztalatait értékesíteni keli és rendet kell teremteni a legfontosabb kérdésekben, közéleimezésüok dolgaiban, hogy a hál: árut a front mögött is sikerrel megvívhassuk. A Rákosszentmihályi Nagykaszinó műkedvelő tár sasága a hadijótékonyaüg szolgálatában kifejtett buzgó működése során az idén a nyári évadot is felhasználva, műit vasárnap nagyszabású estélyt rendezett, amelyen ismét háromfeivonásos színdarab előadásával tett nem könnyű erőpróbát. Újhelyi Nándor szerényen komédiának jelzi „Ő Fensége kalapja" czimü darabját, mely tuiajdonképen vígjáték a javából; nem mindennapi tehetség ügyesen feldolgozóit kitűnő ötlete. Elejétől végig mulattató és fordulatos, millió rajza — a mai Budapestből kihasított kép — felettébb találó es mélyebb gondolatai is vannak, komoly magva, mely szatirikus tartalma körül csírázik. Furcsa az élet, furcsa dolgokat müvei, tréfát űz a véletlen és a szerencsétlen fióiást is fellendíti hihetetlen magasságokba, ha szerencséjét a szerván tudja ragadni és meglovagolja, Közönségünknek tetszeti a darab; ki nem fogyott a derültségből egész este és nagy érdeklődéssel kísérte végig a cselekményt. A színpad pedig hatalmas meglepetést keltett. Spannraft Ágoston gyönyörű díszletet festett műkedvelőinknek, a Phőbus és Molnár Gyula jóvoltából pedig ragyogó világosság árasztotta e! a színpadot. A Nagykaszinó ezúttal szakított a háború alatt rendszerré vált puritáu takarékoskodással. Semmiből semmi sem lesz; a normális viszonyok helyreálltát pedig hiába várjuk évek óta. Most tehát meghoztak minden áldozatot, hogy a színpadot megfelelően átalakítsak és felszereljék. Szabó József építő-mester hasznos munkát végzett a sugólyuk czélszerü átalakításával. A színpad elején a rivalda világítást Molnár Gyula tervei szerint lesülyesztették s a színpad szóiét lemetszették, régi szükséget pótolván vele. A fényhatás most már majdnem tökéletes, csak még színes lámpákat lehessen szerezni és esetleg reflektort felszerelni. Újítás, hogy oldalvilágiíás is van a színpadon és a világítás különböző árnyalatok szerint változtatható. A világítás szabályozása most már egészen a színpadról történik. A ragyogó fényben teljes művészi pompájában élvezhette a közönség a gyönyörű tengeri tájat, melyet az uj háttér ábrázol. A harmadik felvonásban pedig az esti és a megiepetésszerü transprens világifás, mely a háttér házablakait és apró gondoláit fénybe vonta, rendkívüli hatást telt, melyet csaknem példátlannak mondhatunk műkedvelő színpadunkon. Ha már a külsőségeknél vagyunk, említsük meg még a nyomulásig megtelt nézőteret, az igen jól beváló számozott hely-rendszert, melyhez fokozódó éré- }yességgel teljesen hozzá lehet szoktatni közönségünket, a mindvégig kitűnő hangulatot, a sok-sok tapsot és körülbelül képet nyertünk az emlékezetes estről. A darab alakjai élesen rajzoltak és husból-vérből valók, tehát hálás szerepek is. Műkedvelőink bőségesen kiaknázták ezeket és egyik legértékesebb sikerüket aratták. Három női szerep van a darabban: Pender Kálmán Farkasné, Rónay Mokd és szepesi Kuszka Jenőmé arattak bennük sikert. Penderné minden jeles képességét harezba vRte. Ebrentartotta és élesztette állandóan a derültséget: ötleten, temperamentumos ős vidám volt. Rónay Moksi egyik legszebb alakításával szerzett gyönyörűséget ezen az estén. Régen az első vonalban halad műkedvelőink társaságában, de most egy fejjel nőtt ismét. Kedves, friss, értelmes és fel- söbbséges volt szerepe szerint. Kuszka Jenőné uj hódítása a társaságnak. Már ez első fellépte is csupa biztató remény; kvalitásai külsőségekben, csakúgy, mint színészi megértésben már most érvényesülnek, a gyakorlat pedig a rutint is meg fogja hozni. A férfi szerepűk közül a legnagyobb feladat a Kiimkó István erős vállára hárult: biztos helyre, mint náia mindenkor. Rengeteg derültséget keltett distingvált komikumával, edzett rutinjával és teljes sikert mindig helyes utón járó kitűnő alakitő képességével. Horváth Károly kiváló, mint mindig. Elsőrangú jellemszinész és komikus és bár felettébb diszkréten játszott, minden képességét bőven hasznosította. Nagyon szerették és kaczagták is méltán. Barabás György friss, ügyes és jól jellemzett gavallérja, Eszláry László őszinte komikummal és híven megjátszott fürdőigazgatója és Varga Gyula teljes elismerést érdemlő, jóbeszédü temperamentumos újságírója megannyi erőssége az együttesnek és állandó forrása a derültségnek. A jeles Farkas Imre ezúttal kicsi, de annál kényesebb feladatot vállalt Ő Fensége alakításával és igen zajos taps és derültség jutalmazta. A fényképész kis szerepében Farkas Bandi szerzett érdemeket, a lakáj néhány szavát pedig Malovetz Mihály mondotta el kor rektül. Két piczi szerepben kedves és bájos volt a kis Farkas Manezi és Hóra Valéria, a két autogramkérő leányka.jí Szerkesztőnk, Balázsovich Zoltán az egyik mellékalakban szokatlanul zsáner komikus figurát ábrázolt éa a közönség lekötelező elismeréssel jutalmazta s mint az est rendezőjét is függöny elé szólította, ahol Hajnal Dezső társaságában jelent meg. A jeles művész ugyanis hűséges segítőtársa volt a nehéz munkában, sőt közben a próbák nagy részének vezetését Í3 önfeláldozóan átvállalta és számos ötlettel fokozta az előadás és a színpadi rendezés hatását. igaz hála illeti meg a műkedvelő társaság számos tagját, akik rengeteget fáradoztak az előadás sikere érdekében. Malovetz Mihály csudálatos munkát végzett Q Fensége kalapja.
