Rákos Vidéke, 1918 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-26 / 21. szám
XVIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1918. vasárnap, május 26. 21. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLY! ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: H ű ko sszent mill A íy, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ir Egész évre . . . 15».— kor. Fél évre .... ©.— . Negyed évre . . . 3.— . EOYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyaraló Szentmihály. A nyár közeledtével megváltozott Rákosszont- mihály képe. A régi megszokott arcok közé idegenek vegyülnek s a merre csak járunk, mindenfelé uj alakok tünnok fel. Az a vándorlás, mely kezdődött, az uzsorának is utat nyitott s most már nemcsak a szentmihályi vasúti állomáson történő lopá?okról Írnak a lapok, hanem az itt folyó lakásuzsoráról is. Már pontosan nem emlékszem, hogy mikor, de egyik estilapban nemrég azt olvastam, hogy most Szentmihályon olyan árakat kérnek egy-egy házért a nyaralás három hónapjára, hogy azelőtt azon házat letett venni. Mi majdnem csak helyeseelhetjüb községünk háztulajdonosainak ezt az eljárását. Ha azok, kiknek Budapesten egyébként is van lakásuk s azonkívül még egy lakást akarnak tartani a mai lakásínség világában, ba élvezni akarják kertvárosunk üdítő levegőjét, egészségük ápolása szempontjából kincset érő kiimáját és sok egyéb előnyét, fizessék azt úgy meg, hogy legalább lakosaink helyzetén némileg javítsanak. Nem akarjuk ezzel az uzsorát pártfogolni, de jól tudjuk, a nyaraló közönség megérkeztével az élelmi cikkek árai lehetetlen magasságba ugranak, kell, hogy ezért is, meg sok egyéb eltűrt kényelmetlenségért is kárpótolják a község lakosságát. Rákosszentmihály községe mindig hires volt vendégszeretetéről és most is örömmel és szeretettel fogadja nyaraló vendégeit, akik kétségtelenül sok hasznot, életet, forgalmat hoznak községünkbe, de egyúttal kéréssel is fordul hozzájuk. Ha szives vendéglátásunkat csak némileg is viszonozni akarják, úgy alkalmazkodjanak helyi viszonyainkhoz, legyenek egyek velünk mindenben, ne viselkedjenek úgy, mint hóditó idegenek a leigázandó benszülöttek között, — ne árulják el lépten-nyomon, hogy ők pénzzel fizetik meg a mi vendégszeretetünket, ne tegyék lehetetlenné háziasszonyaink helyzetét azzal, hogy az amúgy is magas árakra még rá ígérnek, csak azért, hogy mindent maguknak kaparitsanak. Szem- és fíiltanuja voltara nem egyszer annak, hogy a már kialkudott árura egy teljesen idegen, sőt bizonyosan tudom, hogy nyaraló lakos, majdnem kétszeresét Ígérte, miért a kofa szó nélkül kivette az előbbi vevő kezéből az árut a neki adta el. Máskor meg a piaczon alkudozó vevő háta mögé állott a duserszényü jövevény s onnan integetett a piaczi árusnak, hogy ne adja a portékáját. A vásár csakugyan meghiúsult s a továbbhaladó törzslakos visszatekintve vette észre, hogy a vendég vígan rakatja szatyorjába a holmit és mosolyogva fizeti ki az addig még nálunk sohasem érvényesített hallatlanul drága árat. Mert van ember, akinek semmi sem drága; sorsát nem irigyeljük, ellenben közérdek, hogy maga a közönség ne segítse elő az áraknak már régen tűrhetetlen mértékű emelkedését. Képzelje magát mélyen tisztelt nyaraló vendégünk az illető urhölgy helyzetébe, Ha ö maradt volna ott a szükséges ólelemi czikk nélkül, mit tett volna? Tudom, hogy nem hagyta volna szó nélkül versenytársa kíméletlenségét. A nyaraló lakosság községünknek szükséges és hasznos eleme, s mint ilyen is fokozatosan növekedik értékben. Régi problémánk azonbaD, hogy módot találjunk arra, vájjon miként lehetne azt a kárt viszont ellensúlyozni, amelyet részben önkéntelenül, részben pedig tudatosan okoz. Legalább ezt az utóbbi részét lehetne korlátok közé szorítani s ehhez valóban csakis némi lelki ismeretbeli érzékenység és embertársi öntudat kellene. Van törzsökös nyaraló közönségünk, mely testvérként jön szinte „haza“, Rákosszentmihályra, de van közöttük olyan idegen tömeg is, moly, mint ellenség érkezik a megvívandó terepre, hol el akar gázolni mindent, a mi útjába áll és nem szolgálja önző érdekeit. Ez a kíméletlen rész, amely rendszabályozásra szorul, még pedig most, e súlyos időkben jobban, mint valahá. Elég a gondunk-bajunk úgy is. Elég a keserűségünk a napi gondok, a létfentartás nehézségei és a kapzsi árusok zsarolásai miatt. Ezekkel a hatóságok sem tudnak megbirkózni, mert ahol oly sokszorosan nagyobb a kereslet, mint a kínálat, ott az árszabályozás, — mint annyiszor láttuk, — czélra nem vezet, csak a portékát riasztja el. Már pedig sokkal inkább legyen drágaság, mint teljes áruhiány. Ez az oka, hogy az ármaximálások jóformán csak az elméletben exisztálnak. Hát most még, ha jön a pénzes vásárlók kíméletlen áradata, melynek semmi sem sok, csak megszerezhesse a kívánt czikket és csaknem árverez a piaczi portékákra 1 _________________________ 14& pum& mai sxÉina 12 oicfiai»
