Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-04 / 9. szám

XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, március 4 9. szám. RÁKOS VIDÉKE tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ír Egész évre . . . 12.— krr. ' Fél évre .... 6.— . Rákosszentmihály, Felelős szerkesztő: Negyed évre . . . 3.— . Szentkorona-utcza 37. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. EGYES SZÁM ÄRA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Tavasz felé. Jó hete már, hogy elkeseredetten birkózik a ta­vasz az elvénült téllel. Kemény öklü, kegyetlen, zord legény volt az idei telünk, nem hagyja magát egy­könnyen. Még vissza-vissza fújja fagyos leheletét, mi­előtt végleg belezuhanna a végtelen múlandóságba. Az éledő tavasz azonban napról-napra tért hódit és végre is elűzi a hosszú, kemény telet, mely olyan sok gyöt­relmet okozott az ezer baj között vergődő embereknek. Ámde, ha súlyos csapás is volt ránk nézve a szo­katlanul szigorú tél, mégis hálával tartozunk neki, mert ami nekünk megpróbáltátás, az a földnek áldás és jó­tétemény volt. A gazdák tapasztalata szerint az idei termés érdekében jobb telet képzelni sem lehetne, mint az idei volt. Már pedig a legsúlyosabb csapás az lenne, ha megismétlődnék a tavalyi gyenge termés, vagy az idei eredmény még azon is alul maradna. A hozzá­értők úgy tartják, hogy az idei gazdasági eredmény okvetlenül még a tavalyinál is silányabb lenne, ha ez a jó tél nem segített volna rajta. Igaz, hogy még sok minden más feltétel teljesülése is szükséges .ahhoz, hogy jó termésünk legyen, de az első, nagy kérdésen már szerencsésen túljutottunk, az időjárás eddig a leg­szebb reményekkel kecsegtet. Sőt még a tél lassú el­múlása, az idő fokozatos enyhülése, az olvadás lassú kezdete mind megannyi szerencsés körülmény, mely gazdasági szempontból a legszebb reményeket kelti. A természet tehát, ha Isten ezentúl, is megóv a csapásoktól, könyörületesnek mutatkozik irántunk, mintha érezné, hogy élethalálharczunkban derekasan megállunk annyi ádáz ellenséggel szemben, megérdemeljük, hogy legalább ne szegődjék a fojtogatókhoz. Ámde mit ér a kedvező időjárás, mit ér a leg­termékenyebb föld is, ha kellő módon meg nem dol­gozzák. Ahhoz, hogy kielégítő termésünk legyen, nagyon becsületesen meg kell művelni a földet. A háború sok, nagyszerű tanulsága között meg kell végre értenünk, hogy azt a roppant kincset, melyet a termőföld kép­visel, becsületesen ki kell aknáznunk, ha nem akarjuk, hogy minden vitézségünk és harczi dicsőségünk mellett is éhen veszítsenek ellenségeink. A kormány feje gondban fő, a gazdák gyüléséz- nek, tanácskoznak a többtermelés érdekében. De mind­ennél többet ér, ha ez országnak minden lakosa tuda­tára ébred, hogy a győzelem egyik leghathatósabb eszköze, ha minden talpalattnyi földet kiaknázunk, meg­művelünk, termelésre használunk. Minden parlagon heverő parczellát, minden kertet, minden udvart, ahol csak valami megterem, meg kell művelni 1 Mi itt, a jól ellátott főváros környékén számtalan nélkülözést szenvedünk, s a mihez hozzájuthatunk, azt is méregdrágánszerezhetjük csak meg. Mennyit lendi­tene a rr i szerény megélhetésünkön, ha a kerteket, üres parczellákat legalább zöldség és más egyéb terme­lésére felhasználnánk! Elégedjünk meg egy kis virágos táblával, a többiben termeljünk burgonyát, árpát, ten­gerit, zöldségféléket. Tavaly ilyenkor ugyanígy biztattuk egymást, volt is némi eredménye a figyelmeztetésnek, de korántsem annyi, amennyi lehetett volna, ha az emberekben több lenne a lelkiismeretesség, a szorgalom, az odaadás. Figyelemre méltó dolgot olvastunk egy debreczeni tudósításból: „Debreczen város tanácsa a közélelmezés kérdésé­nek megoldása érdekében elhatározta, hogy zöldséges közkerteket létesít. E czélra a jelentkező közönség ré­szére 135.550 négyszögölnyi területet bocsájt rendelke­zésre. A zöldséges kerteket első sorban köztisztviselők­nek adják, ha pedig a körülmények megengedik, más foglalkozású debreczeni lakosok is juthatnak földhöz. Egy kisebb család 200 négyszögöl, nagyobb pedig 400 négyszögölnyi területet kap mivelésre. A zöldséges köz­kertekben lehetőleg csak korai főzelékféléket szabad termelni, burgonya és kukoricza hasznosítására 50 négy- j szögöl használható fel. Albérletbe a kertek nem adhatók, j A bérletek haszonbérét a legmérsékeltebben állapítják 1 meg. A jelentkezett kertészkedők között a postai és a vasúti hivatalnokokon kívül dr. Láng Nándor egyetemi rektor, Kiss Ferencz, Bernolák Nándor és dr. Ferencz Gyula egyetemi tanárok is szerepelnek. Városi tisztvi- ■ selő nem kért kertet, de az igazságügyi tisztviselők I közül annál többen.“ Mi nem kérhetünk a községtől zöldséges kertet, mert nincs megfelelő közterület, de mindenkinek van magának kertje és olt a sok üres háztelek, amelyek évek óta parlagon hevernek. Ezeket kell felhasználni kellő szorgalommal. Nagyon sok olyan telek van községünkben, mellyel tulajdonosa egyáltalán nem törődik és lakosságunk még annak kilétét sem igen tudja. írassa össze ezeket az elhagyatott telkeket az elöljáróság. Hívja fel a tulaj­donosokat, ha czimüket nem tudná, hirdetmény utján, hogy jelentkezzenek és vagy müveltessék meg a föld­jüket, vagy pedig engedjék át a községnek, mely azokat bérbe adja és megmüvelteti. Szükség esetén valami háborús rendeletet ia lehetne erre nézve a felsőbb- ségnél kimódolni. A fő, hogy minden föld teremjen és* ez olyan közérdek, mely minden más szempontnál előbbre való. A tavasz leheletét érezzük immár, most kezdődik megint a nagy erőfeszítés, talán az utolsó, a legnagyobb ebben a rettenetes viaskodásban. Most rajta, magyarok, idehaza is feszítsétek meg izmaitokat. Fel munkára ! Itt a tavasz, az édes anyaföld kinálgat dús termésével, nem szabad elmulasztani egyetlen perczet sem, hogy áldását magunknak ne biztosítsuk. _________________ La punk mai száma 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom