Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
V XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, február 4 5. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 12.— kcr. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . 3.— EGYES SZÁM ÁRA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A tanító fegyelmi joga. A rákosszentmihályi állami elemi iskola gondnoksága legutóbbi ülésén a kővetkező feljelentéssel foglalkozott, melyet a tanfelügyelő küldött le megvizsgálás czéljából: .Nagyságos Uram! Nem akarok vádolni, nem azért irok. Csak védelmet kérek a gyermekek részére. A mi vidékünkön az iskolában már nem is ismernek más büntetést, mint a botot. Pedig tudtommal ez tiltott neme a büntetésnek. Sokat beszélgetek a gyermekekkel, hát nincs nap, hogy ne azt halljam, ma négyet, ma ötöt vert meg a tanító ur, Vagy a tanító néni. Hát kérem, ez nem éppen oktatás a jószívűségre és jóizlésre. Mesélik a gyermekek, hogy egy tanító néni ha rosszkedvű, úgy valamennyi gyermeket felpofozza. Ezt már többektől hallottam, mert másként nem hittem volna el. Nem furcsa ez? Nagyságos Uram I Én tudom, hogy Nagyságod mint fogja fel a tanítás ügyét. Tudom azt is, hogy szereti a gyermeket. Nem hihetem, hogy ez tudomásával történhetik. Pedig ez nem túlzás. így van ez Szentmiháiyon, és sajnos kezd igy lenni Ehmann-tele- pen is. Befejezem soraimat, ismételve egy kérést a kis gyermekek nevében. Ne bántsuk őket többet, mint a mennyit éppen okvetlen kell. Hiszen senki sem szenved ma többet, mint' ők. Csak egy kis figyelmeztetésre van szüksége a tanítóságnak, hogy térjenek eszükre, Lehet másként is fegyelmezni. — Valamikor sok szó esett a tanító fegyelmi jogáról. A Tóth Béla hires „Üsd vissza“ jelszavával nagy polémia indult meg afelől, szabad-e a tanítónak a rakon- czátlan nebulókat testi fenyítékkel rendszabályozni ? A szocziális irányzatok túlkapásai közé tartozik, hogy mesterinasobat, akikből később iparostanonczo- kat formált a mesterkélt hivatalos nyelv, ifjú munkássá avatják és az éretlen gyermekbe a fegyelmetlenség szellemét viszik bele. Ami az ideális szempontokat illeti, tökéletesen igaza van Tóth Bélának is, meg jórészben a munkás- szervezeteknek is, amikor az embercsemete védelmére törekednek és önérzetet akarnak bele nevelni. Csakhogy az emberi lény olyan, hogy fejletlen korában elsősorban erkölcsös vezetésre, fegyelmezésre szorul, hogy a rossztól meg lehessen védeni. A külső káros hatásoktól éppen úgy, mint a saját gyermekes pajkos- ságában, szilajságában és meggondolatlanságában rejlő veszedelmektől* Nemrégiben éppen a .Rákos Vidéke“ mutatott rá elsőként a veszedelemre, melyet a gyermekeknek a háborús időkben túltengő rakonczátlankodása jelent a nemzetre nézve és éppen mi sürgettük, hogy az apai felügyelet nélkül maradt gyermek nevelésében odaadással működjék közre az iskola. Azóta már öröm- i mel idézhettük az egyik tekintélyes budapesti estilap hasonló szellemű vezércikkét is. Á rákosszentmihályi névtelen feljentést elsősorban azért kellett volna papírkosárba dobni, mert — névtelen, tehát nem érdemes tisztességes emberek figyelmére. De mi örülünk, hogy nem igy történt, mert megtudtuk belőle, hogy iskolánk megértette az idők szavát és komolyan veszi nevelő hivatását. A gondnokságnak ugyanis előterjesztette Wayand igazgató, hogy iskoláinkban a testi fenyítést a lehető legritkábban alkalmazzák, ahol pedig teszik, elvetemült rossz gyermekek megfegyelmezóse végső eszközéül használják, Csak néhány eset: Évente egy-két gyermek nyo- morodik el és hal meg azért, mert a villamos vasútra kapaszkodik fel. A szülők és tanítók mindent elkövet- I nek, hogy erről leszoktassák őket, sajnos azonban majd- : nem semmi eredményt sem érnek el. Nemrég a ta- ; nitó testület egyik tagja előre figyelmeztette a mellette | ácsorgó gyermeket, hogy nem szabad a villamos kocsikra I felkapaszkodni, de az, midőn a kocsi égy pillanat j múlva megérkezett, a. szeme láttára pattant fel az üt- ; köző vasra. Hát nem szükséges és dicséretes dolog-e, ha az ilyen kölyköt megrakja a tanítója ? Az ilyennél a szép szó nem használ. A községünknek egy-egy része naponta, igen , naponta, sötétben van, mert a villamos körtéket a rakoncátlan gyermekek kavicscsal verik le. Mi lehet a ! jutalma a rajtacsipett rongálónak? Elemi iskolánk negyedik osztályában a minap egy iskola kerüléséről hires tanuló, a tanítás alatt vigan czigarettázott a padban. Lehet-e ezt szép szóval megállítani a lejtőn és öntudatra ébreszteni? Szeretet kell a gyermeknek, de vájjon ki szereti jobban, aki a jó útra téríti és nem restell vele kellemetlenkedni, fáradni, bosszankodni és magát ilyen névtelen kedveskedéseknek kitenni, vagy pedig kényelmesen magára hagyja, könnyelműen rábízza sorsára abban a tudatban, hogy amit elmulasztott a szülő és tanító, majd pótolja később a csendőr és a börtönőr! ? A pécsi királyi Ítélőtábla bírói döntést is hozott az „üsd vissza* dologban, amidőn még 1891-ben kimondotta országos hirü és elvi jelentőségű ítéletében, hogy a tanító az iskolában házi fegyelmi jogot gyakorol és azért, ha e közben könnyebb testi sértést okoz, büntető utón őt felelősségre vonni nem lehet. Az iskolai büntetésnek tehát, — feltéve természetesen, hogy nem élnek vissza vele, — meg van úgy a jogi, mint az erkölcsi alapja s azt kifogásolni nem lehet. A fiatalkorú bűntettesek száma egyre szaporodik Lapunk mai száma 12 oldaL 4
