Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-09 / 36. szám
2. oldal. RÁKOS iViIDEKB 36. szám. s mind csak az ellenőrzés, felügyelet és fegyelem hiánya miatt. Minálunk ma már a szó teljes értelmében megszűnt minden védelme a vagyonbiztonságnak és közrendnek. A jó szerencsére, a véletlenre bíztak bennünket teljesen. Rákosszentmihály tizenegy községi rendőre és csendőrsége például békés időben megfelelő rendészeti védelemről gondoskodhatott. De ma, amikor a viszonyok százszor rosszabbak, amikor ezerszer annyi dolguk akadhatna, amikor a közbiztonságon kívül piaci rendészet és sok más egyéb munkakör ellátása is rájuk várna, a teljes régi apparátus is kevés lenne. Ellenben csendőrsé- günk alig áll egy-két agyonhajszolt, tulcsigázott és még csak be sem járható nagy terület védelmére rendelt emberből, a községi rendőrség pedig egy szál rendőrlegényből, a többit elvitték hadi szolgálatra és ismételten kért felmentésüket megtagadták. Ez az egy szál ember a községi kézbesítéseket sem képes ellátni ezen az óriási területen, nem hogy egyébre akadna ideje. Az elöljáróság é napokban végső elkeseredéssel arra kérte a gödöllői kir. járásbíróságot, hogy kézbesítendő ügyiratait ezentúl bízza a postára, mert az egyetlen szál rendőr azokat ki nem hordhatja és kénytelen lenne a község kézbesitetlenül visszaküldeni az iratokat. Ez a mi helyzetünk ma, a mikor a vagyon j elleni bűncselekmények egész csokorra való esettel töltik meg, mint ma kéthete is, a lap hírrovatát, holott mi az efféle szenzációkat ugyancsak kerüljük mindenkor s azzal legritkább esetekben szoktuk olvasóinkat traktálni. Ámde strucczként nem] dughatjuk a fejünket a homokba. Meg kell érteni, hogy a veszedelem már egyre jobban fenyeget s ezt tovább tétlenül nem nézhetjük. Itt az idő, hogy többé óhajtásokat ne sóhajtozzunk, biztatásokkal, Ígérgetésekkel ne rázzanak le. Itt tenni kel), még pedig tüstént, haladéktalanul. Ma a pénz nem számit. Milliók és milliárdok pusztulnak napról-napra és hétről- hétre. A pénz ma nem lehet akadály, ahogy jut egyébre, jutni kell erre is, bárhonnan veszik is. Komolyabb nehézség az emberhiány, de ezen is segíthetnek. Harcztérre alkalmatlan katonákból szervezhetnek azért jó rendőrlegénységet. Más az utczasarki őrködés két-három órán át, mint a lövészárok. Erre akadhat ma ember elég s ha gyengébb az anyag, pótolni kell számbeli többlettel. Ma már nincs helye kifogásnak és halasztásnak, ma már nem kérjük, hanem követeljük, hogy gondoljanak végre ránk, még pedig tettekkel is. Addig nem nyugszunk meg, mig ezt az eredményt el nem érjük. Itt ezer, meg ezer tisztességes család sorsának biztosításáról van szó; tisztes, derék honpolgárok védelméről, a kik a hazáért állandó hűséges áldozataikkal, munkálkodásukkal és becsületes lelkesedésükkel buzognak. Nem lehet ezeket az ebek harminczadjára hagyni, Jusson abból a sok uj rendőrtanácsosból, meg kapitányból egy-kettö az uj kerületek szá mára is és állitsák helyre a régi rendet, a régi tisztességet és biztonságot, a melyet napról-napra keservesebben siratunk. Csömör megmagyarosodása. Jelentettük már azt az örvendetes eseményt, hogy Csömör község megmagyarosodásának bizonyítékául Kratochwill J zsef plébános megszüntette a német és tót nyelvű istentiszteletet. A vegyes, de túlnyomóan idegen anyanyelvű község évtizedeken át tartott örvendetes átalakulásának jelentőségét Csömör képviselőtestülete is értéke szerint méltányolta legutóbbi közgyűlésén és hazafias lelkesedéssel ünneppé avatta ezt az alkalmat. Bitskey Gyula főjegyző szívességéből birtokunkba jutott ennek a nevezetes ülésnek szószerinti jegyzőkönyve, melynek tartalma nem csak önmagában véve széleskörű figyelmet érdemlő, hanem mint történelmi jelentőségű okmány is megérdemli, hogy a nyilvánosság számára megőrizzük : Krizsán István biró elnöklete alatt, számos képviselő- testületi tag jelenlétében Bitskey Gyula főlegyzö a napirendre kitűzött tárgyak előterjesztése előtt szót kér és megemlékezik egy olyan eseményről, amely a község történetében aranybetükkel kell, f ogy beírva legyen megörökítve az utókor számára. Ez! megelőzőleg azonban visszapillantást kell vetnie a község múltjára. Közismert tény az, hogy Csömör község Chemer név alatt már az 1130-as években létezett. A török uralom alatt azonban annyira kipusztultak lakói, hogy már az 1669. évi összeírásban a megszűnt falvak közé lett beiktatva. — Ös lakosságának nyelvéről nem történik sehol megemlékezés, A törökök kiűzetése után .1720 körül a község lutheránus vallásu tót ajkú lakossággal népesittetett be, akik az országunkat első ízben meglátogatott nagy kolera által annyira megritkittattak, hogy a népesség pótlására az akkori földesur herczeg Grassalkovich Antal 1816 évben németajkú lakosságot telepített le, akik aztán a később jó hírnévre szert tett szőllőmüvelést honosították meg. Csömör község lakosságának anyanyelve 1320. évig tisztán tót volt, 1810. évben pedig már tót és német lett. A község levéltárában feltalálható jegyzőkönyvek és egyéb iratok azt bizonyítják, hogy a tárgyalási, tanácskozási és a hivatalos érintkezési nyelv egész 1871. évig — a szerint, amint a jegyző milyen nyelven beszólt, — hol tót, hol német volt, igy az 1854-1860-as években Skvór Ede jegyzősbödésének idejében, a tót, 1864-1870. években Taglioni János jegyzősködósének idejében német nyelven vezettettek a jegyzőkönyvek. 1871-1888. években, midőn a csak magyarul beszélő Zachar Kálmán volt a község jegyzője, mindenféle hivatalos irat magyar nyelven lett szerkesztve és a tanácskozási hivatalos érintkezési nyelv is magyar volt, amíg nevezett jegyzőnek Boldog községbe történt megválasztása után egy egész évig, amíg ő a községbe nem jött, ismét felülkerekedett a két idegen nyelv. Az elmondott időkben igen természetesen teljes virágjában díszlett az egyházaknál a tót és német nyelv. A magyar énekekkel fűszerezett isteni tiszteletek, csak a római kath. templomban tartattak minden ne*
