Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, szeptember 2. 35. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RAKOSSZENTMIHALYI és rakosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály Szentkorona-uteza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 9 Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési 6r Egész évre . . . 12.— kcr. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . 3.— . EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Égető problémák. A rákosszentmlhályi második választókerületi polgárság igen figyelemreméltó beadványt intézett a községi elöljárósághoz. Legégetőbb bajainkat panaszolja el benne, ugyanazokat, amelyeket a „Rákos Vidéke“ hónapok óta hangoztat, sürgős orvoslásukat kérve. A beadványnak minden kérelme közös óhajtása régtől fogva egész lakosságunknak, tehát mindnyájunk helyett szól, illetve egy csokorba foglalja össze az egyenként és állandóan kifejezett kívánságainkat, melyeknek teljesülése a háborús viszonyok okozta legfőbb nyomorúságot szüntetné meg. Az elöljáróságnak szól, bár hiszen mindenki tudja, hogy az enyhületet adó áldásos intézkedéseket nem onnan várhatjuk. Hiszen, ha a mi elöljáróságunkon múlnak valami, ki kételkednék benne, hogy a panaszos iratra soha se lett volna szükség. megtörtént volna minden régen, különösebb szorgalmazás nélkül. Bajaink orvoslását felsőbb helyen kell sürgetnünk, onnan lehet csak várnunk és ebben igen jó szolgálatot | tesz a polgárság panaszlevele: újabb alkalmat szolgáltat az elöljáróságnak arra, hogy illetékes helyen a már számtalanszor sürgetett intézkedéseket újból kérelmezze és egyúttal a maga bizonyító erejénél fogva újabb nyo- | matékot ad panaszos szavának. így talán, talán végre j mégis meghallgatják. Azt mondjuk: talán talán! Enoek a kétségeske- i dósnek az a sok keserű tapasztalat az oka, amelyet a múltban megannyiszor szereztünk. Nem mondjuk, hogy I hatóságainkban nincs meg a kellő jóakarat, azt se | mondjuk, hogy háborús világban minden jó szándék j akadálytalanul megvalósítható. De abban igenis sulyo- ! san hibásak az illetékes főhatóságok, hogy közös kaptafára, általánosságban megállapított elvek szerint dolgoznak. Arra nem kényszeríthetők, hogy esetenkint és a helyi viszonyok mérlegelésével ítéljék meg az egyes dolgokat és ezek szerint tegyék meg a szükséges különleges intézkedéseket. Pedig ez a dolog súlypontja. Mihelyt egyszer elhiszik és megtanulják, hogy Rákosszentmihály nem Fugyivásárhely és viszont, mihelyt egyszer meg tudnak szabadulni a varázslat alól, hogy a főváros határköve elvakitja látásukat és nem lesznek többé képtelenek megérteni, hogy a határvonalon kivül lakó fővárosi közönség nem az alföldi tanyák gazdaserege, abban a pillanatban megszűnnek legfőbb bajaink. Ezt panaszoljuk, ezt magyarázgatjuk és bizonyítgatjuk immár esztendők óta, mindhiába. Holott pedig azok a dirigáló főhi/atalok kellő személyzettel rendelkeznek arra, hogy ilyen részletkérdések tanulmányozásától se kelljen sajnálniok a fáradságot. Nem lehet mindent azonos módon eligazítani. Emlékeznek ugy-e, a hajdani osztrák „katonadoktor esetére, akitől egy tifuszbeteg magyar baka legsulyo- sabb állapotában töltött káposztát kért. _____ — Úgyis vége van, adjatok szegénynek, mondá a jószivü doktor. És a baka jóllakott töltött káposztával és jobban lett tőle. Mikor aztán egy német katona vergődött hagy- mázas állapotban, az orvos ugyancsak töltött káposztát rendelt neki. Persze, hogy menten meghalt tőle a szerencsétlen. A doktor pedig beirta a jegyzőkönyvébe, hogy a: Töltött káposzta magyarnak orvosság, — németnek halál. Nem lehet az egészséges és czélravezető rendelkezés nekünk, földnélküli Jánosoknak, fővárosi tintafogyasztóknak, itt a határszélen, ami egészen helyes és megfelelő a bácskai gazdák számára. Rólunk gondoskodni kell, minket védelmezni és ellátni kell, különben éhenhalunk. Itt nem segítheti ki a szomszéd gazda hombárja a szegény zsellért, mert itt nem csak minden hombár üres, hanem egyáltalán még hombárunk sincsen. Csak egy üres és méregdrága papírzacskó a vagyonunk, amelyben napról-napra szeretnénk miegymást hazahordani, ha a kegyes hatóság gondoskodása lehetővé tenné . . . Szóval, helyes és okos dolog volt, hogy kültelki polgártársaink megmozdultak és megmutogatván újból sebeinket, módot adtak reá, hogy az „illetékesek“ figyelmét most az egyre nehezebbé váló napok előtt kierőszakolhassuk a magunk bajaira. Talán sikerül valamit elérnünk. Egyet azonban már is, mint jeles eredményt jegyezhetünk fel. A polgárőrség újabb felállítását a mozgalom hatása alatt sikerült kivivni. Ez is olyan dolog, amit a „Rákos Vidéke“ hónapok óta sürget. Meg is próbálták már egyszer, de olyan kevés vállalkozó akadt, hogy abbanhagyták a kísérletezést. A sok nyomorúság végre felébresztette polgártársainkat és átlátta, hogy csakis úgy teremthet valami rendet piaczunkon, ha meghallgatja tanácsunkat és legalább a polgárőrség felélesztése alakjában szervez valami piaczi őrséget. Most aztán maga kínálkozik fel a közérdekű szolgálatra, természetesen kapva-kap rajta elöljáróságunk illetve főjegyzőnk, Krenedits Sándor és sietve szavukon fogja polgárainkat. A polgárőrséget újra szervezi és munkába állítja. Ha akkor, amikor lapunk felszólalásának hatása alatt legutóbb megpróbálta, nem lett volna közömbös lakosságunk, akkor bizony nem hurczoltak volna ki községünkből minden burgonyát, az összes kincsünket, amivel e kavicsos homok apró parczel- láeskái népünket megajándékozzák. De akkor nem hallgattak a jó szóra. Ám jobb későn, mint soha s még igy is sok üdvös dolgot művelhetnek. Mindenesetre értékes és örvendetes jelenség, hogy végre megmozdult lakosságunk és az örök sopánkodás helyett cselekedni is kezd önmagáért. _____A beadvány teljes szövege, melyről ismételjük. La punk mai száma 12 oldal.
