Rákos Vidéke, 1917 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-10 / 23. szám
XVII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1917. vasárnap, junius 10. 23. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ir Egész évre . . . 12.— kér. Fél évre .... 6.— . Negyed évre . . . 3.— . EGYES SZÁM ARA 30 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Válságos perczek. Az urnapi körmenet a Rákosi-uton haladt végig éppen, mikor a közforgalmi villamos utólérte az úttestet ellepő hívők tömegét. Az ájtatos zsolozsmákba, a hívek énekébe éles füttyszó és vonatdübörgés vegyült és az érzéketlen, tisztesség tudásáról megteledkezett vezető egyre sürgette az ájtatos menetet, hogy térjen ki utjából. Végre is a Szentséget vivő papnak kellett közbelépnie, hogy a türelmetlen vonat rájuk ne gázoljon. így is állandóan nyomukban haladt és zavarta az ájtatosságot, mig csak a körmenet be nem fordult a Regele János-utcába. Lényegében csekélységnek látszik ez az eset. A durva közeget meg fogják büntetni, mert az a sorsa törvény értelmében mindenkinek, aki az istentiszteletet és a vele Összefüggő vallásos szertartásokat zavarja és ezzel a vallás és annak szabad gyakorlása ellen kihágást követ el. De hát ott tartunk immár, hogy az erkölcsös és a vallásos érzést a törvény szigorával kell védelmezni? Micsoda uj, még nem érzett és nem látott dolog ez nekünk ma, amikor azt kellene hinnünk, hogy az emberek a nagy megpróbáltatások után megjavultak ? ügy mondják, hogy ha a világháború csak három hónapig tartott volna, csudálatosán megjavul vala az emberiség. A hadakozók és a válságos napok polgári katonái egyaránt. A világégés harmadik esztendejének vége felé azonban a csudálatos erényeknek és nagyszerű lelki megnyilatkozásoknak szomoruságos elmúlása jelentkezik mindenfelé. A rettenetes türelem-próbában kezdenek kidüledezni az emberek és az országok roppant válsága mellett belső válságok és meghasonlások növelik a katasztrófa emésztő erejét. A. szabadosság és erőszakosság mindinkább terjed; tekintélyek roskadoznak és a kipróbált régi erkölcs kezd düledezni. A Rákosi-uti kegyeletsértö villamosvezető egyik szimbóluma az idők járásának, mely mélyen elszomorító és aggasztó jelenségekkel teljes. Nem a gránátok pergőtüzében életüket koczkáztató hőseink virtusa lankadt meg a hosszúra nyúló tusakodásban, nem a megtizedelt nemzet és három éve vérező diadalmas szövetségeseink harczi készsége és lebirhatat- lan ereje fogyatkozott meg, hanem idehaza kezd fojto- gatóvá válni a levegő, idehaza ^omladoznak az emberek feszülő idegszálai és idehaza kezdi az ősi átok megint éreztetni végzetes erejét. Mióta az orosz forradalommal szemmelláth&tó bomlás folyamata kezdődött Európában, azóta lassanként idegen kezd lenni körülöttünk a levegő. Romboló törekvések kaptak utat, a régi erkölcs, tekintély és rend szilárd bástyáit ostromlók. Válságokat élünk át, szerencsére egyáltalán nem jelentősebbeket, mint ugyanekkor ellenségeink is odahaza. De vájjon, kérdi a békés polgár, ki megtanult ez évek során át tűrni, adózni, küzködni a léttel, aggódni szeretteiért és olthatatlanul lelkesedni hazánk és mindnyájunk igaznak vallott ügyért, de vájjon miért mindez ? Érdekelnek engem ma, amig fiam, testvérem, apám élete koczkázataval védi ezer veszély között ezt az ezeresztendős hazát, a világok átalakítására törekvő nemzetközi jelszavak és érdekel-e közelebbről, a politikai izgalmak melegágya megannyi fortélyával, csalafintaságával és sokféle utálatos önzésével és haszon lesésóvel egyetemben? Mért zaklatja fel mindez éppen most nyugalmamat, mért tetézi még hazafiul aggodalmaimat? Hát már olyan kevés az ellenségünk, hogy önmagunkban is veszekedhetünk, egymás lebirására is telik fecsérelni való erőnk? Azt akarják, hogy vége legyen immár a nem óhajtott és nem kezdett háborúnak? Ki nem akarja ugyanezt? De ha engem megtámadnak és fojtogatni kezdenek, én nem hagyhatom abba a védekezést, amig gyomroznak és a torkomat szorongatják. Ha ki akarnak rabolni, hasztalan kiabálom, hogy nem veszem el a rablónak se óráját, se pénzét, amig ő akarja elragadni az enyémet. A béke érdekét tehát nem szolgálja ez a forgatag, mely nyugalmunkat rabolja meg. Minek a javára válik tehát ? Honnan ered és miből meríti erejét? Az ősi átok jelentkezik talán, amely ezer éve következetesen elérte, hogy amit idegen erőhatalom kivívni nem tudott a törhetetlen erejű vitéz magyarsággal, azt a belső meghasonlás segítségével megannyiszor keresztülvitte ? Ravasz kajánság vetette közénk a csirát talán, hogy bizonyos nagy számadások közelgő pillanata elöl a közfigyelmet elvonja és egymás ellen ingereljen ? Nem foglalkozunk politikával, ezekben a gondolatokban, melyek majdnem érintik sikamlós mesgyéjét, egyedül a hazafias aggodalom a vezérfonál. Nyugalmat kérünk és nem izgatást. Győzelmes, diadalmas békét annyi vér és anyagi áldozat után, nem jelszavak ezégére alatt alkudozást és megcsúfolását mindannak, amit mi szentnek tartunk. Nem azért küzd ez a nemzet három esztendeje, nem azért szenvedünk mindannyian, hogy most egymásnak essünk és azalatt áldozatunk bérét elalkudják. Tisztelje mindenki ezt a roppant áldozatot és testvéri egyetértéssel tegye eredményessé, most, amikor — reméljük nemsokára, — kamatoznia kell. Majd hazajönnek hőseink, ha a dicsőséges békét kivívták, de nem Stockholmból, hanem a lövészárokból, ahol az születni fog, hazajönnek és a nemzet majd dönt a maga sorsa és az időszerű politikai kérdések felöl. Addig ne izgassanak és ne gyengítsenek vele és a válságokkal és viszálykodásokkal ne apasszák erőnket, ne poriasszák erkölcseinket, hiszen meg nem fejeztük be a müvet, még mindig nem győzött ellenségeinken Lapunk mai száma 12 oldal.
