Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, november 5. 45. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI és rákosvidéki egyesület és testület hivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— kér. Fél évre .... 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A villamos áram drágulása. Jelenünknek legsúlyosabb csapása az általános drágaság, a melytől meg nem menekülhetünk semmi téren. Megdrágult minden, az is, a mi a háború természetszerű hatását kénytelen érezni s az is, a minek árát kapzsi erőszakkal verik fel a hasznotkereső emberek. Most, amikor egy szál gyertyáért 16 fillér helyett 80 fillért kell fizetnünk és petróleumot gyakran lkor. 60 fillérért is hiába keresünk, mert nem kaphatunk, érthető, hogy megdrágul a villamos áram is. Sőt azt is kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ebben az áremelkedésben nem a helyzet kiaknázása nyilvánul meg, hanem az természetes és logikus kényszerű következménye az általános drágulásnak, a villamos áram előállításához szükséges anyagok hallatlan áremelkedésének. Magyarország hatvan-nyolczvan villamos telepe felemelte az áramfogyasztás diját 50—100 százalékkal és elkészült immár Budapest székesfőváros tervezete is, mely a fővárosi villamos áram árát 33 és egy- harmad százalékkal megdrágítja. Ilyen előzmények után nem lehet meglepő, hogy a Phöbus részvénytársaság, mely a főváros környékének villamos világítását (ez idő szerint nyolcz községben) szolgáltatja, szintén emelni akarja az árakat és terjedelmes beadványnyal fordult az érdekelt községekhez, amelyben a fennálló szerződések idevágó rendelkezéseinek ideiglenes módosítását és áramtogyasztási dijának ötvenszázalékos felemelését kéri mindaddig, mig a normális viszonyok helyre nem állanak. Elmondja a Phöbus, hogy csaknem harmadfélévig szenvedte türelemmel a háborús viszonyok terhét és bár országszerte megtörtént az áram drágítása, mind eddig önzetlenül maga viselte annak súlyát és nem hárította azt át a közönségre. A vesztesége azonban immár olyan nagy, hogy elérkezett a végső határhoz és kénytelen méltányos támogatást kérni, hogy a viszonyok súlyával megbirkózhassék. Az áram előállításának legfontosabb kelléke, a szén maga 40 százalékkal drágult, az olaj, a munkabér, a fuvar és egyéb kellékek áremelkedése az áram fejlesztését 100 percenttel tette drágábbá. Énnek felét kész magára vállalni és ötven százalékos áremelést kér a községektől és fogyasztóktól. A beadvány érthető nagy riadalmat okozott az érdekelt községekben. Bár a vállalat kérelmét nehéz méltánytalannak mondani, mégis annak teljesítése nagy terhet jelentene s annak fedezése viszont súlyos, szinte elviselhetetlen gondot okozna. A községek vezetőségei tehát tárgyalást kezdtek, hogy valami minden irányban tűrhető megoldást találjanak, amely mig egyrészt lehetővé teszi a villamos áramszolgáltatás zavartalan fentartását, addig másrészről a községeket az uj súlyos tehertől lehetőleg mentesítse. Csütörtökön, november 2-án volt ebben a tárgyban népes értekezlet, amely a fogas kérdést több órai beható tárgyalás és alkudozás után olyan módon oldotta meg, hogy azt minden tekintetben szerencsésnek, kedvezőnek s ezzel az egész akcziót minden oldalról sikeresnek mondhatjuk. Ugyanis a vállalat igényeit a teljes minimumra sikerült leszorítani, vagyis megmaradt az az állapot, hogy a főváros környéki Phöbus világítási szerződések maradnak ezentúl is a legkedvezőbbek az egész országban, tehát az e téren annak idején kivívott sikerünk és büszkeségünk a háború viharában sem értéktelenedik el, — továbbá a községeket semmi újabb megterhelés sújtani nem fogja, vagyis ujabb/teher fedezetéről gondoskodni nem kell, végre a fogyasztó közönséget némi, a viszonyoknak megfelelően el nem kerülhető s nem túlzott áldozat ellenében biztosítani sikerült arról, hogy a villamos áramot továbbra is az eddigi módon zavartalanul rendelkezésére bocsájtják, tehát annak előnyeit ezentúl is tovább élvezheti és a hallatlanul megdrágult világitó anyagok beszerzésével, ami manapság gyakran teljesen lehetetlen, nem kell küzködnie. Az értekezlet ugyanis kivívta, hogy a Phöbus megelégszik az ötven százalékos áremeléssel a fogyasztókkal szemben, ellenben a közvilágítás szolgáltatásának ára az eddigi marad, tehát a községekre uj adóteher nem hárul. Az, hogy a vállalat a közvilágításra nézve lemondott az áremelésről, tulajdonképen azt jelenti, hogy nem ötven, hanem csak harmincz százalékos áremelésben részesül, a mi igazán sikeres alkunak tekinthető. Igaz, hogy a fogyasztók az eddigi árak helyett ötven százalékkal többet fizetnek, de ez a mai viszonyok között egyrészt el nem kerülhető, másrészt pedig az egyes családokra nézve nem túlságosan jelentős teher, hiszen takarékos áram fogyasztással tetszés szerint csökkenthető és a mi hatfilléres egységáraink mellett, (mely az egész országban a legkedvezőbb) még mindig nagyon sokkal olcsóbb, mint más világitó eszközök használata a jelenlegi súlyos viszonyok között. Mindezekért csak igazságosak vagyunk, midőn ezt az áremelést nem panaszos szóval, hanem türelmes megnyugvással vesszük tudomásul és annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy az érdekelt községek képviselőtestületei az értekezlet megállapodásait belátó méltánylással teszik magukévá és a kedvező eredmény kivívásáért köszönettel fognak adózni. Ez a köszönet elsősorban Székely György dr. vármegyei tiszti főügyészt illeti aki az értekezleten a községeket kiváló odaadással és jogászi eimeélének teljes felhasználásával képviselte és támogatta, de nem tagadható meg a Phöbus társaság vezetőségétől sem, mely, élén Herzfeld Dezső vezérigazgatóval, őszinte jóakaratáról és készségéről tett ezúttal is tanúbizonyságot. Igen kényes, nehéz és népszerűtlen kérdést sikerül igy kölcsönös jóakarattal úgy elintézni, hogy az minden Lapunk mai száma 12 oldal.
