Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-29 / 44. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, október 29. 44. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— kcr. Fél évre , 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ÄRA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Selejtes emberek. Fogynak az emberek, egyre kevesebb a komoly, megbízható, tisztességes elem a polgári szolgálatokban. Mikor a villamos vasutak régi személyzete a háború miatt megujhodott, sok baj volt a szolgálatba került selejtes elemekkel és különösen a durva kalauzok miatt hangzott fel sok panasz. Utóbb azonban őszinte csodálattal láttuk, hogy megint sikerült elég jóravaló vonatszemélyzetet nevelni, ügy a Búron, mint a Helyiérdekű vonatokon kellemesen tapasztaltuk, hogy eléggé jóindulatú, előzékeny közegek teljesítenek szolgálatot. Néhány hete azonban, sajnos, megint rosszabbra fordultak az állapotok. A fiatal kalauzok nagy része közömbös, figyelmetlen, sőt durva is akad köztük. Nem törődnek a közönséggel, egyáltalán nem akarják tudomásul venni, hogy a vasút van a publikumért és nem megfordítva, ök pedig a közönség szolgálatára rendeltettek. Érdekes jelenetnek voltunk tanúi a minap: Egy úri hölgy akart felülni a H kocsira, de az utbarakott cók mók és az ott álló kalauz miatt nem lehetett. Rászólt hát a kalauzra, elég barátságos hangon, hogy menjen odébb, hogy felszállhasson. — Menjen maga odább, mordult vissza durván a faragatlan ficzkó. Ilyesmi elég sűrűn fordul elő mostanság. Néhány hete az utolsó körforgalmi vonat megállóit a Rákosi utón egy kávéház előtt s a vonat személyzete betért szórakozni. Rövid félóra múlva folytatták az utat, addig a vonat tüzes szeme ott meredezett a sötét éjszakában . . . A minap meg a Kerepesi úti végállomásról nem lehetett elindítani az egyik esti vonatot, mert állítólag a személyzete részeg volt. Szegény vasúti direkcziónak sem irigylendő a helyzete ilyen viszonyok között, meg az állomás főnökség sem hál rózsapárnán s kétszeres a gondja, mert róla már számtalanszor bebizonyosodott, hogy mindig teljes előzékenységgel igyekszik rajta, hogy figyelmes legyen a közönséggel szemben. Éhhez azonban jóravaló személyzet is kell; azt nevelni meg igazán nehéz mesterség. * * * Azt mondotta valaki és igaza volt, hogy ha a háború csak három hónapig tartott volna, jótékony hatását az egész emberiség érezte és élvezte volna. Feirázta, megrendítette volna az emberek lelkét, mély vallásosságot, igaz, őszinte hazaszeretetei öntött volna a szivekbe. Most azonban, a világháború harmadik évében teljes anarchia kezd lábrakapni az egész vonalon. Dolgozni, fáradozni, munkálkodni nem akarnak az emberek, csak könnyen és könnyelműen élni. Ha munkás, napszámos, takarító- és mosóasszony kerestetik, senki, vagy csak nagyon kevés jelentkezik. Ellenben, ha hadisegély-kiosztás napja van, már reggel 7 óra előtt ott várakozik, szorong és tolong a községháza folyosóján mind a 800 asszony! Ezen a napon még a beteg is fölkel ágyából. Vannak azonban tiszteletreméltó kivételek is, akik a nagy és nehéz időknek .megfelelő méltó módon viselkednek. De a nagy többség megfeledkezik arról, hogy a háború sorsa és kimenetele nem egyedül a fronton küzdő katonák bátorságától és hősiességétől függ, hanem az itthonlevők viselkedésétől, okos és célszerű munkásságától és gazdálkodásától is. Katonáink megteszik kötelességüket a harctereken, dicsőséget, hírnevet vívnak ki maguknak és az egész világ bámulatát vonják magukra. Hár igy volna itthon is! Azonban sajnosán kell tapasztalnunk, hogy minél tovább tart népek és nemzetek harcza, háborúja, annál inkább és mindjobban elvadulnak az erkölcsök, egyre gyöngébb lesz a közbiztonság idehaza. Nem kell messzire fáradnunk, elég elszomorító példát találunk a saját magunk községében is, melyet pedig szeretünk és szoktunk intelligensnek, ideálisnak nevezni. Az utóbbi időben azonban egyáltalán nem mondhatók ideálisaknak az állapotok. A kisebb-nagyobb tolvajlások napirenden vannak. Tyúklopás, nem lakott lakások fosztogatása, gyümölcs leszedése, leverése éretlen állapotban is, napraforgó letépése, ami pedig most gazdasági szempontból is káros, védtelen egyének utczai megtámadása mind olyan cselekedetek, melyek csak könnyű vérü, könnyelmű, eldurvult lelkű emberek meggondolatlan és elítélendő tettei lehetnek. A közbiztonság érdekében rendkívül fontos az utczák és utak éjjeli kivilágítása. A község és a „Phöbus“ r. t. vezetősége annak idején tőle telhetőleg mindent megtett, hogy közvilágításunk teljes és tökéletes legyen. A magánelőfizetők nagy számára való tekintettel a „Phöbus“ 200 lámpát állított fel közvilágításra teljesen ingyen. Az utczai lámpák számát azután évről-évre szaporították, úgy hogy a község nagyobb megterhelése nélkül közvilágításunk kielégítőnek volna mondható. Es mit látunk, mit tapasztalunk az utóbbi időben? Elvadult, neveletlen iskolásgyermekek, akik inkább iskolakerülőknek mondhatók és éretlen suhan- czok nap-nap után leverik a lámpákat. Legutóbb tettük szóvá, hogy a Ferencz József- tér sarkán, a községháza előtt következetesen hiányzik a lámpa, ahol pedig épp úgy nélkülözhetetlen, mint a villamos vasútvonal megállóhelyein. A Húr vasút Szentkorona-utczai megállójánál két lámpát szerelt fel a vasúttársaság és egyet a „Phöbus*. Mind a három lámpa hetek óta hiányzik és az utazó és a járó kelő közönség következetesen sötétségben botorkál ezen a forgalmas helyen. De majdnem igy van ez másutt is, más Utczákban, a többi megállóhelyeken is. Szomorú állapot, megdöbbentő valóság! És ez ellen nemcsak az iskolának, az iskolák tanítóinak kell Lapunk mai száma 12 oldal.
