Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
1. szám. RÁKOS Y/IDfíKB 5. oldal. éji Béla prépost plébános havonkint megjelenő lapot indít meg, melynek célja a hitélet fejlesztésének előmozdítása és a katholikus intézmények ügyeinek támogatása. Előfizetési ára egész évre 2 korona. Újpest közgyűlése. Újpest város képviselőtestülete hétfőn délután és folytatólag szerdán délután közgyűlését tartotta, amelyen a költségvetést állapították meg. A deficit olyan jelentékeny, hogy a 65 százalékos pótadót 114 százalékra kellene fölemelni, ebbe azonban nem egyeztek bele, hanem elhatározták, hogy 300 000 koronás függő kölcsönt vesznek föl a deficit pótlására. A pótadót mindössze 3 százalékkal emelték s 100.000 koronát szavaztak meg a háborúból visszatérők segítésére. A közgyűlés közgyámnak Pintér Károlyt, vágóhídi fölügyelőnek pedig Leszner Ferenczet választotta meg. Megint a viz! A deczemberi enyhe, esős, nedves napok megint bajba sodorták községünknek azokat a részeit, amelyek mindenkor áldozatai a megfelelő viz- levezetés hiányának. Ezúttal leginkább az Uj-utcza lakossága szenvedett az úttesteken felgyülemlő vizek miatt, amelyek sok pinczét is elárasztottak. Az elöljáróság megvizsgálta a dolgot a helyszínén, s addig is, mig a gyökeres orvoslás megtörténhetik, megtette a legsürgősebb intézkedéseket. Jubiláló czég. Fennállásának negyvenedik esztendejét ünnepli a Koronaherceg-utcza 17. szám alatt lévő Keleti J. czég, amely az orthopédia és általán az egész- ségügyi czikkek gyártása terén sok eredményt ért el. A czég szakavatott, buzgó tulajdonosa bokros érdemeket szerzett ennek a különleges iparágnak meghonosítása és föllenditése körül. C 3 ü E 1T O K. Az Ur parancsa. Irta: Balázsovich Zoltánné. Aranyos bíborba vonta a hajnal a sötétkék ég fehéren fodros felhőit, a vizpárás tömegek a nap fényes sugaraitól megvilágítva, szivárványszínű gyémánt gyöngy- cseppekkel telve, pompázva ragyogtak a kelő nap fénylő sugaraiban. Enyhe szellők pajzán játékokat űztek a felhőfoszlányokkal. Fény, ragyogás mindenfelé . . . Még fenséges csend ült a mennyeknek országában. Most ébredeztek annak boldog lakói. Az áldozók tömjénfüstjének balzsamos, jó illata szállongott az Urnák zsámolya felé, betöltve lassankint a menny hatalmas boltozatait. Egyszerre csak nagy zengés-bongás támadt: — Tra-ra! . . . Tra-ra! . . . Tra-ra! . . . visszhangzott az égbolt mindenfelé, amint az angyalheroldok harsonáikat fújva, végigszáguldottak a nagy mennyországon; a föl- séges hangszer még azután is sokáig visszazengett, a mikor az égi hírnökök már messze jártak és ott hirdették az égi szózatot. Mind felfigyeltek az égnek lakói és síeltek meghallgatni a heroldokat. — Tra-ram! Tra-ram! . . . — Mindenki hallja meg, akit illet! — Jöjjetek az Ur zsámolyához mind azok, kik ösmeritek az embert! Kik ösmeritek a lelkét, a szivét, az eszét, a gondolkozását, a vágyait, a hajlamait. Valamint azok is jöjjenek, akik ösmeritek a testét, az idegeit, gyomrát, a máját, a veséjét, a vérét és ezeknek minden érzéseit! — És jöjjenek mind azok, kik az emberiségnek boldogságát, jólétét, örömét, tudomány, ész, bölcseség vagy találmány által elősegítették. Gyűlésre szólít az Ur. Jelenjetek meg! ... És azonnal elindultak sürü nagy tömegekben ] a bölcsek, a nagyok, a tudósok, kik a lelkűkbe oltott isteni szikra által kiváltak a földön bolyongó emberiség ' közül és az isteni szikra, mely lelkűkbe oltatott, századokkal előre megvilágította a földet. Jöttek szép sorrendben a különböző korszakok emberei egy csoportban, nem tolakodtak előtérbe, akik előbb éltek, jöttek előbb, ahogy illik. Hosszasan, sokáig tartott a menet, amig mind az Ur szine elé értek. Ott fennt ült a trónusán az Ur, de a fénytől és világosságtól nem láthatták. Trónja körül ott állt testőrsége, az arkangyalok kara. Megszólalt a szép, komoly Uriel: — Tanácskozásra hitt össze benneteket az Ur, az ember sorsáról akar véleményt hallani ember szellemétől: Megteremtő az Ur az embert, ellátta minden jóval. Adott neki szellemet, észt, örömöt, könnyet és kaczajt. Meleg hajlékot, családot, fényt, művészetet, kincseket, aminek lelke úgy örüli Aranyos napsugarat, ezüst holdfényt, magas, csillagos kék eget; balzsamos üde levegőt, szemet gyönyörködtető színes, illatos virággal himes mezőket. Vad-dus, hatalmas zöld erdőket, halakkal teli csillogó folyókat; adott száraz földet és nagy vizeket,, amelyen hajókon száguldhat, ha megunta a földönjárást. Mindent megadott az Ur az embernek, ami boldoggá teheti — és az ember még sem boldog! . . . Gyűlölködik, egymásra tör, gyilkolja, öli egymást, patakban foly a vér ott alant, borzalmakat-borzalmakra halmoz s a tudás szellemével rémes kegyetlenségeket talál ki embertársai romlására. Átkozza teremtőjét, gyűlöli léteiét és remeg, fél meghalni! . . . Miért van ez igy ? Hogyan segítsen ezen az Ur ?! . . . Nagy csend követte az angyal szavait. A körül- állók mélységes bánatba merülve hallgatták az ember örök bűneit. Aztán felállt egy méltóságteljes alak, hófehér szakálla melléig ért, mély, zengő hangon megszólalt : — Uram! Gőgös az ember és dölyfében nem akar urat ismerni maga felett és nem tudja megbecsülni, ami nem önmagától jön. Tömjénezi énjét, saját magának bálványa és elvakultságában összerombol mindent, mi szépet adtál neki. Vedd el uram a gőgöt tőle és boldog lesz az ember! . . . Magas, szikár, tüzes tekintetű alak szólalt meg utána: — Uram! A pénzvágy, a kincs utáni szomj, az ember baja. Ezt imádja, keresi, gyűjti s mentői több van belőle, annál többre vágyik. Még! még! kiáltja éhesen. És feláldoz érette mindent. egészségét, örö Jóakaróimnak, üzletfeleimnek, barátaimnak és ösz- szes ismerőseimnek ezúton kívánok őszinte szívből BOLDOG ÚJÉVET! SZABÓ JÓZSEF. Varga Sándor fűszer- és csemege kereskedő Budapest, VII., Baross-tér 20. szám. (A szobor előtt) Ajánlja kitünően felszerelt üzletét mint szolid bevásárlási forrást fűszer- és csemege árukban, sajtok, szardíniák stb. conservek- ben. Tea, rum. Teasütemények, likőrök, gyümölcsök, pezsgők stb.
