Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-30 / 31. szám
XVI évfolyam, Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, juíius 30. 31. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— krr. Fél évre .... 5.— . Negyed évre . . . 3.50 . EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A pesti ember nyaralása. Egyik tekintélyes fővárosi napilapunk, „ Az' Újság* érdekes és tanulságos cikksorozatban foglalkozik a pesti ember nyaralásával s képeket rajzol a budapesti közönség nyaralóhelyeinek háborús állapotáról. A sorozat bevezetése ezeket írja többek közölt: „A dolgozó középosztály, a kereskedők, iparosok, hivatalnokok és általában azok, akik a VII. fizetési osztályon innen vannak, olcsóbb nyaraló vidékekre szorultak, amely ugyan a jelenlegi viszonyok mellett nem mutat lé nyeges olcsóságot, de ezzel szemben ezernyi kellemetlenséggel jár és sokkal nehezebben közelíthető meg, mint a budai hegyvidék.“ Csakhamar rákerül aztán a sor a mi Rákosszent- mihályunkra, melyről a következőket olvashatjuk: Rákosszentmihály. „Tizenöt-tizenhatezer ember lakja, köztük rengeteg nyaraló és ennek daczára elmaradt vidék, a mely az üdülni vágyónak keveset nyújt. A tulajdonképeni Rákosszentmihály községhez a helyiérdekütől körvasút visz, gyalogszerrel háromnegyed órára van a Kerepesi-uttól. A nyaralótelep megoszlik a községre, a nagykiterjedésü Ehmann telepre, a József főherczeg-telepre, a Huszka- telepre és az Almássy Pál-telepre. Nagyszerű a levegője ennek a helynek, noha tőszomszédságában van Budapest uj gyárvárosának, egyébként nyaralás szempontjából kezdetleges és elmaradt. így például egyedüli szórakozóhelye a czukrászda és a mozi. Parkja nincs, erdeje sem és a ki erdőt keres, annak Mátyásföld keleti határába vagy Csömörre kell kirándulnia. A háborúban a lakásárak alig változtak. Egyszobás lakás ára az idén 240—300 korona, kétszobásé 600 korona. Élelmezési nehézségei ugyanazok, a melyek az idén mindenütt megvannak. A legtöbb élelmiczikket a fővárosból kell beszerezni, legtöbb esetben még a kenyeret is, mert a két pék nem képes a szükségletet ellátni. A négy mészáros közül három bevonult s igy a húst is Pesten veszik. A piacz árai nem olcsóbbak mint a pestié és mégis a helyi termelők inkább a fővárosba viszik áruikat. A tejhiány állandó. Ha van tej, az ára 56—60 fillér. Jég egyáltalában nincs, mert Rákosszentmihálynak sem jéggyára, sem jégverme nincs. A ki jeget akar vásárolni, csak úgy' kaphat, ha egész hónapra rendel, ezért pedig egy bödönért 18 koronát kérnek. Üdülés és szórakozás tekintetében Rákosszentmihály nem elégítheti ki az igényeket, e miatt sok panaszt hallottunk s a miatt is, hogy eddig Rákosszentmihály csatornázásáról és vízvezetékéről nem gondoskodtak.“ Mindig érdekes, ha tükröt tartanak az ember elé, még akkor is, ha a tükör .kissé túlságosan ferde és torzító. Milyennek látja az idegen annak a munkának az eredményét, amelyet egy sereg jóakaratu ember két évtized óla odaadással és czéltudatosan folytat? De talán ez már túlzott igény is egy bizonyára hevenyészett, alkalmi (szezon) ujságczikkel szemben. Ekkora elmélyedést nem követelhetünk a sok gonddal küzdő napisajtótól, ha még annyi jóakaratot tanúsít is, ámde a tényekben bizonyos tájékozottságot mégis el lehetne várni. Nem kesergünk ennek hiányán, nem fáradozunk a közlemény apró és vaskos tévedéseinek helyreigazit- gatásával, hanem inkább hasznos tanulságokra törekszünk azzal, hogy Rákosszentmihály méltatását idézvén, közönségünk figyelmét reá irányítjuk. Mégis nehéz szó nélkül lenyelni azt a tökéletes járatlanságot és avatatlanságot, amivel a czikk olyan előkelő helyen, mint egy fővárosi nagy napilap hasábja, a közvetlen tőszomszédságban húsz év óta csodálatos fejlődésnek lendülő községről, a fővárosi közönség egyik legkedveltebb és leglátogatottabb nyaralóhelyéről képet rajzol. Valósággal veszedelem lenne, ha valaki ebből a méltatásból akarna rólunk tájékozást szerezni. De még ennél is veszedelmesebb lehetne az a lehangoló hatás, amelyet azzal okozhatna, hogy két évtized óta produkált valamennyi alkotásunkat és elért eredményünket semmibe veszi, sőt úgy hisszük, meg sem látja, ha magunk és mások nem ismernénk jobban a mi vidékünket. Az Ehmann-telep ismét mint Rákosszentmihály szerepel. Nem először és nem utoljára s bizony sok tekintetben rajtunk múlik, hogy e tévedés minden idegent megejt. Lélekszámúnkat viszont az Ehmann telep nélkül értheti a furcsa méltatás. Nagyszerű a levegőnk — írja —, noha tőszomszédságában vagyunk az uj gyárvárosnak? Ugyan, ugyan! Községünk a nyaralás szempontjából kezdetleges és elmaradt; a czikkiró csakis a cukrászdát látta és a mozit, lüktető társadalmi és kulturális életünket, kaszinónkat, műkedvelőink művészi, jótékony és társadalmi munkáját, messze hires úri zenekarunkat nem. Erdőnk nincs; bár községünk maga valóságos erdő, s a fővárosi határfenyves, meg a palotai kiserdő sincs, mert a villamosról nem látható. Holott pedig talán még sem egészen igazságos dolog a villamos hátán rajzolni képét az 1600 kát. holdon, körülbelül 15—20 telepből egygyé kovácsolt Rákosszentmihálynak. Az élelmezésünk jellemzése több való adatot tartalmaz, — bárha a kenyérhiányt hiába szeretné a pékek terhére Írni. Mindig van kenyerünk elég, ha van elegendő hatósági liszt. Semmiből pedig a szentmihályi pék sem tud kenyeret sütni Ellenben tévedés, hogy nincs hús községünkben. A tejről írottak régi panaszainkat igazolják; a jég kérdésével is foglalkoznunk kell közelébb, de a vízveze- téknek nem látják hiányát a nyaralók itt, ahol hires jó a kutviz, mely minden ház udvarán feltalálható. Ha ez a mi főbajunk, akkor nem íáj a fejünk, de ha csak annyit láthatni meg községünkből, amennyit ez a tükörLapnnk isial saiärasi 12 oldal.
