Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

27. szám. 6. oldal. RÁKOS .VIDÉKÉ A mióta olasz földre tettük a lábunkat, folyton eső, hó, jég ver bennünket, ami természetesen annál keser­vesebb, mert az ég a mennyezetünk, a föld, a hegy­háta az ágyunk és a berendezésünk az őserdő fenyve­se. Egészen karácsonyi tájkép a fehér hólepel és a fenyőknek a hótól görnyedő ágai. . Junius 11 ikét mutat, pünkösd vasárnapját a kalendáriumunk és tél van. A püskösdi rózsáink is megvannak, de azokat az embervér festi a patyolat hóba. Az őserdőben egy-egy fenyő sudár alatt mise­ruhás tábori pap mondja halkan a misét. Az olasz repülők meg állandóan alig 100 méternyire kóvályognak a fejünk felett és dobálják le a bombákat. Ma pünkösd­kor többet, mint máskor. Szinte zuhognak a bombák egymásután, de ijedelmen kívül egyéb kárt nem tesznek bennünk. Az eddigi bolyongásunk olasz földön óriási megpróbáltatásoknak tett ki bennünket. 2000 méteres magasságokba kapaszkodunk a hegyek végtelennek látszó lánczolatán végig folyton masírozva utak nélkül. Szerbiában sem voltak a turfás, mocsaras utak rosszabbak. S ha holtfáradtan megérkezünk és megállapodunk valahol, a sebesültek egész légiója vár bennünket jaj­gatva, nyöszörögve. A végsőkig feszitett munkát kell végeznünk éjjel-nappal. A sebesültjeink közötti olasz katonaság nagy számban van. Ma pünkösd vasár­napján egy kissé csendesült az ágyudörgés, csak szállingózva jön egy-egy sebesült, s mi fáradtság­tól zsibongó tagokkal, ki nem aludt, szédülő fejjel üljük körül a tábori tüzünket és melegedünk, közben szür- csöljük az olvasztott hóból készült theát. Mert vizünk, forrásunk, kutunk nincs s ez a szép, kánaáni Italia. Gehogysem érzik meg rajta az olasz poezis melege. Inkább nevezhetnők ezt a helyet Grönlandnak Csendesen üldögélünk a tűz körül, szótlanul, kimerültén, legfeljebb akkor mozdulunk meg és fintorítjuk az orrunkat, ha a csípős fenyőfüst a szemünkbe csap. Egy tudat lángol azonban bennünk. Az, hogy mindig győzelmesen nyo­mulunk előre és páholjuk az olaszt irgalmatlanul, amint megérdemli. Ha így megy tovább, akkor a mi nehéz feladatunkat hamar megoldottuk és egy-kettőre a nyaraló szentmihályiak között vagyok ismét. Egyelőre csak sokat gondolok reájuk és szívélyes üdvözletem küldöm nekik az olasz földről. Dr. Garay Lajos. % % * Pergőtűzben« Az oroszok támadó előkészülete már tég tudo­másunkra jutott, részint a repülők jelentései révén, részben világszerte bejárta a hir, hogy Oroszország szövetségesei óriási mennyiségű lőszert, ágyút stb. szállít az orosz hadseregnek. Azonban a legjobb hírhozók a folyton átszökő orosz katonák. Ezek már rég elmesél­ték, hogy az orosz frontra naponta a vasutak csak mu­níciót szállítanak. S igy mindenhol elkészülve, szinte vártuk a muszkákat. 4-én reggel 3 órakor kötöző szerekkel felszerelve» elindultam sétára a lövészárokba. Ritkán volt szükség rám, néha ha a baka nagyon kiváncsi s kidugja fejét, ilyenkor előfordul, hogy a muszka koma czéloz s az ipse kíváncsiságból egy dum-dum-golyó robbanásától kis horzsolást kap. Gyönyörű vasárnap reggel volt! Az égen még tündököl a hajnali csillag. Magasan fent a pacsirta vig éneke, távol az erdőből tisztán hallatszott a kakuk szó! A tiszta hűvös tavaszi levegő szinte üdí­tően érinti az álmos arczot. Mély csöndben áll a poszt a lőrésnél, szeme für­készve kutatja a drótsövényt, fegyverre készen keze a ravaszon. Szinte bánt, hogy lépéseim zavarja a mély­séges csöndet s nem néz hátra senki, nem kiváncsi ki jár hátul, hátha a kapitány! Ott állnak bajtársaim ércz- falkén.t s én nyugodtan elgondolkozva talán ép fezent- mihályra gondolva lépdelek a földalatti vár folyosóján. 30 — 40 lépésnyire az ellenség. ügy 4 óra lehetett, midőn itt-ott egy ágyudörgés rezgette meg a levegőt s nem tartott 5 perczet, mint az eső hűlt a sehrapnel felénk. Az ágyudörgés nem­sokára egy mélységes földalatti morajjá változott. Ma­gasra szállt a föld füsttel vegyülve s egyik gránát a másik után irtózatost robbanva, szinte szántva a földet. A fülsiketítő robbanások, a zugó ágyúgolyók, a süvítő schrapnellek pokollá változtatták 5 perez alatt a mély­séges csöndet! Talán hihetetlen, voltak katonák, kik kiálltak egy emelkedésre s szemük tágulva élvezték a szinte szép pokoli képet. A magyar puszták fiai lehettek, kik gyönyörködnek, ha csattan a villám a szép Alföldön s keblük domborodik, minél nagyobb, minél izgatóbb egy forró nyári zivatar. A pergő-tüz tetőpontját érte. Én 5 társammal egy I részünkre készített fedezékbe összebújva vártuk, mikor \ csap le egy gránát s akkor végünk van! Aki csak tehette, a biztos, úgynevezett bomba- i mentes .rókalyukakba“ menekült. Majd az egyik, majd a másik bajtárs kirohanva biztos helyre igyekezett, végre egyedül maradtam! Már-már készültem, hogy neki iramodva kifutok biztos helyre, de lehetetlen volt. Az ajtótól 5—6 lépésre schrapnelek potyogtak s szinte mérgesen robbantak szét, prüszkölve, hányva-turva a földet, Istenben bizva vártam. A fedezék egyik sarkába vonultam s lestem, mikor ugorhatok ki az ajtón. Talán 6—7 perczig sem tartott, mikor a zűr zavaros döngés s süvités közül hallottam, hogy rettenetes zúgással kö­zeledik egy gránát. Egy dörrenés, utána irtózatos csat­tanás s hallom, hogy recsegve-ropogva dűl rám gerenda, | deszka, föld. Ma sem tudom, micsoda lélekjelenlét vett j erőt bennem, de megmozgatva tagjaimat, áldva Istent, ! a földet lerázva, a legnagyobb tüzbe ki s a legközelebbi I rókalyukba be í ! 9 óráig tartott a pergőtűz! A muszka támadott, I közelgett s már a drótnál kúszott, de mintha földalul eiő- i teremtve, egy parancsra minden katona a helyén volt. Kattog a gépfegyver, ropog a puska, magyarok vagy­tok, fiuk! — kiabál a parancsnok s nem tart néhány perczet, orosz hullamező előttünk; jajgató orosz sebe­sültek a drótokba akadva, — magyar bakák homlokukat törülgetik, kapitányunk kocczint vörös borral telt pohár­ral a főhadnagygyal. Oda megyek rombadőit régi helyemre, egy máso­dik gránát egyenlővé tette a földdel, felszerelésemnek csak néhány foszlánya látható egymástól távol. Azóta majdnem naponta próbál a muszka, — ott állunk elől, egy lépést sem hátra s Isten megsegít ben­nünket, ha eddig velünk volt. Galicia, 1916 junius 11. Jahoda Frigyes, szanitéez. vatlapot. mely naponta újabbak érkeznek. :: Vidé­kiek kérjenek di- árjegyzékkel van ellátva. Berlinben és Bécsben nemcsak fiatal, hanem középkorú urinőket rózsaszínű kalapokban látni, ez a szin uralja a divatot, ezenkívül még fehér és sötétkéket látni. Nálam úgy üres for­mákban, valamint díszítve ezen színekből több ezer darab van raktáron Velourkalapjaim minden színben és legfinomabb kivitelben már megérkeztek és tekintve, hogy ezeknek az árai rohamosan emelkednek, felkérem igen tisztelt régi vevőimet, hogy idejekorán szerez zék be azokat. Urinők szerény díjazás mellett kiképzést nyerhetnek. Diszitőnők, eladónők, kézi- és tanulóleányok felvétetnek. Caroline és Nővére utóda Lőwyné Landler Róza. Főüzlet: IV.j Párisi-utoza 3. — Fióküzlet: Újpest, Arpád-ut 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom