Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-11 / 24. szám
XVI évfolyam. Rákosszentmihály, 1916 vasárnap, junius 11. 24. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár Egész évre . . . 10.— kt r. Fél évre .... 5.— . Negyed évre . . . 2.50 . EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Pünkösd ünnepén. Forró napsugár, illatos rózsaág üdvözli az embert pünkösd ünnepén. Midőn minden szeretetre int, midőn minden Isten jóságát juttatja eszünkbe: a pünkösdi virág, a zöldelő kalász, a kifejlődő élet, sokszorosan nyilallik át lelkűnkön a gondolat, hogy az ágyuk tüzében az emberek piros vére festi az Istentől megáldott földet. Vérben gázolva, könnyes szemekkel mond hát az emberiség ünnepi imát mindannyiszor. Az emberiség között nincsen béke ott, hol a műveltség bölcsőjét ringatták. Sötét, vészes felhők ülnek a nemzetek egén, alig ragyog által a békesség halványfényü csillaga. A világháború folyton tartó veszélyei, szenvedései, keservei, a fegyverben álló nemzetek feszült várakozása, kínos bizonytalansága közepett ünnepelhet az emberiség. Mennyi öröm fakadt máskor az ünnepek jöttén! Piros pünkösd rózsát fakasztott az ifjúság arczán, örömmosoly derité a bánattól barázdált arczokat . . . ringó kalász, gyümölcsös ág . . . intett feléjük a szeretet ünnepén. A szeretet lángnyelveken hirdetett ünnepén örvendett az emberiség a szeretet győzelmének. S ma ? Komoly vonások ülnek a gyermeki arczon ... munkában az iskolás gyermek. Halavány a gyermek arcza, mert hiszen a nem neki való munkát végzi; kinyilik a pünkösdi rózsa s bánatvirág van a fonnyadt arczokon. Az Ég jósága nem vonta meg áldását a földi embertől. Emberi szenvedély pusztítja az emberek vetését és dúlja fel békés nyugalmát, borította gyászos éjszakába életét és fájdalomba a föld színét jobban, mint valaha. A militarizmus vészes törekvése és az emberiség milliói elveszítették azt a keveset is, aminek örvendhettek, kezüknek munkáját, munkájuk gyümölcsét, a házi tűzhelyet, az élet nyugalmát, fő javát. . . Tüzes nyelvek alakjában jelent meg a Szentlélek, szélzugás között. S valóban isteni erő kell ahhoz, hogy megvilágítsa az emberek elméjét és felgyújtsa szivöket a szeretet tüzével^ Szétszórjon, tisztítson a földiség polyvájától. Égessen el minden salakot, hogy az emberiség életének iszonyúan izzó kohójában kiváljék a szeretet szinaranya az emberiség gazdagítására, boldo- gitására. Hogy felépüljön az emberiség lelki élete, amely telve fájdalommal, telve csüggedéssel, kétkedéssel egy jobb jövő iránt, hogy épitsen, alkosson, ott, ahol a szenvedély gyújtott és égetett. A lángnyelvek kettős tüzet hoztak: égetőt, pusztítót, a szenvedélyek kiszárító tüzét, az emberiség üdvéért égő tüzet, amely meggyujtotta a szivek oltárán hozott áldozatot. Századok leforgása alatt évezredeket élt az emberiség, mig a kultúrálatlan népek a humanizmust befogadták,-hogy ne fűzze rabszijra ember embertársát. A humanizmus felemelte az embert a felfogás ama tisztaságára, az érzelem ama nemességére, hogy testvérként tekintse az ember az embert, ahol a tudás és szeretet a test és lélek együttes munkáját a közjóra, embertársai boldogitására fordítja. Midőn a keresztény hit kifejté isteni erejét... jog és tudomány, irodalom és művészet kiterjesztő országát s a szeretet uj lelki élet gazdag forrását nyitja meg. A lélekben felemelkedett ember önmegadásban, önfeláldozásban csodásán működött, minek nyomán a humanizmus üdvös alkotásai: iskolák, kórházak, menedék házak épültek s az elhagyottak védelme ragyogott fel. A keresztény szellemi világot alkotó erő terjesszen fényt és meleget a Szentlélekisten jövetelén, hogy felélesszen mindent, miben még a legkisebb életképesség csirája rejtőzik, egybe fűzzön mindent, mi egybe fűzhető, gyújtsa meg a hamvadó szövétnekeket az áldozatos szivek oltárain. Az igaz eszme győzedelmeskedett a századok felett s győzedelmeskedni fog mindenha az emberek felett. A szeretet az a nagyhatalom, amely felírva van az ég kárpitjának milliárd csillagán, útjában vezérli a parányi hangyát . . . megadja az ég harmatát a föld virágának, nem hagyhatja el az emberiséget, az emberi szivet . . . A krisztusi szeretet örök fénnyel ragyog az emberek felett s a Szentlélek jöttén hatalmába veszi az emberek szivét. A bölcseség és értelem lelke betölti az emberi elmét, minek fényénél belátja az ember, hogy az emberiség nyugalmának, boldogságának legelső feltétele a béke, amelyben nyugodtan munkál az ember saját s embertársai boldogságán. Hogy legyen már vége a véres drámának, amely annyi vérrel, könynyel, összetört szívvel, árvával elmaradt családdal áldozott már a végső kifejtésnek. A szeretet hatalma döntse el a nemzetek sorsát. Jöjj el, Szentlélek Isten! Áldd meg nemzetünknek becsületes szivét, ki felgyújtottad azt hazánk védelmére. Áldd meg azt a jóra hajló szivet, amely falatját is képes megosztani embertársával, az idegen vándorral. Ne veszítse el jóságát a véres csaták után. Legyen nagy és virágzó e nemzet ... az igazság diadalmas zászlójával. Ép szívvel, nemes lélekkel kerüljön ki a nagyságában mérhetlen háború förgetegéből . . . Magasan lobogtassa a legendás zászlót,- amelyre Isten, hazája, királya, honfitársai, embertársai iránti szeretet ragyogó betűkkel legyen felírva. Jöjj el, Szentlélek Isten! _______________Sz. L. Lap unk mai száma 12 oldal.
