Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-16 / 3. szám
2. oldal. RÁKOS fflIDEKB 3. szám. ben, amikor ember legyen az a tájékozatlan és a hivatalos ügyekben avatatlan polgár, aki lelkiismerettel helyet merészelne cserélni vele. Nem, Hauser Gyula biránk marad, a mig ö akarja, manapság pedig még akkor is, ha ő maga nem akarná. Könnyelmű játékra nem kapható ez a polgárság, a melyet izgathatnak, vagy elaltathatnak bármiféle áfium- mal, de a fontos és lényeges dolgaiban ura marad akaratának, belátásának és nem lesz hálátlan éppen azokkal szemben, a kiknek annyit köszönhet és végül nem béníthatja meg a községi irodának a működését, a melynek támogatása az elöljáróság hivatása, ük tudják, kivel és kikkel dolgozhatnak legeredményesebben, az ő lelkiismeretükről és munkásságukról pedig hálás megbecsüléssel győződött meg másfél évtizednél régebben e községnek minden polgára. Tábori levél. Az olasz harcztérről irta: Garai Lajos dr. főorvos. Kedves Szerkesztő Uram! Ha az ember megkóstolta Rákosszentmihály békés és mégis változatos életét, amire a kurta szabadságon nyílik elég alkalom, s ha az ember a családi élet intimitásaiból is kóstolt, nehéz szívvel és rossz hangulatban hagyja azt el. Inkább a bizonytalan jövő, a czigánvélet izgatja az embert, mint a bucsuzás fájdalmai, no meg az emlékek. De azért legyünk őszinték, amikor a gyors elindult a rozoga Déli vasút budai pályaudvarából, az embernek erős tusát kell vívnia azzal a vágyával, hogy megrántsa a vészféket, amidőn még Buda apró házai között dübörög a vonat, hadd lássuk még tovább Pestet, hisz ezek az ódon házak is odatartoznak még, talán itt is vannak ismerőseink. De a kezünknek parancsolunk, s a vonat, a kegyetlen vonat még gyorsabb tempóban száguld már a kelenföldi síkságon, még egy búcsúpillantás a lámpákkal csillagok módjára telehintett Gellérthegyre, az utolsó összekötő szál is elszakad bennünk és zsémbes hangulatban vágtatunk a Balaton partján az Isonzó fronthoz, ahol a gránátok és srapnellek csapkodnak, ahol már embervadászat van. Egy nyugtalan és álmatlan éjszaka, meg egy délelőtt s elértem a vasút végállomását. Onnan délután kocsin tovább, majd este, sötétben fel az állásba. Ez a hegymászás a legizgatóbb része az utazásnak. Örökös munka folyik itt a hegyeken, egyik ut a másik után épül, s a távollétem alatt egy egészen uj ösvény készült fel hozzánk. Sürü köd feküdt a vidéken, ha nem volnánk az angolokkal hadilábon, Londonban képzelhette volna magát az ember. Az orra hegyét sem látta a járó-kelő, s a tetejébe esőstől dőlt az eső. Az uj utón nem volt egyetlen fa sem ismerős. Az ember egy-egy gránát-tölcsérben el-elbotlott, már nem tudtam, hol vagyok, merre járok, s csak a gépfegyvereket hallottam kattogni. Attól lehetett tartani, hogy eljutok a mi lövész- árkainkba, mig végre bizonytalanságomból kisegített egy bosnyák katona, ki lefelé jött, hogy a helyes utón járok. Most azután sietve előre, annál is inkább, meit a korgó gyomor is erre serkentett. Mire a makacs esőben felértem, 7 óra volt s egy egész falura való házikóból gyenge lámpafény kísérletté áttörni a ködöt. Ez a sok faház egész zavarba hozott, sohse láttam őket. Hiszen ezek a hegyek kopárak voltak, amikor szabadságra menve itt hagytam őket s igy mintha valami bűvös barlangba tévedtem volna, nem tudtam tájékozódni. Már visszafordulok, midőn mögöttem az utón vakitó lámpafény világit a szemembe, nem látok és tiszteletteljesen szalutálok, kérdem, merre van a kötözőhelyünk ? Ekkor a megszólított csapja össze a bokáját s magyarul felel s én megismertem benne a lóápolómat. Sohse látott engem ez a fiú ilyen alázatosnak. Hja, mikor az embernek szüksége van valakire, lehullanak a válaszfalak. Már egészen csurom vizesen és csordultig keserűséggel teli értem a faházunk elé és bekopogtam. A hársány ,szabadira benyitva, a régi, jó baráti kört láttam a lámpa körül üldögélni. Egy csapásra a derű és a jókedv fészkeli magát az ember leikébe, ha viszontlátja a régi harezos bajtársakat, akikkel együtt örültünk, együtt remegtünk és bánkódtunk már 17 hónapja. Egészen más athmosphéra veszi az embert itt körül, minden baját elfelejti, gondtalan, bohém lesz és jól érzi magát. Eltekintve a vig társaságtól, el kell csak képzelni, hogy milyen remek néha itt az élet. A házunkat jól füthetőn épitettük s a belső berendezése kényelmes. Persze itt a kényelmet részben a tágasság, részben a fából összetákolt asztalok és padok jelentik. Holmi bőrkarosszékek, vagy ottománok csak álmunkban jelennek meg. Tessék elképzelni ebéd után 1 óra: csendesen -üldögélünk, szivarjainkból bodor füstfelhők kavarognak, kellemes meleg szobában, odakünn csikorgó hideg és kinézve az ebédlőnk ablakából a leggyönyörűbb alpesi panorárra tárul elénk: sötét hegyek, melyeknek a felhők közt járó ormai a frissen hullott hótól vakitó fehérek. Közben hozzák a feketét és megszólal odakünn a katonabanda, megkezdődik a térzene. Persze mindenki a feketéjét kavargatja és a szivarszipkája mellől a szertehangzó zenét dudolgatva kiséri. Hát nem kellemes perczek ezek? Azt hiszem, hogy ilyen jó érzést békében ritkán élvezhetünk. Az igaz, hogy nem igy áll a bál mindig, csak épen most a karácsonyi ünnepek alkalmából, amikor az ellenség babonás hite félénken tartja vissza a talián kezeket attól, hogy egy ágyút is elsüssenek. Abszolút csend uralkodik; egyetlen ágyudörej sem reszketteti meg a levegőt. A karácsonyest azonban gondolatainknak ismét szárnyat adott s bizony a hazavágyakozás kissé lebiggyesztette az ónunkat. Tizenketten voltunk a vacsoránál, véletlenül majdnem csupa magyar fiú. A hangulat nehezen melegedett, de ha az embernek még oly messze járnak a gondolatai, ha a szive még úgy fáj, ha az ajkak egész némák, van egy jóbarátunk, amely bizton mellénk szegődik, amely nem hagy el s ez a bor. Égy pár pohár felkorbácsolta a száműzött jó á Védik a csukaszürkéket a 25 év óta nagy sikerrel használt .melyet MILLIÓK használnak' rekedtseg, hurut es eínyalaasodás ellen. 6K0 közjegyzőileg hitelesített orvosi és magánbizonyitvány igazolja a biztos sikert. Felette kellemes és ízletes bonbonok. Csomagja 20 és 40 fillér. Doboz ára 60 fillér. Kapható: LIPPE ÖDÖN gyógyszertárában Rákosszentmlhályon.
