Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-16 / 16. szám
XVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1916. vasarnap, április 16 1 6. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS rÁ<OSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . ÍO.— k Fél évre . . . 5.— Negyed évre . . . 2.5« EGYES SZÁM ARA. 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér Rakonczátlan gyermekek. E szörnyűséges emberpusztitás után, mely immár két esztendeje folyik, a nemzetnek legfőbb reménysége a gyermek, a jövendő Magyarország. A háború alatt természetszerűleg megapadt a gyermekszületések száma, de a sok, körülöttünk nyüzsgő apróság a megcsökkent számarány ellenére is bőséges biztosítéka a nagy, erős, diadalmasan megujhodó magyarságnak. Nemzetünk sorsa függ attól, hogy egészséges, derék, jó szándékú, törekvő, tisztességes és szorgalmas nemzedéket neveljünk nemzetünk virágából, hiszen ő érettük véreznek ezreink, ők alkotják majdan a nemzetet, amelyért szenvedjük e véres és súlyos áldozatokat. A gyermek most még jobban bejutott minden gondunk és gondoskodásunk középpontjába, mint eddig. A gyermek most a legfőbb, .a legelső, a legfontosabb minden tekintetben. A gyermeknevelés azonban ez időkben sokkalta súlyosabb feladat, mint a rendes, békés napokban. A családokból igen sok helyen hiányzik a családfő, a nevelés főirányitója, a gyermek szükséges fegyelmezésében a tekintély első képviselője. A nyomorúság is igen nagy kerékkötője a helyes gyermeknevelésnek, a nagy munkaerő-hiány nem kevésbbé. A szenvedő, küz- ködő családokban nélkülöznie kell a gyermeknek, gyakran munkára fogják oktatás helyett, s igy nevelését kényszerűségből elhanyagolják. A munka maga nem szerencsétlenség; a munka nemesit. De végzetes csapás, ha a zsenge gyermek erejét túlterheli és őt a tanulástól, a művelődéstől elvonja. A jövő sorsa azoh fordul meg, hogy testileg, lelkileg erős és kellő módon müveit uj nemzedéket tudunk-e biztosítani hazánknak ? Ha ebben hiba esik, hiábavaló minden áldozat, jövőnk reménye hervatag leszen, mig ellenben minden veszteséget bőségesen kipótolhatnak — utódaink. A gyermeknevelés és védelem, a család, az iskola és részben a társadalom feladata. Közülök a legnehezebb és legfontosabb szerep jut ez idő szerint az iskolának. A bajokkal küzdő és hiányos családok bizonyára megtesznek minden lehetőt. A magyar anyák tudják és teljesitik kötelességüket. A társadalomra se lehet sok panasz. Egy idő óta a gyermekvédelmi intézmények igen szépen fejlődnek Magyarországon. Van még teendő elég, van lenyesegetni való fattyúhajtás is elegendő a meglevő intézményeken, de a fő dolog, hogy társadalom és állam egyaránt nemes buzgalommal törődik a gyermek- védelmi ügyekkel, megvan. Másutt tartunk manapság ezen a téren, mint akár csak két évtizeddel ezelőtt is. Ám a harmadik tényező, az iskola viseli most a legnagyobb terhet. Az iskola hivatott most arra, hogy a gyermeknevelés terén azokat a hiányokat pótolja, amit a családok mai helyzete okoz, s azonfelül még fokozott odaadással kell oktató feladatát is ellátnia. A i leiadat nem csekély s a nehézségeket súlyosbítja a sok | tanerő hiánya. Az oktató testületek számos tagja fegy- í verrel szolgál a hazáért; munkájukat az itthonmarad- taknak kell pótolni, ami rendes körülmények között is j nagy dolog lenne, nemhogy most, amikor az iskolától I a szülői, főként az apái nevelés pótlását is meg kell ! követelni. A magyar tanárok, tanítók testületé alkalmas j is, képes is arra, hogy ennek a fokozott feladatnak j megfeleljen és érdemeit e nagy időkben megsokszo- I rozza. A nemzet jövője van a kezükben, a nemzet várja j nagyszerű mimkájuk gyümölcsét, a nemzet bennük I nem csalódhatik ! \ Pedig igazán keserves munka vár a magyar tani tókra. A rombolás két esztendeje máris elszomorító módon érezteti hatását a gyermekseregben. Soha rakonczátlanabb gyermekeket, pajkosabb, elvadultabb, könnyelműbb, fegyelmezetlen gyermekeket nem láthattunk, mint mostanában. Hajmeresztő tapasztalatokat szerezhetünk erről napról-napra, csak tekintsünk körül mindennapi életünk során. Ne is beszéljünk a finomul- tabb tisztességtudás hiányáról, ami már magasabb fokozata a neveltségnek. Ne szóljunk udvariasságról és tisztességtudásról. Ne vegyük észre, hogy ficzkók tolonga- | nak a villamoson az ülőhelyekre és egykedvűen nézik, hogy asszonyok, ősz férfiak, sebesült katonák állani kénytelenek. Gyermekek mászkálnak végig a kocsikon, az ajtókat nyitva hagyogatják, a feljáróknál tisztesség- • tudón helyet nem adnak az utasoknak és igy tovább mindenütt, a nap minden órájában. Ezek csak apróságok. De nem apróság a sok baleset és szerencsétlenség, ami napról napra történik. A Kossuth Lajos-utczaí borzalmas elgazolást a bicziklista fiú szereplésével nem is említve, nem hátborzongató-e a folytonos könnyelmű le- és felugrálás, robogó kocsik előtt való futkosás, | amit a hanyagul nevélt, rakonczátlan gyermekek mü- j veinek ? Tessék megnézni a Búr. kocsikat a Rákóczi- j utczában! Három-négy gyermek lóg állandóan a ko- 1 esik ütközőjén és a felhágókon. Isten csudája, ho?y { naponta nagyobb baj nem történik. A minap egy arra haladó tanítónő észrevette, hogy 1 valaki felháborodik a gyermekek könnyelmű rakon- j czátlanságán. — Borzalmas, ugy-e? kérdezte. Mindennap kétségbeesve nézem, de nem merek rájuk szóim, bár tanítónő vagyok. Megpróbáltam, de olyan durva gorombaságokat kiabáltak vissza, hogy szégyenletemben majd elsülyedtem. Jó, hogy meg nem dobáltak. Tessék megnézni a házak, sőt középületek falát. A várótermek falait. Micsoda irka-firkák és rajzolatok ékesítik! A pajkos gyermekek egyébkor is firkáltak, ez nem újság, de a mai válogatott szöveg, nevekkel és vérlázitó otrombaságokkal tarkázva, eddigelé példátlan. A csengőket, a kilincseket lelopkodják, a zárakat, kerítéseket megrongálják. A villamos lámpákat kövekkel Lapunk mai száma 12 oldal. >
