Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-09 / 15. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 15. szám. 2 oldal. testület szellemi irányítása továbbra is Rónay Tivadar titkár kezében marad. Ezek után előterjeszti az elnök, hogy tekintettel arra. hogy a választott tisztviselők 3 éves cziklusa lejárt, az elnök, alelnökök és elöljárók választása volna eszközlendő, azonban minthogy a testület lajstromozott 291 tagja közül csak 95 tag van itthon, már azokra való tekintettel, akik a harcztéren vannak, sem volna méltányos a választások megejtése, miért is a választásnak a jövő évre való elhalasztását indítványozza, 'mit a közgyűlés el is fogadott. A számadás, költségvetés és egyéb indítványok letárgyalása után az elnök az ülést azon fobászszal, hogy a Mindenható mielőbb adja meg nemzetünknek a győzelmes békét, hogy a testület tagjait minél előbb és teljes számban üdvözölhesse, az ülést a jelenlevők éljenzése között berekesztette. * Meg kell említenünk azon családi ünneplést, melyet a testület rögtönzött akkor, midőn Rónay Tivadar ipar- testületi titkár, a tőle már megszokott rhetorikai lendülettel pár keresetlen, de annál melegebb szóval fel- köszöntötte Szabó József elnököt névnapja alkalmából. A meleg ünneplés meghatotta az elnököt, melyért hálásan mondott köszönetét. Tábori levél. Olasz harcztér. Kedves Szerkesztő Uram! Ha idejönnél, most magad sem találnád valami nagyon izgalmasnak és változatosnak a mi életünket. Tengünk-lengünk. A folytonos hó és eső arra kényszerit, hogy meghúzódjunk a kunyhónkban. A felhők között élünk, persze a felhők csak süni, áthatolhatatlan köd alakjában vesznek körül bennünket úgy, hogy a szép kilátásunkat már hetek óta elveszik. Ha kinézünk az ablakainkon, nem látunk semmit, se embert, se állatot, se vidéket, csak egy ködtengert, mely hol sötétebb, hol világosabb. Mintha a görög rege képzelte világ végén volnánk, mintha a mi kunyhónk volna az utolsó a földkorongon s mintha a kunyhónk előtti parton a lábunkat a végtelen ködtengerbe lógathatnók. Pedig azon a ködtengeren túl van épen a mi hazánk, pedig épen azon túl van Szentmihály is. Ez az egyforma semmiség természetesen nagyon untat, annál is inkább, mert az olaszok sem kezdenek semmit és mi sem. így hát munka is kevesebb akad. Az ember kapva- kap az alkalmon, hogy ebből a sorvasztó egyhangúságból, ha egy pár órára is, kimenekülhessen. Bár helyesebb nem nagyon erőlködni a kirándulásokkal, mert a folytonos ágyúzás nagyon megzavarhatja a szórakozást. Pedig odalenn nyoma sincs ennek a szaharai egyhangúságnak. Szinte észrevehető, amint az ember lejebb száll, hogyan kerül a felhő alá, miként szűnik meg a hórégio. A levegő mindig enyhébb lesz; a havat a sáros ut váltja fel, miglen egészen lenn, Tóiméin felé szinte langyos szellő fujdogái, nincs hó, alig van sár. A rigók, a stigliczek boldogan fütyörésznek, a fák rügyeznek, a primulák, hellebronsok, a hóvirágok nyílnak. Lenn már tavasz van. A természetnek ez a nagyszerű ébredése egészen felvillamozza az embert, már nincs nyugta itt ülni, menni szeretne, azonnal menni, más, szép vidékeket látni és bámulni a természetnek azt a hatalmas, csodás kibontakozását. Ez a vágyunk most talán nem épen csak ideális, érezzük, hogy nemsokára meg is valósul. Elképzelhető igy a lelkesült és izgalmas tervezgetés, a kalandvágy. Szinte megérti az ember, hogy az albánok miért mozdultak meg az első tavaszi napsugarak előtörésekor! Nemcsak a természetről olvad le a hó s kezd nyüzsögni, lélegzeni, hanem a lelkekről is lepattan a bilincs, a bolyongás, a kalandozás és a harcz vágya tölti be az embert. Hát ez az izgalom czikázik mindenütt a levegőben. Tulajdonképen nem is ezt a hangulatot akartam most megismertetni. Inkább egy hatalmas, megbízható, hü szövetségesünkről, az állatvilág részvételéről a háborúban szerettem volna egyet-mást elmondani. Persze csak lovakról, öszvérekről, szamarakról és kutyákról, lehet szó. v Ezek azok a hatalmas szövetségeseink, amelyek nem tágítanak mellőlünk, melyek az első pillanatoktól kezdve velünk vannak, velünk szenvednek, talán még néha örülnek is és velünk, köztünk halnak hősi halált. Ezek igazán önzetlen barátaink, mert ők hordják tel nekünk a fát a házépítéshez, ők hozzák fel az elemózsiát, a lőszert a legnagyobb veszedelmek közepette. Pedig ő nekik nincsenek ideáljaik, ők csak tönkremennek, ők csak szenvednek s ha alkalmatlanokká váltak, kegyelemgolyó vár reájuk. Őket nem lehet reklamálni, nekik nincs szabadságuk, nekik itt kell velünk marad- niok és győzni vagy elpusztulni. Ezek a négylábú hősök, amelyeknek szobrot kellene emelnünk. S a kék kereszt intézményét, mely őket pártolja, megérdemlik. Sokszor el-elnézegetem, ezeket a fantasztikus, magas, hólepte csuesokat, amint elhagyatottságukban előttem merednek, oda még egy-egy keselyű sem repül s ott e megközelíthetetlen magasságban, az éghez közel, a gránátok zizegése, fütyülése és robbanása között kanyarog a hosszú sor bosnyák lovacska, mindegyik a hátán 80—100 kiló lőszert vagy ellátást czipeive. Oda vasutat nem tudunk felvezetni, se villamost, kocsira képtelenség volna gondolni, hisz az ut nyaktörő, szédületesen szakadékos, egy ballépés az ember életébe kerülhet. Ezeket a természeti akadályokat a technika még nem tudta legyőzni. Hiszen ha béke idején egy-egy turista e csúcsokra nagy izgalmak árán, szivdobogva felkuszott, mint kiváló turisztikai eseményt a naplójába jegyezte fel. S itt haladnak, az embernél is nagyobb biztonsággal a telipatkós bosnyák lovacskák a málhájukkal. Lassan megy a ló, nem lép azonnal, előbb megkeresi az elülső lábaival azt a helyet, ahol legbiztosabban vetheti meg, ahol nem szakad a szikla s azután lép és kúszik felfelé. Valóságos boszorkányvédik a csukaszürkéket a 25 év óta nagy sikerrel használt aiserféle [MelfKaramellák I a „3 fenyővel “• melyet HI IL LI Ú K használnak rekedtség, hurut és elnyálkásodás ellen. 61u0 közjegyzőileg hitelesített orvosi és magánbizonyitvány igazolja a biztos sikert. Felette kellemes és Ízletes bonbonok. Csomagja 20 és 40 fillér. Doboz ára 60 fillér. Kapható: LIPPE ÖDÖN gyógyszertárában Rákosszentmlháiyon.
