Rákos Vidéke, 1916 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
Rákosszentmihály, 1916. vasárnap, április 2. 14. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, ^Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre . . . 10.— ko Fél évre . . . 5.— , Negyed évre . . . 2.50 EGYES SZÁM ARA 24 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Hazafias önmegtagadás. A sokszor megállapított és állandóan hirdetett tétel, hogy a harcmezőn vívott háborút idehaza a nemzet fegyverbe nem hivott részének kell kiegészítenie, most kezd érvényesülni igazán. A háborúnak hovatovább több súlyát és gondját érzi a polgári társadalom, melynek eddig ugyancsak kevés alkalma nyílt arra, hogy megpróbáltatások önmegtagadó elviselésével adja bizonyságát hazafias erényeinek és készségének. Valijuk meg, ami eddig történt, az a gyermek- játéknál is kevesebb volt, nem értve természetesen azokat a szenvedéseket és fájdalmakat, amiket szeretteink hadbavonulása okozott mindannyiunknak. Nem lelki, érzelmi szempontokat akarunk érinteni, hanem a háborús helyzet materiális, anyagi részéről elmélkedünk. Ebben pedig igazán kevés volt a hiba. . Vagyoni kár, drágaság és szükség, nélkülözés azok a jelenségek, amelyek a hadi állapot legkiáltóbb nyomorúságai és elmaradhatatlan kísérői. Kivette belőlük részét a hadakozó világ mindon népe és nemzete, de mi csakugyan vétkeznénk, ha aránylag mostohának mernénk mondani sorsunkat ezen a téren. Kárt ^bizony sok-sok ember szenvedett és szenved, de ez annyira természetes járuléka a háborúnak, hogy különös panasz tárgya nem lehet. Közös sors, amelyből kiveszi részét többé-kevésbbé mindenki s amelyért olykor még kárpótlást is remélhet. A drágaság okozta nyomorúság csakugyan fojtogat, különösen a középosztály tagjait gyötri felettébb, de azért Isten tudja, mégis csak megvagyunk, a közönség körében feltűnően sok pénz forog, a színházak, mulatóhelyek napról-napra telvék, már hatósági intézkedéssel kellett a záróóra béklyóját verni a mulatozásra, az ékszeres boltok, luxusczikk kereskedések forgalma a háború alatt megnövekedett, a hölgyek bolondosabbnál bolondosabb pazar divatot követnek, kurta szoknyában és magas szárú czipőben járnak, a mikor a lábbeli ára ötszörösre emelkedett, — élet pezseg mindenfelé, — tehát aligha lehet attól tartani, hogy a drágaság pótolhatatlan kárt tett volna népünkben. Csapás, mely egyeseket nagyon igazságtalanul sújt, a melyet mindenki nyögve érez, de nem végzetes, nem megsemmisítő. Hatóságaink kemény, makacs küzdelmeket folytatnak ellene, egyre birkóznak vele s itt ott le is gyűrik, tovább növekedését megakasztják. A harmadik a legnehezebb és legvéresebb csapás, a szükség, a nélkülözés nem nélkülözhető czikkek hiánya miatt. Nos hát, akik kiéheztetésünkre alapították számadásukat, ebben is alaposan megcsalódhattak. Eddig ugyan szükségről nem sokat beszélgethettünk. Tavaly néhány hónapig kukoriczás kenyeret ettünk. Nem halt meg tőle senki, sőt a végén, amikor lassanként beletanultak a készítésébe, kezdtük szívelni is. Azóta láttunk hiányt egyben-másban, de vétkezik, aki ezért zokszót ejt. Drága volt a narancs, meg a gesztenye. Hát nem ettünk narancsot, gesztenye helyett pedig krumplit meg almát sütögettek az utczasarkokon. Annyi baj legyen! Kétszer egy héten nem volt hús. Dehogy nem volt, milyen rossz beszéd ez! Volt ürü, bárány, hal. szárnyas, kolbász, hurka és minden egyéb, még füstölt hús is. Hát pont borjuszeletet kell vacsoráim pénteken? Még háború nélkül is úgy illenék, 1 hogy nem! . . . Ismerje el mindenki, tekintsen a leikébe a nemzet minden fia. leánya: nem próbáltunk idehaza háborút csaknem két hosszú évi hadi állapot alatt. Csak ott próbáltak, ahol az oroszok bentjártak, amig hős katonáink ki nem verték hordáikat. Nem próbáltunk háborút, | csak sóhajtozunk és busulunk azokért, akik a lövész- • árkokban szenvednek és koczkáztatják életüket hazánk ' ügyéért és nagy részvétünkben néha — adakozunk. Ellenben iszonyú türelmetlenség fog el, ha valami jelensége ötlik fel itt-ott jól berendezett polgári életünkben a világot vérben fürösztő roppant háború hullámainak. A hatóság után kiáltunk minden apró bajunkban és kritizálunk, bölcselkedvén azon, hogy mit, hogyan kellett ! volna, hogy még ennyi jelét se lássuk a nagy hadako- ! zásnak. A nemzet egységén és hősi virtusán kívül sikereink legfőbb forrása és reményeink legelső biztosítéka, I hogy a nemzetünk és seregeink vezetése próbált kezek- | ben van, igaz és nagy férfiak irányítják dolgainkat. A I ki miben gyengébbnek bizonyult a próbatétel alatt, eddigre már kidőlt és helyet adott méltóbbaknak, arra- valóbbaknak. A hatóság mindent elkövet minden téren, s igy csakis megnyugvással kell fogadni, ha egy vagy j más dologban óhajtásunk nem teljesülhet és némi haza- J fias önmegtartóztatást kivannak tőlünk a nagy idők j nagy napjai. Kevés eddig, mi erényt ebben.tanúsíthattunk, de ha jön olyan idő, olyan do'og, amikor s a miben arra szükség lehetne, panasz nélkül, zúgolódás nélkül, sőt bizonyos lelki örömmel kell azt gyakorolnunk. Egy szemernyivel abból a mérhetetlen lelki dicsőségből, amivel a hazáért szenvedők ékesek. Valamikor, még egy félszázada sincs annak, a világ első városában különleges csemegéül ették a patkány húsát és a párisi éhezők büszkék voltak reá, hogy franczia hazafiak. Minket is ki akarnak éheztetni, de eddig hál’ Istennek csak annyira tartunk, hogy kevesebb datolyát fogyasztottunk, mint azelőtt, béke idején. De ha a magyar embertől egyszer azt kívánnák, hogy hetenként csak egyszer egyék húst, vagy mondjon le minden másodnap a kenyérről, mert a többi a katou náknak kell, akkor boldog büszkeséggel kellene dicsekednie, hogy ő is nélkülözött — a hazáért. Annál nagyobb a dicsőség és annál teljesebb a siker, mennél kevesebb nélkülözést kell kívánni a polgári társadalomtól. Eddig még mi szükséget sem szenvedtünk. Isten adja, hogy ezentúl se kelljen, de ha valaha valamilyen erőpróbát kell tennünk, szótlanul, hangtalanul, törhetetlen bizalommal és megdönthetetlen reménnyeL-éselekedjük, hiszen magyarok vagyunk! Lapunk mai száma 12 oldal.
