Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-30 / 22. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 5. oldal. 22 szám. A félnapos tanítás. Petri Mór dr. kir. tanácsos, l tanfelügyelő arról értesítette a rákosszentmihályi állami j iskola gondnokságát, hogy a vallás- és közoktatásügyi ! miniszter elemi iskoláinkban a téli hónapokban az egyhuzamos tanítást megengedte. Évek óta küzd ezért lakosságunk s mindeddig eredmény nélkül. Végre most meghallgatták kérésünket, ami nagy örömet fog kelteni a szülők körében, kiknek életrendjébe igy a gyermek iskoláztatása is jobban beleilleszkedik. Csak még azt kellene kimódolni, hogy az újítást az egész iskolai évre megengedjék, necsak a téli hónapokra. Most már bízunk j benne, hogy ez is meg lesz s ezzel a sokat vitatott kérdés végleg leszorul a napirendről. Sörcsapolás a községi kaszinóban. A községi kaszinóban igen nagyszámban gyűltek össze a tagok pünkösd vasárnapján délelőtt. Ekkor kezdődött a hagyományos nyári-évadbeli sörcsapolás. Az első napon Müller Antal, Freisz Károly és Morbitzer Jenő volt a három sörgazda, kiket szeretettel ünnepeltek. Az első nap bebizonyította, hogy az ünnepdélelőtti csapolás ismét beválik és kedvelt szórakozása lesz a kaszinó közönségének. Természetes tehát, hogy ezentúl is folytatják a kedves összejövetelek sorozatát. Halálozások. Rákosszentmihály—Anna-telep egyik nemeslelkü hölgye, a vallásos buzgalmáról, áldozatkészségéről és jószivéről ismert Barabás Sándorné (előbb özv. Pálinkás Ignáczné) szül. Markovics Etel ötvenhét éves korában hosszas és súlyos betegség után meghalt Budapesten. A megboldogult állíttatta fel az Anna- | telepen 1891-ben a szent Anna képet és fentartására a váczi püspökségnél alapítványt is tett. Lelkes hive és évek óta nyaraló lakosa volt a szép Anna-telepnek. Példás szeretetben élt férjével, kit a csapás teljesen megrendített. Az elhunytat Budapesten helyezték örök nyugalomra. A részvét általános. — A napokban temették el Rákosszentmihályon a Matild-utczából Nándory Margitkát, Nándory közúti vasúti ellenőr 9 éves leánykáját. A kis Margitka Wayand Károlyné tanítványa volt, a III. leányosztály szorgalmas és jóviseletü tanulója. Áldozó-csütörtökön még a boldog első áldozók között volt és néhány napra rá a gyilkos tüdőlob koporsóba fektette. Iskolatársai sok-sok virágot vittek a korán elköltözöttnek. A jó szülőket pedig vigasztalja az a tudat, hogy angyal kellett az Istennek! — Kutsera Róza meghalt Rákosszentmihályon. A kegyes életű, istenfélő úrnőben Jánossy Gusztáv székesfővárosi hitoktató, mátyásföldi lakos nagynénjét gyászolja. Nagy egyházi fénnyel szentelték be a megboldogult hült tetemét a gyászházban, honnan Gyulára szállították. Községi névváltoztatás. A belügyminiszter Kistétény község nevét Budatétényre változtatta. Böhsl Ferencz. A rákosszentmihályi társaságnak népszerű és agilis tagja, Böhsl Ferencz mérnök, hosszabb időre eltávozott körünkből. Körülbelül három hónapi tartózkodásra Sopron-megyébe utazott, hol barakképit- kezés vezétését vállalta el. A pipaklub népes társasága hangos estély keretében búcsúztatta vidám társát a mielőbbi viszontlátásig. A községháza vendéglője. Az uj községházán, a kaszinó helyiséggel vendéglő-üzlet is kapcsolatos, amelynek szép, nyilvános söntése is lesz A község elöljárósága junius 16-iki határidővel most pályázatot hirdet a vendéglőre. Kívánatos, hogy arravaló szakember kezébe kerüljön a bérlet, amely a nagy piaczi és községházi forgalom miatt is szép jövővel kecsegtet, de másrészről a bérlő, mint az alakuló nagy kaszinó szerződéses vendéglőse is szép forgalmat biztosíthat üzletének. Fenyveségés Gödöllőn. Veszedelmes tűz ütött ki a József főherczeg fenyőkisérleti telepen. Ugyanis egy Csinos fabódét keresek megvételre Rákosszentmihályon. Ajánlatokat kérek Budapest, IX. kerület, Tüzoltó-utcza 58. szám. 1 vasúti mozdonyból kipattant szikra felgyújtotta a fiatal fákból álló telep egyik sarkát és lángoaboritotta a fák egy részét. Szerencsére a tűzoltóság és a Gödöllőn állomásozó tüzérség gyorsan a helyszínén termett és körülárkolással hamar véget vetett a tűznek, a melynek mintegy 50 — 60 fiatal fa esett áldozatul. Elgázolás. A budapest—gödöllői helyiérdekű vasút az Aréna-ut és Kerepesi-ut sarkán elgázolt egy 35-40 év körüli iparos külsejű férfit. Súlyos sérülésekkel a Rókusba szállították. Egy nap az oroszok között. Harcztéri levél irta: Enyetér László. Harc nélkül mult el a két húsvéti ünnepnap. Sőt alkalom kínálkozott és nem mulasztották el tisztjeink, hogy muszkáéknak a körülményekhez képest kellemes ünnepeket kívánjanak, azok pedig viszont nekünk. Erősen feltett szándékom volt, bármily áron módját találom, hogy én is átmehessek egy kis kalanddal gyarapítani élményeim sorozatát. Husvét keddje volt a neveztes nap. Délelőtt 10 óra volt mikor felébredtem. A drága, melegítő, várva várt nap nem győzte világítani, aranyozni a szakadék oldalán zöldelő fenyőket, Borotválkozás, mosdás után kimentem a tábori őrsök vonalára megszemlélni, mi újság velünk szemben, muszkáéknál. Már a legutolsó előretolt állásnál voltam, ahol csak éjjel van őrszemünk mert nappal .kiborsózzák“ a honvédet. Alapos szemlélődés után megelégedéssel állapítottam meg, hogy végig a d . . . i völgy elszórt házai közt fegyver és zubbony nélkül ólálkodnak az oroszok, ingben, trikókban, felgyürt ujjakkal, lábast, fazekat drótoznak, pipáznak, edényt mosogatnak, tányért törülgetnek stb. Mikor észrevették — mint a megriadt birkák, — mozdulatlanul álltak és bámultak felém. Intek, hogy jöjjenek. Összenéznek, tanakodnak, az egyik hivólag kiált felém valamit és int, hogy én menjek hozzájuk. Eszembe jut, hogy az orosz mindent csak parancsszóra tesz. Felemelem a kezem és erélyesen a föld felé bökök, közben odakiáltom az egyetlen szót, amit oroszul tudok: — „Ofcér“ ! — és utána magamra mutatok, jelezve, hogy én is az vagyok. Hiába! Össze-vissza hadonászik a muszka had és közben az egyik hirtelen beszalad az egyik közeli házba. Kritikus pillanatok. Kezdtem megbánni tettemet, hogy nappal ily közel merészkedtem az orosz állásokhoz. El voltam készülve két eshetőségre: vagy puskáért szaladt a házba, vagy pedig rendes muszka szokás szerint a házban elrejtett gépfegyverrel ablakon keresztül durrant le. Viszont az előttem levő gödörbe sem akartam elbújni, mert az orvtámadás csak feltevés volt és én nem akartam, hogy gyávának tartsanak. Elhatároztam, hogy összeszoritott fogakkal bevárom az első lövést állva és csak azutan bújok el a figyelő gödrében. Nem történt baj. Puska és lövés helyett egy nagy kék fazékkal jött ki a muszka, nagy óvatossággal. Tele volt színig tejjel. Csalogatva nyújtogatta felém. Tíz lépés előre. Intek, hogy ő is jöjjön. Hiába. Újabb tiz lépés. A muszka meg sem mozdul, a többi lehever a földre és kiváncsi várakozással figyelik a furbsa játékot. Most kilép a házból három fegyveres orosz, a puska leperdül vállukról és a ház falához támasztják. A többi közé vegyülnek. Jól állunk, gondoltam, ott három puska, nekem meg se gödör, se kupacz, mert már húsz lépést távolodtam a fedezéktől. Hosszú várakozás után a tejes fazekat tartó muszka megint int, hogy jöjjek közelebb és igyam. Tanakodtam. Ha vissza fordulok, reám lőnek. Ez
