Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-14 / 7. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, február 14. 7. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihá ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 ko» Fél évre...........................4 . Negyed é vre......................2 . EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A fordulópont. Rákosszentmihály társadalmi életében egyik legjelentősebb időszakhoz értünk el. Minden fejlődésben j vannak fázisok, szakaszok, fokozatok. A mi haladásunk, növekedésünk is különböző korszakokra osztható, a melyek mindenkor magukon viselik jellegzetes tulajdonságaikat. Ilyenféle megkülönböztetéssel emlékezhetünk vissza a kezdetbeli idők szinte árkádjai egyszerűségére, ! midőn a települők csoportja szinte egyetlen családba j tartozott, mindenki közelről ismerte összes társát s a j közös czél, közös gondolkodás testvéri szeretettel kap- I csolta egybe az apró telepek lakosságát. Azután követ- ! kezett a törzsek vetélkedésének ideje. A midőn az egymással versenyezve fellendülő telepek irigykedve ; látták, hogy saját magukon kívül másutt is terem gyümölcs és lomb s az ősemberi természet törvényei szerint egymást akarták legyűrni, hogy felülkerekedhessenek. Ezek voltak az Almásy Pál telep, József főherczeg telep, közbirtokosság és a többiek nevezetes tusái, a melyek akkor kezdettek igazán véget érni, a midőn a községi kötelék szoros kapcsokkal fűzte egy táborba a telepeseket. A községgé alakulás ismét lelkes fellobbanásokkal járt; ismét egy erős táborban volt lakosságunk, eggyé tömörültek a szétszakadozott telepes-családok. Csakhogy a társadalom nyája nagy volt már s az egy akol kicsiny és kezdetleges. A régi baráti kötelék primitiv, de belsőséges lánczai nem tudták összefűzni az egész intelligens közönséget. Sokan voltak már „jövevények“- j nek nézett újabb lakosok és egyre nagyobb lett a számuk. Ezek előtt ismeretlen volt a telepedés idejének sok intim részlete, története; nem kapcsolta őket a régiekhez a közös munka kedves emléke, küzdelmeik, áldozataik idegenek voltak előttük, nem értették meg tehát sokszor elfogultnak tartott gondolkozásukat, regi emlékeket érző lelkületűket. Viszont a régiek előtt idegenek és jövevények voltak az újabb lakosság rétegei, holott számuk gyarapításán, a még csak szórványosan lakott helység sürü betelepítésén maguk is tudatos ambiczió- val, lelkesen dolgoztak évtizedeken át. Az újabb ember egyes dolgok iránt követelőbb is a réginél; még nem próbált rosszabb, kezdetlegesebb viszonyokat, tehát többet kíván, a haladás korszakára hivatkozik, külföldi példákra mutat, s a sürgetésből türelmetlenség, ebből pedig elégedetlenség fejlődik. Van igazság itt is ott is; becsületes meggyőződés mindkét oldalon, de van nem egyszer könnyelműség és meggondolatlanság is, a mely egy-egy önző czél szolgálatában, rosszmájú ember hatása alatt bűnös fokra is hág. Ez utóbbi mozzanatokat egyáltalán nem érintve, természetesnek és érthetőnek kell tekintenünk, hogy községünk társadalma kettészakadt s a két csoport külön zászló alatt gyülekezett. Olyan termé- szetes átmenet volt ez, mint a mikor a suhanczfiu hangja modulál; elveszti a gyermeki csengését, de még nem nyerte el férfias zengését, vagy midőn az édes mustból csípős, vadizü ital leszen, mielőtt tartalmas és becses borrá forrott volna ki. A két kaszinó egy ideig vetélkedve élt igy egymás mellett s bizony sokszor siralmas képét szolgáltatta társadalmi életünknek. Majd lassanként tompultak az élek s egyszerre itt is, ott is megértés é3 jobb meggyőződés foglalta el az emberek szivét. Kölcsönös félreértések oszlottak el, sokan — feltevéseikben örvendetesen csalódva — tiszta szándékokat fedeztek fel ellenfeleik cselekedeteiben s lassanként a különállásnak már csak neve és némi hagyománya maradt fenn : tárgyi oka, komoly czélja vagy megdönthetetlen erkölcsi szüksége nem volt többé. Ékkor érkezett el az az idő, a mikor személyileg is ártatlan emberek csudálkozva kérdik egymástól, hogy tulajdonképen mi is választ el minket, hogy mi külön járunk, külön szórakozunk, külön lelkesedünk, holott soha, semmiben nem vétettünk egymásnak, sőt ellenkezőleg, kölcsönösen becsüljük és szeretjük egymást ?... De bonyolítják még a helyzetet a közbeesöleg történt események is. A kaszinó ugyanis, mint egyesület, ' maga is alávetett a fejlődés természeti törvényeinek. | Azoknak keretén belül szintén le kell folynia a kiforrás folyamatának. Ez is rendszerint belső visszavonás, összeütközések képében történik, mig olyan arányúvá nem fejlődik az egyesület, hogy a gyermekbetegségek baczillusai nyomot nem hagyhatnak állapotában. A két kaszinó keresztülment ezeken a dolgokon, éppen úgy, mint maga a nagy társadalom a két kaszinó kisarjad- zásával. Mindegyik kaszinó rajt bocsájtott ki magából i és a két szeczesszió uj tanyákat vert s uj társadalmi ; csoportot alkotott. így lett a két kaszinó mellett két uj, í szépen fejlődő, jelentékeny társaság. Sőt, mert már I sokan voltak, akiket elkedvetlenített társadalmi életünknek ez a szétforgácsolódása, ezek uj csoportba verődtek s ezzel megalakult az ötödik nagy testület, mely szintén szépen fellendült és sok barátot vonzott kedves körébe. Az egykor virágzott sporttelep hivatását nagy lelkesedéssel igyekszik újra betölteni nyomunkba lépő fiatalságunk, igy lett számottevő társadalmi tényező a RAFG., tehát immár a hatodik a sorban. De ott van még egész sereg asztaltársaság, mely kezdetleges társadalmi testületeink keretén beiül passzióit ki nem elégítheti és vendéglői életet él. Mindez egyrészről tultengés, másrészről pedig — gyengéden szólva — minden bölcseség nélkül való állapot. Nagyon tiszteljük az emlékeket, de a kegyeletes relikviák múzeumba valók, nem a való élet forgatagába. Nekünk ma már olyan társadalmi egyesület kell, amely modern igényeinket kielégíteni képes; jelszavak, szólamok, frázisok, a múltból ittfelejtett szentimentális vagy hiú álszenteskedések nem kellenek többé se igy, se Lapunk mai száma 12 oldal.
