Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
52 szám. RÁKOS yiDÉKE 7. oldal. nogy mi az? Domború üvegoldalu lámpa volt egy hóból kiálló fenyőágra kötve. Amint hullott a hó, betakarta : az átforrósodott üvegen megolvadt és lefolyt, azért látszott a fény, aztán meg eltűnt. — Ami lámpánk I A János lámpája! kiáltott fel Sári. — János! János! Hol vagy? A kutyák dühösen ugattak, morogva, erősen szimatolva kaparták a földet, az emberek elibe furakod- tak, úgy kellett őket visszafogni. A férfiak összenéztek, már tudták mi történt . . . Gergely bácsi szólott: — Na fiuk, csak óvatosan takarítsátok el a havat a fenyő körül! Az asszonyok menjenek hátrább, hogy térjünk. A munka tovább folyt, az emberek halkan mondták egymásközt: — A kutyák megérezték! — Eddig nem volt itt fenyő! — Csak lassan, nehogy megvágjuk. Az emberek már csak kézzel takarították a havat. Aztán előtűnt egy kar, amely erősen átölelve tartotta a fenyő törzsét. Ott volt a fa alatt térdre roskadva szegény János, másik kezével a földre támaszkodva. A sapkája is a fején volt. Hogy rövidítse az utat, itt vágott keresztül, a lámpát rákötötte a fenyőre, hogy jobban világítson, aztán egy hólavina elborította. — Na, emberek, előre ! Vigyük gyorsan haza ! Elindultak . . . Sári szivtépő zokogással ment utánok, az asszonyok támogatták és vigasztalták. A többiek összeszedték a szerszámokat, az egyik közülök vállára emelte a fenyőt és vitte a többiek után. Visszaélő a kitisztított utón könnyebb volt menni. Csakhamar hazaértek. Jánost letették az ágyra és Morzsolni kezdték, a szájába pálinkát öntöttek. Az asszony oda térdelt az ágy elébe és tenyerében sírva melengette az ura lecsüngő hideg kezét. Egy idő múlva megszólalt az egyik ember, aki dörzsölte. — Te Sári! Nem halt ez meg! Nincs megmeredve és mintha lélekzene is már! Akik ott álltak körülötte, nehéz súlytól könnyebbült kebellel sóhajtották : — Hála Istennek! Egyik kiment, a falhoz támasztott fenyőt behozta, leállította a szoba földjére, a többiek serény kezekkel elkezdték díszíteni az asztalra rakott holmikkal. Örvendező szívvel díszítettek, hiszen ennek köszönhették, hogy szegény János életben maradt, bárha okozója is volt a bajnak, de erős ágai feltartóztatták a nagy hónyomást és az ágára kötött lámpa fénye hozzá vezette őket. Isteni csoda tartotta égve a nagy viharban a lámpát Az ég legszebb, legragyogóbb csillaga vezette a pásztorokat a jászolhoz, amelyben a világ Megváltója megszületett. János kicsinyke lámpájának fénye vezette őket hozzája. Az Ur akarata volt ez is. — Öiüljünk hát és örvendezzünk! Megszületett a Jézuska! Kigyultak a ragyogó gyertyák a karácsonyfán, a haragos, vad vihar szellővé csitulva elhozta az éjféli harangszót, a karácsonyfa körül állók térdre borultak és szent áhítattal énekelték: — „Mennyből az angyal eljött hozzátok, pásztorok! pásztorok ! . . . Egyszer csak János is összetette kezét és erőtlen, gyenge hangon énekelni kezdett velők. Budapest, IV. Kecskeméti-utcza 1. (Egyetem-tér sarkán.) Ajánlja kitűnő készitményü férfi-, női- és gyermek- czipőit igen jutányos áron. Gazdag raktár különlegességekben. I Szőts , | £akásberenöezé$i áruháza ezentúl csak . IL Kán (Röserbazár) mellett. Czimre figyelni kéretik. Telefon 26—89. 1897 Országos Iparegyesület Ezüst érem fi legjobb keziyfi íí Alapítva 1889. 99 P1KLEK 63|4 gyártmánva Törv. védve. Pikier Menyhért keztyü gyáros BUDAPEST, ____ IV. , Deák Ferencz-utcza 23. lyOO Nemzeti Vlláekiá 1 Páris Ezüst érem. IV., Kecskeméti-utcza 7. sz. 1907. kiállítás Pécs Arany érem
