Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

XV. évfolyam. Rákosszentmihály I915. vasárnap, november 2t. 47 szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGITÁS1 ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÁKOSSZENTMIHÁLYI ÉS RákOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TES I ÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Felelős szerkesztő BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 8 ko Fé! évre . . . . 4 , Negyed évre . . 2 EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ara 20 filler A szegény gyermekek sorsa. „Hűvösen fujdogálaz őszi szél*... lyy kezdte eay kor, — Istenem, nem is olyan régen — ezen a helyen a nagyszivü asszony, a szegény gyermekek védőangyala, felejthetetlen szózatát, mely szép lelkének talán hattyú­dala volt... És a háború legvészesebb, legkeservesebb hónapjaiban a rákosszentmihályi didergő gyermekek, árvák és elhagyottak, fagyos lábacskáikat csakhamar meleg czipőkbe bujtatták, gémberedett kis testükre szép, uj meleg kabátot öltöttek. Akkor, amikor a legnehezebb időket éltük, legjobban aggódott a bizakodó honfilélek is, amikor a csapások egymásra tornyosultak és leg­inkább fenyegettek, — még akkor sem volt nálunk gyermeknyomor. A jó emberek gondoskodtak a szegény­kékről ; a megdobbant emberi szivek csudákat müveitek, a jóakarat, a nemes szándék ereje megsokszorozta a rendelkezésre álló szűkös eszközök hatását. Sokszor töprengtünk azóta; vájjon mi lesz a sze­gény gyermekek sorsa ezután; gondolnak-e nyomorú­ságukkal az emberbaráti szivek és ha törődik is valaki a szegény gyermekek dolgával, a válságos időkben lesz-e anyagi ereje társadalmunknak, hogy segítő karját kinyújthassa; lesz-e szervező képesség a jótékonyság munkájának vezetésében, a jó szándék gyümölcsözte- tésében? Kinek lesz kedve, ideje, ereje, hogy munkát vállaljon, kinek lesz e súlyos korban képessége, hogy áldozatokat hozzon ? Mig e kérdések szüntelenül visszatérve, egyre ott zúgtak, rajzottak az agyakban, lassan őszre fordult az idő. egyre hidegebbek lettek a napok s már nem csak az őszi szél fujdogál, hanem napok 'óta vad, süvöltő vihar száguld keresztül házainkon, rázza az ablakokat, zörgeti az ajtókat, kárörvendőn sikongat a fülünkbe, s még a jólfütött szobákból is kifújja a kályhák melegét, még a puha takarók alatt is megborzongatja fázó tes­tünket. Reggel az ablakon át fehérfoltos a táj. Hónyom, dérszakáll mindenfelé, apró jeges pocséták az utakon. És az iskolába szapora lépésekkel mezítlábas fiúcskák igyekeznek, arczukat kékre festette az őszutó korán ránk tört metsző hidege ... És a szivem elfacsarodik: mi lesz, a szegénygyermekek dolgával ezen a keserves, nehéz télen ? Rákosszentmihályt nem hagyta cserben még soha az isteni gondviselés. Az aggodalom, mely a jó lelkeket egy ideje hatalmába kerítette, elszáll, mint a korai hó­pehely, melyet elolvaszt a déli nap melege Lesz czipő- jük az idén is a szegény gyermekeknek, lesz ruhájuk, sőt talán lesz szép, csillogó karácsonyuk is. Van még jó lélek, nem lankadt el a nemes buz­galom, nem hamvadt el az emberszeretet tüze. Azok ragadták kezükbe a nemes jócselekedetek vezetését, akiket hivatásuk szeiint az első sorban megillet. A kultúra, a nemzeti művelődés kato ái a közse>>i polgári lean iskola tanító testületé vette kezébe a sz geny- gyermekek teli felruházásának doigát. Sz-rcpiesük . teien már nem az első; régebben es boldogult Holló Ágostonná halala óta is szép eredményedet értek már el, nemes cselekedeteket müveitek es sok fáradságot áldoztak a szép czelra, tudják tehát a módját is, hogy miként érjenek el nagy eredményeket. Most egészen az ő munkájuk sikerétől függ, hogy községünk valamennyi nyomorgó, didergő gyermekét megrr enthessük a zord idők viszontagságaitól. Nem kételkedünk az eredmény­ben. Méltó kezekben a gyeplő; a kezdet már biztosítéka a sikernek. Deczember 12 én, vasárnap déluiái , nagy szabású előadást rendeznek a gyermek felruházás czél- jára a Nagykaszinó helyiségében. Az uj diszterem először nyílik meg akkor a jótékonyság szolgálatára. A polgári iskola rendezi az előadást; a tehetségben gazdagabb és földi javakban tehetősebb gyermekek lépnek fel a szegény testvérkék javára; nemes mulat­ság, gyönyörködtető látvány a legszebb jó czél érde­kében. Nem kell hozzá jósnak lenni: siker fogja koro­názni a gyermekgondozó akczió ez első, nagy felvoná­sát, még pedig olyan sikert, amely a további lörekvesek számára erős, komoly alapot biztosit. A nu jó közön­ségünk hü lesz önmagához ezúttal is, sót van okunk rá, hogy azt higyjük : ezúttal túltesz önmagán. Annyi jót kell e nagy időkben cselekedni, annyi áldozatot kell I hozni, annyi mindent kell elszenvedni, hogy még az is | beletanul a jó cselekedetek, az erény gyakorlásába, a ki azelőtt önzőn vagy közömbösen kivonta magát a közös munkából, közös áldozatokból. Most megtanu mindeki szeretni, érezni, lelkesedni, fizetni és részvéttel lenni egyképen. A gyermeket, a jövő egyetlen biztosí­tékát és reményét pedig százszorosán tudja a legmor­dabb agglegény is becsülni és szeretni . . . A polgári iskola gyermekfelruházó mozgalmát csendben készítette elő s a legutóbbi napokig nem jelent meg tervével a nyilvánosság előtt. De az ősz hideg szele azalatt más résztvevő lelkekben is hasonló gondolatokat, hasonló törekvéseket keltett fel. Múlt szombaton nyilatkozott ez meg, mint valami ragyogó tűzijáték, amelynek fénye belevilágít az emberek bel­sejébe és a testen áthatoló sugarai megmutatják a lélekben rejtőző nemes tartalmat. A Nagykaszinó Garai Lajos doktort, a harcztéren kitüntetett választmányi tagját ünnepelte s a lelkes és szeretettel teljes hangu­latú est során felemelkedett helyéről Lippe Ödön gyógy­szerész, az ismert emberbarát s olyanformát mondott, hogy neki ez a nap felejthetetlenül kedves, ilyenkor, a boldog örömben megmozdul a lelke, gyönyörűséget szerez önmagának valami jó cselekedettel s átnyújtott Krenedits Sándor főjegyzőnek — anélkül, hogy a Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom