Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-03 / 40. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, október 3. 40. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZAMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RAKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz e n t mill á ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár; Egész évre..................8 kői Fél évre ... . . 4 . Negyed évre..................2 . EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Október 6. Mig hős katonáink bátor lélekkel végzik a harcz- vonalokon a nehéz, de becsületes munkát, mig szuronynyal csinálják a dicsőséges történetet, a harczmezőn halmozzák fel azt az uj, nagy történeti anyagot, amelynek csak feldolgozása is nagy feladata lesz a nyugodt kor kiváló íróinak, addig elszáll lelkünk egyik nagy időből a másikba, annak nagy eseményeihez, nagy embereihez, hogy izzó lelkűk nagy gondolataiból, forró szivük lángérzéseiből, nagy tetteikből erőt merítsünk a jelen küzdelmeihez, megpróbáltatásaihoz, szenvedéseihez. Erősítsük hitünket, bizalmunkat nemzetünk jövőjében. Erőt merítsünk nemzetünk nagyjainak példáiból, akik életörömeiket, családi boldogságukat, vagyonukat, sőt életüket áldozták fel a haza függetlenségéért, boldogságáért, akiket az emberi nagyság piedesztáljára emeltek hazafiui, katonai és vallási erényeik, akiknek szelleme világitó oszlopként halad a nemzet előtt. A történelem, — mondja Cicero — az élet mestere. A történelem hátratekintő próféta, ki a múltnak tanulságaiból oktat a jövőre. A magyar nemzet dicsőséggel, fájdalommal teljes történelmének nagy emberei azt a két nagy igazságot vésik mélyen sziveinkbe, hogy ha hazánk elborult egére tekintünk, bizalommal mondjuk : Isten áldd meg a magyart ... s ha hazánk honvédeink- nek piros vérével festett földjére esik tekintetünk, erősödjék lelkűnkben az érzés, amelyre koszorús költőnk felhív: Hazádnak rendületlenül légy hive, oh magyar! Nem véres csatákról, nem eljövendő harczokról szólott a költők dala a nemzeti újjászületés reggelén, hanem uj, szebb jövőről, a szabadság levegőjétől szebben nyiló gyöngyvirágról, szebben daloló madárról. Nyugodtan indult meg az átalakulás korszaka. A „Talpra magyar“ szerencsésen nyitja meg a kor költészetét. Kossuth komolyságra inti az ifjúságot. A nemzet együtt ünnepelte Kossuthot, Deákot, V. Ferdinánd királyt. A nép érzelmeit szépen fejezi ki a nép dala: A legelső szabad tavasz virágzik, A szabad föld legelőször most ázik, Szabad ember, szabad ország, oh mi szép, Mint a magyar, fél világon nincs oly szép. Magyarországnak és Ausztriának — mondja Jókai — átok nemtője volt a kamarilla, ez a reakczionárius párt, bukott miniszterekből és államférfiakból, megölője minden józan haladásnak és fejlődésnek. Titokban szőtte szálait a nemzet ellen, a nemzetiségeket bujtogatta fel a magyarok ellen, belevitte a nemzetet az önvédelmi harczba, a szabadság harczba. „Szerencsés szerencséden idő“ mondja a nagy idők történet Írója. Szerencsés, mert soha a független Magyarország jogai ily világosan meghatározva nem voltak. Szerencsétlen, mert összeütközésbe hozta a nemzetet uralkodójával és véres háború szinterévé tette az országot. Ismerjük a dicső harcz történetét, a honvéd emlé- j kék, sírok beszélnek a nemzet fényes győzelmeiről, I kiállott küzdelmeiről. Felragyogott a magyar fegyver dicsősége, de egyszersmind sok magyar honvéd vére áztatta meg a hazai földet. A szerencsétlen temesvári csata után a magyar sereg szétszóródott. Görgei Világosnál aug. 13 án letette a fegyvert. Az orosz hadsereg főzöme akkor is Duklánál jött be hazánkba. Mindazt, amit a nemzet egy negyed század alatt vetett, „az agyaglábon álló északi kolosszus* összetiporta s a világosi fegyverletétel után Magyarország darabokra kezdett szakadozni, ügy látszott, a magyar nemzetnek mindene elveszett itt, csak a becsülete, meg a reménye nem. Komárom bukása után, mi október 6-án történt, kezdetét vette a megtorlás munkája. Itt kezdődik a nemzet szomorú tragédiája. Pesten Batthyány Lajos gróf, Csányi, Perényi Szacsvay, Aradon pedig a 13 vitéz tábornok esett áldozatul. Kossuth Szemerével, Perczellel s másokkal török földre menekült. Kossuth igy ir a nemzethez : .Nekem nem lehetett mást választanom, mint a halál nyugalmát, vagy a hontalanság borzasztó kínjait. A keresztény hazafi és a családapai kötelesség parancsolta, hogy ez utóbbit válasszam, hogy az élet némi elemei a jövő nemzedék számára megmaradjanak.* Járta a hontalanság keserves útját, hisz a szeretet és fájdalom oly rokon; mélységes szeretet mérhetetlen fájdalom forrása s ki kételkedhetnék Kossuth nagy lelkében, lángoló, egész lényét betöltő hazaszeretetében? Vérző szivének égő leikével bejárta Angliát, Amerikát, tüzel, lelkesít, hisz, remél, bámulatba ejt, Deákkal vitatkozik, irataiban mélyed el . . . s végre megtalálja a sir nyugalmát is itt a honi földben, hol jeleseink nyugszanak, közel első magyar miniszter- elnökünk poraihoz, kit 1849. január 23-án fogtak el sógora, gróf Károlyi György lakásán. Öt hónapig volt fogságban a nemes gróf, a mindig hü alattvaló. Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe szállították. Bámulatos lelkierővel írja meg vádiratát. Elitélik, felmentik, kegyelemre ajánlják, az Újépületbe viszik. Sorsa el van döntve. Holttestét a szt. Ferencz- rendiek kriptájába rejti Szántóffy Antal belvárosi plébános, itt nyugszik 1870. junius 9-ig, amikor is a nemzeti kegyelet a Kerepesi-temetőbe viszi hamvait és mauzóleumot épit föléje. Ott nyugszanak ők, a magyar nemzetnek örök hálájára méltó nagyjai! Sirjok felett szent béke lengjen s nyugalom. A halhatatlanság angyala virrasszon felettük. A honvédek sírjaira az őszi szél hinti a sárgult levelet. Csend van a harczmezőn. Nyugalomra, békére int minden. A nemzet azt hitte, hogy a világosi fegyver- letétel után az engesztelődés napja fog kisütni. Nem úgy a nemzet ellenei. Október 6 nem mehet el nyomLapunk mai száma 12 oldal.
