Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-12 / 37. szám

37. szám RÁKOS VIDÉKÉ 5. oldal. Nyaraló lakosságunk. Soha még úgy be nem teljesedett jóslatunk, mint az idén, a mikor azt állítot­tuk, hogy ezen a nyáron nagyon keresett nyaralóhely lesz Rákosszentmihály Májusban csakugyan nem volt kiadó lakás községünkben Mint most hivatalos adatokból értesülünk, az idei nyáron 3000 lelket jelentettek be a községházán, mint nyaraló lakost és 230.000 korona lakásbér jövedelmet vallottak be, mely nyaraló lakossá­gunktól származik. Az ilyen számok mutatják, hogy milyen fontos községünkre nézve nyaralótelepi jellege, melynek íentartásáért és fejlesztéséért nem szabad semmi áldozattal sem takarékoskodni. A Kerepesi-ut szelsssóge. A középitési bizottság és a tanács javaslatára elhatározta a székesfőváros köz­gyűlése, hogy a Kerepesi utnak a Mexikói úttól a fő­város határáig terjedő részét kiszélesítsék. E szerint az útnak a Mexikói-ut és körvasút közé eső része a sza­bályozás teljes végrehajta-a után 30 öl széles, a kör­vasúttól a határig pedig 20 öl széles lesz Bevonják az egykoronásokat. Augusztus 15 étől kezdve a jegybank uj ezüstkoronásokat hozott forgalomba. Az uj egykoronások külső képe más, mint a régieké és hátlapjukon „1914—15* felírás van egy babérkoszorúval övezve. A most forgalomban levő egy­koronásokat be fogják vonni November 15 -ike után már csak az ezüstértékükön váltja be a jegybank a régi egykoronásokat és igy remélhető, hogy a rengeteg sok egykoronás ezüstpénz, amelyet a háború folyamán kivontak a forgalomból és elrejtettek, november 15-ig visszakerül a jegybankhoz Betörés. Megint betörök garázdálkodtak Rákos- szentmihályon. Ezúttal a József főherczeg-telepi részen jártak több házban a hívatlan vendégek és élelmiszere­ket, lisztet, czukrot vittek el nagyobb mennyiségben. Egyik polgártársunk, Kurcz József, kertjében öt kilós koczkaczukordobozt talált, ügy látszik, a betörők ott is próbálkoztak de megriadván, még az előbb szerzett zsákmányukat is ott felejtették. A nyomozás teljes erély- lyel folyik. Az osztálysorsjáték húzása. A magy. kir szab. Osztálysorsjáték Igazgatósága megjelent hirdetményében közzéteszi, hogy a világháború kitörése alkalmából fel­függesztett húzásokat újra folytatja. A XXXIV. sorsjá­ték 5. osztályának húzása f. é. október 7-én és 8-án, a 6. osztályé f. évi november 3-tól december 1-ig fog megtartatni. Az Osztálysorsjáték Igazgatósága a játszó közönség érdekében a fennálló szabályok alól azt a kivételt engedélyezte, hogy ama játszó felek, akik a folyamatban lévő sorsjáték első három osztályában sorsjegybetéteiket megfizették, amennyiben sorsjegyük a 4. osztály húzása alkalmából ki nem huzatott, az 5. osztályban játékjogaikat megóvhatják azáltal, hogy a 4. osztályra eső betétet az 5. osztály betétjével együtt legalább 8 nappal az 5. osztály húzásának megkezdése előtt ama fő- vagy alárusitónál, kitől sorsjegyüket vet­ték, a régi sorsjegy felmutatása mellett befizetik. Úri családnál feltétlen tiszta bútorozott szoba kiadó Rákosszentmihály, Csömöri-ut 59. sz. beraktározunk bútorokat, zongorákat, gépe­ket mindennemű tárgyakat és árukat régi TAUBER czég Budapest, Vili, Aggteleki-utcza 4. Telefon József 13—73. Lakás: Rákosszentmihály, József-utcza 11a. cs akno n. Hat kopek. — Mélióságos asszony, jön a muszka! Az aranyszőke hajú, fiatal grófné felkönyökölt hófehér karjára s döbbenve nézett a sápadt leányra. — Meneküljünk, mindjárt itt lesznek! A grófné szelíd, jóságos kék szemében zavar és rémület tükröződött. Még gyenge volt, csak pár napja kelt föl a gyermekágyból. A komorna sürgette, hogy keljen föl. — De semmi zajt se hallok —- szólt csöndesen, amint a lábát kidugta a selyem paplan alól. — Akkor már késő lesz, méltóságos asszony. Most még menekülhetünk! — felelt a szepegő komorna. A grófné felkelt, a leány ráadta házi pongyoláját. — Fogass be! — parancsolta a grófné. — Itt hagyjuk ezt a sok drágaságot? — szólt pityergő hangon a komorna. — Első a gyermekem. És a fiatal grófné az anyai szeretet isteni fensé­gével nézett bölcsőben alvó fiacskájára, a pár hetes Gézára, aki kék szalagokkal díszített fehér pólyában nyugodott, s piros pufók arczocskájaval olyan volt, mint Murillónak egy angyalképe. A komorna kifutott, de csakhamar berohant. — Méltóságos asszonyom, már nem lehet mene­külni ! Hangja elfúlt, a rémület és izgalom fojtogatta a torkát. — Azok sem emberevő vadak — mondta a grófné. — Már a templom előtt vannak a kozákok. Imádkoznak. — No, ha imádkoznak, ne félj, nem fognak meg­ölni bennünket. — Ki tudja, borzasztó emberek azok — Tudd meg, hogy aki imádkozik, az nem lehet szörnyeteg. — Mit tegyek, — mit tegyek, — tördelte kezét a komorna? — Ne óbégass. Nyugalom és hidegvér a vesze­delem idején ezerszer többet ér az esztelen jajveszéke­lésnél. — De nyársba húznak. — Ostoba! Hívd be a cselédséget! Ezek hívás nélkül is befutottak. Sírtak és jajgattak. — Ne verjétek föl a gyermekemet, hanem szed­jétek le a falakról az órákat. Gyönyörű antik műkincsek, évszázados emlékek voltak ezek. A grófné attól félt, hogy összetörik a kozákok. Az órákat aztán egymás mellé rakatta az ágyra s a térítővel betakarta. Már a kastély előtt hallatszott a kozákfegyverek csörgése. A kis gróf felébredt és pityeregni kezdett. A grófné fölvette a bölcsőből, keblére szorította és csititgatta. Aztán fel és alá sétált vele a szobában és ringatta, csókolgatta. De a gyermek tovább sirt, mintha érezné a veszedelmet. A grófné egyedül maradt gyermekével. Mindenki elbújt a kastélyban. A szive hangosan vert, halovány arczát lángpirosra festette az izgalom A kis grófot gyöngéd szeretettel babusgatta és közben halkan, félig öntudatlanul csatadalt dúdolt neki: Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Cseng, dörg az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom