Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
XV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1915. vasárnap, augusztus 29. 35. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. SZÁMOS RÄKOSSZENTMIHÄLYI ÉS RÁKOSVIDÉKI EGYESÜLET ÉS TESTÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .....................8 kői Fél évre..........................4 . Negy ed évre.....................2 . EGY ES SZÁM ÄRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A szegény gyermekek sorsa. Küszöbön a szeptember hónapja. Súrolják az iskolatermeket, hazasereglenek a tanítók, néhány nap még és vidám, zajos gyermeksereg tölti meg az iskolákat. A szeptember eszünkbe juttatja a rohamosan közelgő őszt. Maholnap sárgulni kezdenek a falevelek, nemsokára meleg ruháról kell gondoskodni. Aki teheti, szorgalmasan hordatja már pinczéjébe a téli tüzelőanyagot, hogy meleg szobában adjon majd menedéket családjának, midőn ránk szakad a zord idő. Hosszú, szép és enyhe őszt remélünk, korai még, hogy a viszontagságos télre gondoljunk, de most, mikor a kalendárium lapjáról már a „szeptember“ néz velünk farkasszemet, a gyermekek jutnak eszünkbe, akik egy hét múlva az iskolákban gyülekeznek és akik között nem mindegyik jön el csattos czipöben, finom, módos ruhácskában, hanem rongyosan és mezítláb gubbaszt majd az iskola padjában. Mikor annyi a nyomor, a köny, a szerencsétlenség a világban, mint most, amikor annyi az árva, elhagyott és szegény, mint a földkerekség legrettenetesebb háborújának második esztendejében, vájjon mi lesz az idén a szegény, éhes, fázó, rongyos, mezítlábas gyermekekkel, akik a békés, rendes időkben is olyan sokan voltak, hogy a jószivü társadalom alig győzte a nyomorúságukat enyhíteni? Mi lesz most velük, mi lesz ezután? A „jószivü társadalom“ most maga is nagy gondokkal küzd. Egyik jótékony czél versenyez a másikkal és az érző lelkű ember az utolsó fillérjét feláldozván sem tud eleget tenni mindenütt, ahol szive szerint jót cselekedni óhajtana. Hát még hozzá a drágaság, a jövedelem csökkenése, a sok kár és nyomorúság, mely a jóltevő társadalom tagjaira is esőstől rászakadt I Miből adjunk és mire adjunk? Hiszen magunk sem tudunk megélni és a katonákról, a hadbavonultakról, a rokkantakról, a vak harczosokról, a menekültekről és elpusztított falvak helyreállításáról is gondoskodni kell és ezer más czimen meg kell hozni az adót abból, — ami magunknak sincs! Mi lesz most a szegény gyermekekkel, kik eddig Rákosszentmihályon is a társadalom jótékonysága révén menekültek meg a tél hidegének csapásától és a koplalás rémétől? Mi lesz velük most, amikor mindezekfelett a jóságos, az ötletes, a fáradhatatlan, a lágyszívű Holló Ágostonná, a szegény gyermekek patronája — nincs többé! Vállalja-e valaki nemes örökségét, folytatja-e majd az ő nemes munkáját? Jószivü hölgyeink! Szeptemberre értünk, gondolkozzanak ezen egy kissé! Nem korai a dolog, itt az idő, mert mire a meleg ruha és a meleg leves időszerűvé lesz, addigra meg kell teremteni hozzá az alapot, addigra gondoskodni kell arról, hogy ha cselekedni akarnak, legyen is miből. Ezt nem lehet egyik napról a másikra elintézni. Ehhez idő kell. Erre intőpélda a szeptember. Hollóné j sem egy nap alatt csinálta meg. A dolog nyitja az, hogy a jótékonyságot nem csak gyakorolni kell, nem csak áldozni és dolgozni szükséges, hanem a jóltevést szervezni is kell. Ennek volt igazi nagy mestere Holló Ágostonné. Az embereknek a hajlandóságát megnyerni, bevételi forrásokat teremteni, azt állandóan biztosítani és a megszerzett jövedelmet takarékosan és mégis eredményesen felhasználni, ez a nagy mesterség! fS milyen egyszerű eszközökkel, mondhatni kis arányú áldozatokkal tudták azt produkálni, a vaskövetkezetességü munka és a kiapadhatatlan ötletesség segítségével! A rákosszentmihályi gyermekotthon alapja az a 203 korona volt, amely az 1913. évi Mikulás-estély jövedelméből fennmaradt. A kedves és szép sikerű estély a szegény gyermekek felruházására tekintélyes összeget eredményezett, a feleslegből pedig megteremtették a gyermekotthont, a szegény gyermekek konyháját és meleg napközi otthonát. Tavaly augusztus elsején sikeres vásárt rendeztek az otthon javára, mely igy 1914. aug. 9 én 454 korona 67 fillér tőkével kezdte meg működését és megszakítás nélkül teljes kilencz hónapon át, vagyis ez évi május elsejéig folytatta. Ez idő alatt több, mint 11.000 ebédet adott a szegény gyermekeknek, (valláskülönbség nélkül) és karácsonykor, a szomorú háborús karácsonykor, nyolezvan gyermeket látott el meleg ruhával és huszonnégy gyermeket uj czipővel. A rendelkezésre állott csekély tőkéből mind ez természetesen nem tellett volna ki, de akadtak társadalmunkban jószivü emberek, kik a gyermekek konyhájára pénzt és természetbeli adományokat áldoztak. Különösen a Rákosszentmihályi kaszinó, Halász Ferencz dr. és felesége, Fazekas Alajos, bchlauch Lajos dr. neje, Szabó József, Makray Aurélné, Papp Berta, Lippe Ödön Sándor, Fischer Győzöné, Karácsony Lajos, Schvertzig Antal, Reich Berta, férj. Krenedits Sándorné, Ország József, Kaprinay Kriszta és természetesen Hollóék nevét mutatják az otthon iratai azok élén, akik nagyobb adományokkal járultak a gyermekkonyha fentartásához. Élelmi- czikkekkel segítették nagyobb mértékben a gyermekkonyhát : Weisz Ignácz, Lőwy mészáros, Pollák Károly, Roth Sándor és özv. Ujváry Ignáczné s ezenfelül Csiszár Józsefné buzgalmából igen sokan, különösen szegényebb polgártársaink sorából. Az otthon adminisztrácziós munkájában különösen Rónay Tivadarné, a Tröszter Mária-féle községi polgári leányiskola tanári kara, özv. Matinszóka Rezsőné, Pender K. Farkasné, Fazekas Annuska és Kuna Aladámé segédkeztek Hollónénak, kinek ágybadőlte után harmadfél- hónapig Fazekas Annuska vezette kiváló sikerrel a gyermekkonyhát, a felügyeletet pedig az egész kilencz hónapon át Kuna Aladárné látta el lelkiismerettel. így olvassuk ezeket a gyermekotthon szép emlékezetét őrző írásokban. Példának és buzdításnak fel- elevenitjük most és szeptember első hetére kelve, arra Lapunk mai száma 12 oldal.
