Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
6. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 32. szám. Presenszky, Tresánszky — Kormos. Kicsi, Engel — Tóbiás, Kersmann, Kraut, Váradi, László; II. csapat: Hajós — Kiss S., Kremsner — Schmidl, Zsaludek, Rothauser — Márkus I , Nadler I., Pech, Ráros, Libái. Pribék Mihály hadapród a RAFG kedvelt football- istája súlyosan sebesült meg az Isonzo mellett. Egyenlőre Ciliiben ápolják. Kiss Sándor az I. csapat kiváló beckje szabadságot kapott, melyet itthon tölt. Zsaludek Antallal, a volt intézővel együtt ma a II. csapatban játszanak. Oprea György különböző gyógyszerekkel gazdagította a RAFC mentőszekrényét. Hála és köszönet érte a footballisták részéről is. CSÁBÍTOK. Janika a menyország utján. Közli: Sz. L. Egyszerűen beszélem el ezt a kis történetet, úgy amint hallottam. Olyan ez, mint a mezők virága, mint a mosolygó, kéklő ég az ártatlan gyermeki élet felett. Janika csak két éves volt, amikor öt testvérével félárván maradt. Félárva a gyermek, mikor meghal az apa, mert még megmarad az édes anya. A Janika anyja, az a gyenge, vézna asszony hat gyermekkel maradt el, midőn meghalt a férje. A gyermekek közül a legidősebb tizenkét éves volt, a legkisebb Janika volt. Édes anyjuk éjtnapot egybetett, hogy felnevelje gyermekeit. A fárasztó munka és sok éjjeli virrasztás egynéhány év alatt megtörte az anélkül is gyenge nő erejét. Alig múlt el három éve, hogy eltemette férjét, sorvasztó láz támadta meg egészségét, ágyba döntötte s többé fel sem kelt. Mikor az anya is meghal, akkor igazán árva az árva. Kitettek az egyszerű koporsót a szegényes udvarra, mellé állt a hat árva. Ott volt a falunak apraja nagyja, mindenki könnyezett, a gyermekek pedig zokogtak: „Anyám, édes jó anyám, ki fog nekünk kenyeret keresni!“ A község lelkésze beszélt híveihez, beszélt az Istenről, az árvák atyjáról, ki gyakran az emberek jó szivével szokott gondoskodni az árva gyermekről, szólt a gyermekekhez, hogy meg fogják találni édes anyjukat fenn a meny országban, a hol már nincsen árván maradt gyermek s gyermektelen szülő. Janikának szivébe mélyen vésődtek a szavak, hogy a mennyországban megtalálja édes anyját. A gyermekeket elosztották maguk közt a jó emberek. Janika egyik szegény rokonukhoz került. Sírva aludt el, mert nem az édes anyja takarta be, de végre elaludt azon gondolkozva, hol is lehet az a menyország, a hol az ő édes anyja van ? Reggel korán ébredt, csendesen felölté kis ruháit, nesztelenül eltávozott, hogy megy a menyországba. Fáradtan, porosán elérte a legközelebbi községet. Egy szép fehérre meszelt ház tágas udvara előtt találta magát, hol a gondos házi asszony már szorgalmatos kodott. Az asszonyt meglepte a szokatlan jelenség. — Hová mégy fiacskám ? — kérdé a gyermeket. — Megyek a menyországba, — felelt a gyermek. Meghalt az édes anyám és a menyországban van. A jószivü asszony azonnal tisztában volt a gyermek sorsával. Megmosdatta, reggelit készített számára. — Ezt a gyermeket a jó Isten küldte nekünk, — gondolta magában. — LJgy sincsen gyermekünk, felneveljük, hátha még örömünk telik benne, s öreg napjainkban támaszunk lesz. A férje, ki szintén jószivü ember volt, szívesen beleegyezett. Nem volt nehéz kitudni a gyermek születése helyét. Könnyen ment az örökbefogadás. Janika második mamája vallásos asszony volt. Eljárt a templomba, magával vitte Janikát is. Később Jani maga is el tudott menni. Egyszer a falu lelkésze tovább időzvén a templomban, észrevette, hogy egy gyermek, aki a Mária-kép előtt térdel, a kép előtti asztalkáról levesz valamit és azzal távozik. Utána küldi az egyházfit, hogy hívja vissza a gyermeket. A gyermek ijedten vallá be, hogy egy darab vajas kenyeret vett le az asztalról. Ők nagyon szegények s kéri a Jézuskát, hogy gondoskodjék róla és csakugyan egy idő óta minden reggel az asztalkán van egy darab vajaskenyér. A lelkész utasitá az egyházfit, hogy figyelje meg, ki teszi az asztalkára a kenyeret. Másnap reggel legelsőnek Janika jött a templomba, letett az asztalkára egy darab vajaskenyeret. A lelkész magához szólitá a gyermeket s a gyermek elmondta, hogy ő hozza a Jézuskának a kenyeret, mert úgy látja, hogy nagyon szegény s aztán elmondta történetét, hogy a mennyország utján járt s talált egy második jó mamát. — „Csak tégy jót mindig fiacskám — igy szólt a lelkész — s a mennyország utján maradsz.“ Istenem ! be’ sok árva gyermek van és lesz, be’ sok jószivü ember járhat a mennyország utján... Hirdetmény. Tábori áruminta küldemény kiterjesztése. Áruminta küldemények a 17, 23, 26, 31, 58, 59, 60, 62, 77, 90, 94, 96, 97, 105, 107, 108, 116 126, 130, 140, 143, 154, 155, 158, 160, 164, 180, 201, 208, 210,211, 213, 214, 221, 222, 223, 224, 327, 350, 504 és 506 számú tábori postákhoz is küldhetők. Rákosszentmihály, 1915. augusztus 3. Holczer Antal.
