Rákos Vidéke, 1915 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
30 szám. 3. Oldal. RÁKOS VIDÉKE zelebbi napokban veszedelmes közelség-ben, szaporán és makacs következetességgel robbantak az olasz ágyu- lövedékek. A vasdarabok, a kövek valóságos zápora árasztotta el a tábort, bőt egynémelvik annyira közel merészkedett, hogy például kötözés közben a légnyomástól egészen megtántorodtam. Ezt a démoni gránát tüzet állottuk egy hétig s ekkor nem maradt más hátra, mint odább húzódni s a sziklákból egy barlangot kivésni s oda menekülni. Zöld gallyal kitapé- táztattuk, sőt barlangunk elé egy kis zöld tetőt is készítettünk, benne egy asztal s a háború luxusának netovábbja: az asztalon egy patyolat lepedő. Ez az asztalterítő. Van hozzánk egy jóképű, álmodozó, szőke horvát tábori pap beosztva, aki üres óráiban el-elme- reng és az ideáljára, Zsófiára gondol. Kedves ember, szeretjük őt és Zsófia is csinos lehet, legalább a fényképe erre enged következtetni s igy a lelkész barátunk csak hálás volt azért a figyelemért, hogy barlangunkat „Zsófia hajlék“*nak kereszteltük el. Most ez a felírás díszeleg a bejárat felett. Közben a meredek hegyoldalon fatönkökből, földből és ágakból egész kis falu épült. Élénk az élet s a gránátokat csak fütyülni halljuk. Elkerülnek s csak a körülöttünk levő 3 méteres lyukak emlékeztetnek az izgalmas órákra, a melyben a jó Isten tartott pártfogásában. De a 15-ös gránát hatását van alkalmunk megfigyelni. A napokban kaptunk egy ilyen szerencsétlen sebesültet, a kinek, mindkét lába czombban s egyik karja két helyütt is össze volt törve, a teste vagy 30 gránátszilánktól eredő sebtől borítva. A homoktól pedig a szerencsétlen ember oly fekete volt, mint egy néger. Másfél óráig kellett kötöznünk, mig valahogyan rendbe hoztuk. Szerencsére ritkán találnak a gránátok. Volt nap, amidőn csak a mi környékünkre 5000 gránátot lőttek s alig volt 20—30 sebesültünk, de egy ember sérüléseit 15—20 ember között is ki lehetne osztani. Nem baj, mert az olaszok tízszer annyit vesztenek, a szakadékokban még most is hevernek az elesettek. Ember nem fér hozzájuk, de a varjuk temetik el őket. A varjuk nagyon megszaporodtak ezen a vidéken. A barlangunknak az időjárással szemben is nemsokára hasznát láttuk. Az utóbbi napokban rettenetes bóra dühöngött. Dideregtünk, remegtünk a hidegtől. A nap napokig nem bujt elő. A patak zúgása, a szél dühöngő sivitása, a mennydörgés, a robbanások százszoros visszhangja a havasokon az időt kísértetiessé tette. Előkerültek a téli alsók, a felöltők, tábori tűz körül melengettük magunkat s nem győztük inni a forró theát. Olyan elhagyatottnak és mostohának érez tűk magunkat, mintha északsarki expediczióban vettünk volna részt. Majd megfagytunk. Az olaszok valószínűleg annál inkább De mára, vasárnapra, végre kiderült, melegen sütött a nap s már reggel 7 órakor felvonultak a tolmein-i leányok, fehér karkötőn piros kereszttel s hoztak bort s egyéb jó dolgokat a sebesültjeinknek. Szinte jól esett ezeket a bátor szlovén szépeket látni, hisz hetek óta itt a hegyek között csukaszürke uniformisnál, katonánál egyéb emberi lényt nem láttunk. Ezek a leányok a leghevesebb ágyutüz közepette is lenn maradtak a Tolmein-ben s egy közülök meg is sebesült. Ezek amazonok s ha puskát adnának a kezükbe, boldogok lennének. Persze a vizit kurta volt s meg- czáfolta theoriánkat, mert mégis van vasárnap, a mikor napsugarak aranyozzák be a havassziklákat, sőt leányarczok mosolyognak reánk. Az ágyuk ismét elnémultak, csend van. De az olaszok 30-as mozsarakat Ígérnek. Már jöhetnek, van erős sziklabarlangunk s katonáinknak is. Knrrpnptitnrt (fiatalembert) keresek V. gimnáziumi tanuló mellé IVUII G|lulliUI 1 németből és mathematikából pótvizsgálatra előkészítésre. Csakis levélbe!! ajánlatok „Zehntbauer Gyula, Mátyásföld“ czimre küldendők. HÍREK r Annatelepi búcsú. A kedves és kies fekvésű Anna- és Árpád-telep évente szokásos búcsúja szent Anna napját követő vasárnap, augusztus 1-én lesz. Az egyházi ünnepséget délután tartják meg a szent Anna kép előtt. A kellemes nyaralótelepre ilyenkor már a délelőtt folyamán tömegesen szoktak kirándulni úgy községünkből, mint a fővárosból. A czinkotai róm, kath. templom védőszentje Mária Magdolna; ma van a bucsunapja. Közelünkben Kerepesen szintén jövő vasárnap tartják a búcsút. A nagy kaszinó. A rákosszentmihályi nagy kaszinó ma vasárnap, julius 25-én d. u. 4 órakor tartja a községháza termében alakuló közgyűlését, melyre a meghívókat az alapítók nevében Krenedils Sándor bocsájtotta ki. Az alakuló közgyűlés tárgysorozata a következő: 1. A rákosszentmihályi nagy kaszinó alakulásának kimondása; 2. alapszabályok elfogadása és jóváhagyása; 3. elnök, két t. elnök; 4. 2 alelnök; 5. igazgató ; 6. titkár; 7. ügyész ; 8. jegyző; 9. gazda; 10 pénztáros; 11. ellenőr; 12. könyvtáros; 13. 3 számv. tng; 14. 40 választm. tag; 15. 10 póttag választása. A huszonöt tagú előkészítő bizottság csütörtökön este tartott ülést Krenedits Sándor elnöklete alatt a Hausvater vendéglő külön termében. A rendkívül hosszúra nyúlt ülés igen nagy munkát végzett. Krenedits főjegyző előterjesztése alapján elfogadta a nagy kaszinó alapszabály tervezetét, elvégezte a tisztikar és választmány összeállítására vonatkozó jelöléseket, megállapította a közgyűlés határnapját és megbeszéléseket folytatott a kaszinót érdeklő egyéb részletkérdésekben is. A berendezés tárgyainak egy részét a községi kaszinó leltárából akarják átvenni, amire nézve a községi kaszinó igen kedvező ajánlatot tett. Ennek felülvizsgálatára nyolcz- tagu albizottságot küldtek ki. Ez a bizottság péntek estére tűzte ki ülését, melyet szombaton este a községi kaszinó választmányi ülése követ. Vasárnap lesz — mint mondottuk — az alakuló közgyűlés, s utána megkezdi működését a nagy kaszinó választmánya, mely a községházi helyiségeket még a jövő héten be akarja rendezni, hogy augusztus elsejére a nagy kaszinót megnyithassák. Megy minden, mint a karikacsapás. Az uj kaszinó czime a huszonötös bizottság határozata szerint „Rákosszentmihályi Nagy Kaszinó“ lesz. A bizottság igen nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel végezte valóban nem könnyű feladatát s minden irányban igen kielégítő és szerencsés megoldást talált. Különösen nagy lelkesedést keltett a személyi kérdések elintézése, mely már is zajos ünneplésre ragadta a bizottság tagjait s előreláthatólag élénk visszhangra talál a közgyűlésen is. A bizottság apróra megvitatott minden kérdést, minden pontot; számtalan felszólalás történt, melyben csaknem minden tagja részt vett. A nevezetes ülésről kimentette elmaradását a Bécsben tartózkodó Halász Ferencz dr., ki ezúttal is melegen üdvözölte a nagy kaszinót, továbbá Pálfi János és Prazsenka Árpád, kit egyéb elfoglaltságuk akadályozott meg a megjelenésben. A szintén elfoglalt Fazekas Alajos helyett Friedrich Antal lépett be a bizottságba A bizottság többi tagja csaknem teljes számban megjelent. A vasárnapi közgyűlés nevezetes mozzanat lesz Rákosszentmihály történetében; egygyé tömörült társadalmunk uj korszakának, igazi nagyarányú felvirágzásának kezdete. A Rafc hőseink emlékezetének. A Prokopp Endre építész kegyeletes ötletének napról napra több hive és lelkes méltánylója akad. A Rákos Vidéke az ország különböző részeiről kapott üdvözlő sorokat, többek között Huszár Imre földbirtokos, okleveles ügyvéd, Fehérvármegye úri társadalmának egyik legbecsültebb vezértagja kedves és meleg levélben méltatja az eszmét^
